Fogamzásgátlás

Az ügy komplexitása

Történelmi példa: a kondom

Gabriele Fallopio (1523-1562)

A kondom feltalálását gyakran Gabriele Fallopio olasz anatómusnak tulajdonítják, aki a később róla elnevezett petevezetékeket is megtalálta. Ám „A francia betegségről” (a szifiliszről) szóló, posztumusz könyvében leírt eszköz csupán kis vászonzacskó volt, amely csak a makkot fedte, s a fertőzés elleni védelmet szolgálta. Voltak hírek az ókorban használt, kondomszerű eszközökről is, de ezek ellenőrizhetetlenek. Egyes szerzők a találmányt egy legendás, 17. századi angol orvosnak, Dr. Condom, Condum vagy Conton- nak tulajdonítják, de ezt senki sem tudta bizonyítani. A 18. században már előfordultak vászon kondomok, később pedig birkabélből is készítettek ilyeneket. A 19. százas második felében a gumi vulkanizálásának fejlődésével tömeges piaca nyílt a latex kondomoknak. Terjesztésüket azonban a különböző egyházi és politikai tényezők ellenállása akadályozta; ugyanis a terhességek és fertőzések megelőzése növelte a szexuális szabadságot, s így szerintük az „erkölcstelenség” is nőtt volna. A 20. század elején már varrat nélküli kondomokat árusítottak titokban a drogériákban és fodrászatokban, ám ezek minősége és így hatékonysága még gyenge. Ma viszont a hivatalos minőség-ellenőrzés folytán sok országban könnyen elérhetőek a biztonságos kondomok, gyakran automatákból is. Ezeket nemcsak fogamzásgátlásra használják, hanem – akárcsak Fallopio korában – főleg a nemi úton terjedő betegségek, így az AIDS megelőzésére is. Épp ezért több kormányzat ma aktivan támogatja a kondomok használatát, a média révén hívja fel rájuk a figyelmet.

A német egészségügyi minisztérium támogatta ezt a kondomhasználatra bíztató hirdetést. A reklám alján a szöveg: „Ne adj esélyt az AIDS-nek! Csináld velünk!”