|
A modern szülés úttörői
A modern szülést úttörő orvosok tették lehetővé. Közülük néhányan az alábbiak:
Grantley Dick-Read (1890-1959), angol szülész, aki rájött, hogy a szülés során jelentkező fájdalom nagyrészt a szükségtelen izomfeszülések eredménye. Módszere, a „természetes szülés” a relaxáció elérését célozta, a megfelelő testi és lelki attitűdök gyakorlása révén.
Fernand Lamaze (1890-1957) francia szülész kidolgozta a „megtanult szülés” módszerét, amelyet aztán sokan átvettek. Módszere annak felismerésén alapul, hogy a szülés : stresszhelyzet, amelyet leginkább a nő aktiv részvételével lehet megoldani.
Robert Bradley (1917-1998) amerikai szülész kidolgozta a „férjjel szülés” módszerét. A módszer lényege egy hosszas tréning kurzus, amelyben a leendő anya férje segítségével megtanul relaxálni. A kurzus jóval hosszabb, mint a Lamaze által alkalmazott módszer, de sok szülő lelkesen fogadta. Célja az anya és apa újszerű, testi és lelki közelsége és a gyógyszerek nélküli szülés. (Kétségtelen, hogy szerencsésebb lett volna ezt a módszert „apás szülésnek” nevezni, hiszen nem minden apa férj, és nem minden anya feleség.)
Frédéric Leboyer (1921-1986) francia szülész az „erőszak-mentes szülés” nevű új módszert vezette be. Ez a módszer a gyermekre fókuszál, célja annak a természetes folyamatnak a fenntartása, amelyet a fötusz az anyaméhben megszokott: a sötétséget, a csendet és a kapcsolatot az anyával. Ezért a szülőszobát gyengén világítják, meleg fürdőt készítenek elő, és a személyzet nyugodtan viselkedik. Ilyen környezetben a csecsemő nyugodtan, nyitott szemmel születik, s boldogan gőgicsél. Rögtön rá is rakják az anyja gyomrára. A köldökzsinórt sem vágják el addig, amíg a gyermek légzése jól be nem indult. Az anya egy ideig gyengéden masszírozza gyermekét, akit aztán meleg vízben megfürdetnek. Az egész eljárás célja a „születési trauma” csökkentése, ezért számol azzal, hogy az újszülött igen érzékeny.
|
