Erwin J. Haeberle:

Szexologia az interneten - új frontunk

(Rövidebb változata elhangzott az EFS 9. kongresszusán, Rómában, 2008 ápr. 16.-án.)

 

ABSTRACT

A legtöbb egyetem és szakmai szervezet még nem értette meg a mai elektronikus forradalom jelentőségét. Ez megnyilvánul a tervezés és a jogvédelem problémáitól kezdve egészen a pénzügyek kezelésének új módjaiig. Holott a "szabad hozzáférés" a tudományos információkhoz egyre fontosabbá válik, s ennek minden következményével szembe kell néznünk. Legfontosabb, hogy az oktatók és tanítványaik fel tudják használni a már elérhető, ingyenes információk hatalmas mennyiségét. Éppen a szexológia prifitálhat legtöbbet ezekből az új lehetőségekből. Az alábbiakban kimutatjuk, hogy a szexológusok és szervezeteik sokféle módon alkalmazhatják az internet által nyújtott, új lehetőségeket.

 

Ingyenesen elérhető, objektiv online információk
Direkt online publikálás
E-learning
Az új, globális kontextus
Szexuális egészségnevelés világszerte
Új lehetőségek
A "szabad hozzáférés" finanszírozása
Utalások

 

Közismert, hogy az internetet a tinédzserek ma legtöbbször információ-szerzésre és szórakozásra használják. Az is nyilvánvaló, hogy így könnyen hozzájutnak a pornográfiához, de azért nem kerülik a "tiszta" weboldalakat sem, amelyek zenét, sport- és egyéb videókat, sőt, teljes játékfilmeket sugároznak. Ezek legnépszerűbb forrása a You Tube, egy olyan weboldal, amely sok hasonlót nyújt számukra. (1) Videóit több, mint 100 millióan nézik naponta. Sok ilyen videót az idősebb korosztály is szívezen néz. Megismerhetők itt a híres opera-sztárok, pl. Maria Callas, Renata Tebaldi, Benjamino Gigli, Jussi Björling vagy Tito Schipa teljesítményei épp úgy, mint Jascha Heifetz, Artur Rubinstein és más nagy zenészeké vagy olyan népszerű énekeseké, mint Al Jolson, Carlos Gardel, Frank Sinatra, Elvis Presley és Edit Piaf, vagy az olyan táncosoké, mint Fred Astaire, Ginger Rogers; az olyan komédiásoké, mint Charlie Chaplin vagy Buster Keaton - vég nélkül lehetne sorolni őket. A You Tube-on, vagy hasonló internet-site-okon csaknem minden hozzáférhetővé válik, amit valaha filmre vettek.

Talán kevésbé ismert, hogy a You Tube olyan videókat is elérhetővé tesz, amelyeken magas színvonalú, tudományos előadások is láthatók, például a Berkeley Egyetem tanáraitól (2) Ezek az előadások igen sokféle témáról szólnak, a biológiától és fizikától a történelemig, jogig, filozófiáig és politológiáig. Ezek az előadások nemcsak az USA-ban népszerűek, hanem a fejlődő világ országaiban is. Ám, mielőtt ezekről beszélnék, hadd említsek két újabb fejleményt, amelyek jól illusztrálják a mai elektronikus forradalom gyorsuló ütemét.

 

  Ingyenesen elérhető, objektiv online információk

 

 Néhány hete az egyik legrégibb és legismertebb német enciklopédia, a "Brockhaus" bejelentette, hogy megszűnteti a 30 kötetes, drága sorozatának további kiadását, s helyette az egészet szabadon hozzáférhetővé teszi az interneten.(3) A kiadó ezzel a "Columbia Encyclopedia", a "Catholic Encyclopedia", a "Merck Manual", továbbá néhány más enciklopédia és szótár kiadójának példáját követte. (4)

E fejlemények gazdasági vonatkozásaira később térek ki. Most csak megállapítom, hogy itt egy nyilvánvaló és ellenállhatatlan trendről van szó, amelynek okai a következők:

  1. A könyv-alakú információk már nem képesek versenyezni az elektronikus információkkal, és
  2. ezek az információk egyik formában sem árusíthatók, mert ugyanazok már online ingyen is hozzáférhetők.:

Itt nem a jó szándékú, de néha megbízhatatlan forrásokról beszélek, mint amilyen a Wikipedia, hanem a nagyon komoly, idézhető, szolid, tudományos munkákról. Az internet ma tele van szabadon hozzáférhető, hivatalos jelentésekkel és az állami és civil ügyintézők vagy nemzeti és nemzetközi tudományos testületek, intézetek és szervezetek által feltöltött, tudományos dolgozatokkal. Például a Harvard Medical School nemrég ingyenesen, pontos információkat nyújt minden elképzelhető betegségről és más egészségügyi témákról, a szexuális egészséget is beleértve; a Massachusetts Institute for Technology (M.I.T.) pedig ingyenesen hozzáférhetővé tette online a maga 1800 egyetemi és továbbképző kurzusának anyagait.. Ezt időközben mások is követték, például a Yale University, amely ma már teljes, "szabadon hozzáférhető", bevezető kurzusokat nyújt az interneten több szakterületen, az asztronómiától a pszichológiáig és vallástörténetig. (5) Ezek az uttörő kezdeményezések erősen érintenek bennünket, még akkor is, ha ezt nem realizáljuk. Ám mielőtt ezeket részletezném, fel kell hívnom figyelmüket egy másik, még jelentősebb, sőt forradalmi hatású döntésre, amit az USA-ban hoztak (alig két hónapja).

 

Direkt online publikálás

 

 Ez év elején a Harvard University bejelentette, hogy szaktudományi karának oktatói a tudományos cikkeiket (és tananyagaikat) ezentúl "szabadon hozzáférhetőlététbe helyezik, hogy világszerte bárki számára ingyen elérhető legyen." (6)

E határozatot nyiltan megindokolták: "Kétségtelen, hogy a tudományos folyóiratok a történelem során lehetővé tették a tudósok kutatási eredményeinek megismerését az egész világon. Ám ez a tudományos publikációs rendszer a szükségesnél sokkal inkább visszatartóvá vált. Sok kiadó még azt sem engedte meg, hogy a tudósok használják és terjesszék saját munkáikat. S a folyóiratok ára olyan csillagászati magasságokba emelkedett hogy számos intézet és egyén lemondta megrendelését, tovább csökkentve a tudósok munkáinak forgalmát." (7)

A bejelentés hozzáteszi: "Ez nagy és igen fontos lépés az ország tudósainak és oktatóinak érdekében. Azt üzeni a tudományos közösségnek hogy jobban kívánjuk és tudjuk ellenőrizni munkáink alkalmazását és terjesztését." (8)

Vajon Harvard miért tekinti döntését olyan fontosnak? S mi, európai szexológusok miért figyeljünk fel rá? E kérdések megválaszolása érdekében legyen szabad némi háttér-információt adnom.

A tudományos ismeretek ingyenes terjesztése sok tudományos szerzőnek régóta eszményképe volt. Az internet megjelenésével és a "szabad hozzáférés" mozgalmának kialakulásával, amely minden tudományos és oktatási anyagot digitálissá és ingyenessé akar tenni, ez hevesen vitatott téma lett Igy a legutóbbi években az érintett tudósok közzé tettek egy-két "szabad hozzáférési" nyilatkozatot Budapesten (2002), Bethesdaban (2003) és Berlinben (2003); ezeket együttesen BBB Deklarációk-nak nevezik. (9) Ezek a nyilatkozatok és a különböző reagálások önmagukban véve is olyan hatalmas témák, amelyek minden vonatkozását itt nem tudom tárgyalni. Ehelyett csupán egyik szempontjukat emelem ki - a direkt online publikációt, s erről adnék egy gyakorlati példát..

A saját weboldalam eredetileg része volt a német egészségügyi minisztérium kutató intézete, a Robert Koch Intézet által vezetett, nagyobb site-nak. Mint ilyen, kezdettől fogva épp úgy ingyenesen hozzáférhető volt, mint minden más, német kormányzati website. Amikor aztán hét éve nyugdíjba vonultam, a kormány megszüntette a részlegemet és felajánlotta, hogy az akkor még elég szerény website-ot vigyem magammal, mint sajátomat. Akkor áttettem azt a berlini Humboldt Egyetem szerverére. Ám az egyetem mindmáig nem tudta alkalmazni, s ezért már nem támogatja online ajánlatomat. Igy jogilag és gyakorlatilag is a saját tulajdonom maradt, s azóta is a saját zsebemből fizetem a fenntartását és fejlesztését. Sőt, újjá szerveztem, állandóan frissítettem és jelentősen bővítettem azt. Az egész website ma is ingyenesen hozzáférhető, mert meggyőződésem szerint a jövő útja a "szabad hozzáférés". Engedelmükkel idézek a szexuális egészség online tanfolyamához írt saját bevezetésemből:

 

"Meggyőződésem, hogy hosszabb távon nem lehet a tudományos információkat  a fizető ügyfelekre korlátozni.  Végül is mindez szabadon hozzáférhetővé válik az interneten,  vagy más. elektronikus medium révén... A tudományos kutatás mindig nyomtatott formában jelent meg, de az új, elektronikus médiumok  kitágították a hatókörét  és meggyorsították a terjesztését.  Megváltoztatták a gazdasági alapelveket is,  amennyiben a nyilvános kutatáseredményeit minden érdeklődő számára  szabadon elérhetővé tették.  Mégis úgy tűnik, hogy mindeddig kevés egyetemi intézmény értette meg az elektronikus forradalom  következményeit.  Legtöbbjük továbbra is a saját, fizető hallgatóira korlátozza az információadást.  Csakhogy ugyanezek a hallgatók egyre inkább találhatnak hasonló vagy éppen azonos információkat ingyenesen az interneten, gyakran frissített formában.  Ugyanez figyelhető meg  a tudományos folyóiratok kiadóival kapcsolatban.  Közülük többen úgy érzik, hogy a gazdasági alap kicsúszik a lábuk alól.  Ezért ragaszkodnak az általuk közölt cikkek copyright-jához és megpróbálják azok elérhetőségét a megrendelőikre, vagy az előre fizető online olvasókra korlátozni.  Nyilvánvaló, hogy nem ez az érdeke a szerzőiknek, akik sem honoráriumot, sem jogdíjat nem kapnak, viszont örülnének több olvasónak.  Előfordulhat, hogy a meg nem fizetett szerzők végül is rájönnek: ez a helyzet szükségtelen akadálya az eszmék szabad cseréjének.  Minthogy sok ilyen folyúirat tudományos szervezetek hivatalos kiadványa,s jórészt a tagdíjakból finanszírozzák azokat,  a tagok egyszer rájöhetnek, hogy kikapcsolhatják a "közvetítőket", és sokkal több olvasót érnek el, ha közvetlenül az interneten publikálják ingyen olvasható munkáikat."  (10)

 

A Harvard pedig igy indokolta munkatársainak a "szabad hozzáférésről" szóló döntését:

"Az egyetemi kutatómunka célja a tudás létrehozása, bemutatása és terjesztése. A Harvardon, ahol kutatásaink többségének globális jelentősége van, lényeges felelősségünk munkánk eredményeit a lehető legszélesebb körben terjeszteni... Mai akciónk...könnyen elérhetővé fogja tenni a jelentős kutatásokat. Ez az első lépés a kutató munka szabad hozzáférési körülményeinek biztosításához, ami egyszer elvezethet a harvardi Karok műveinek legszélesebb körű terjesztéséhez." (11) Vagyis a Karok munkatársai a lehető legtöbb olvasóhoz kívánnak eljutni fizetetlen cikkeikkel, s ezért maguk kívánják ellenőrizni azok terjesztését. Vagy fogalmazzunk nyiltabban: Itt az akadémikus szerzők nyílt lázadását láthatjuk a hagyományos folyóirat-kiadók ellen, s Harvard támogatja a lázadókat.

A kiadók persze létükben fenyegetve érzik magukat, s ezért ellen-stratégiákat fejlesztenek ki. Például arra hivatkoznak, hogy az online publikációk ingyenes hozzáférése esetén hiányozna a szükséges peer review (vagyis a lektori vélemények). Ám ezt az érvet könnyű kivédeni, mert sok, sikeres példa már bizonyította, hogy

"a szabad hozzáférés összeegyeztethető a copyright, a peer review, a gazdaságosság (sőt, a profit) kívánalmaival...vagy akár a presztizs, a karrier, az indexálás és egyéb olyan jellemzők meglétével, amelyek a konvencionális szakirodalomhoz kapcsolódnak. ...A fő különbség, hogy a számlákat nem az olvasók fizetik és így azok nem akadályozzák a hozzáférést." (12)

Ezért nem meglepő, hogy az olyan, "szabadon hozzáférhető" publikációk, mint a Public Library of Science (Tudományos Közkönyvtár) és a Biomed Central sokkal szélesebb olvasóréteggel rendelkeznek, mint a "fizetett" folyóiratok. (13) Ezek az új, online projektek azonban nem jelentenek tartós megoldást; inkább ellenkezőleg: Miközben az olvasóknak szabad hozzáférést biztosítanak, még növelik a publikációs vagy tagsági költségeket, a pénzügyi terhet így a szerzőkre, vagy ismét a könyvtárakra tolják. Sőt, ez a fajta "szabad hozzáférés" végül drágábbá válhat számunkra, mint a jelenlegi rendszer. Tehát végül is kinek kell "a számlát fizetnie"? Ismét csak a Harvard, Yale és a M.I.T. mutattak bizonyos megoldásokat:

1.      Maga az egyetem, az alapítványok és szponzorok jól fenn tudnak tartani "ingyenes" weboldalakat.

2.      Egyes ilyen oldalak önmagukat is finanszírozzák a hirdetések révén, vagy azzal, hogy fizetett külön szolgáltatásokat is nyújtanak.

3.      Továbbá, azok az egyetemi könyvtárak, amelyek nem tudják fizetni a folyóiratok előfizetédsének növekvő költségeit, meglevő pénzüket arra használhatják, hogy saját online publikációs teret nyissanak. Sőt, a könyvtárak együttműködhetnek, összesíthetik pénzügyi forrásaikat és így több folyóiratcikket adhatnak olvasóiknak, méghozzá olcsóbban, mint azelőtt.

4.      Már számos egyetem rendelkezik saját nyomdával, vagyis egyetemi sajtóval. Ezek szorosabban együttműködhetnek könyvtáraikkal, s ingyenes folyóiratokkal egészíthetik ki a publikációs programjukat. Az ilyen együttműködés jelentősen csökkentheti a költségeket. Ez tovább csökkenthető, ha néhány egyetemi kiadó együttműködik egymással, s együttesen tartják fenn az ingyenes weboldalakat.

5.      S ne feledkezzünk meg az olyan tudományos szervezetek tagdíjairól, amelyek saját folyóiratot adnak ki. Ahelyett, hogy kiadóknak fizetnék ki, ezeket a tagdíjakat inkább a szervezet saját weblapjának fenntartására fordíthatnák.

Ám a lehetőségek itt nem érnek véget, amit röviden bemutatok az e-learning új esélyeinek kapcsán. Mindenesetre véleményem szerint már nyilvánvaló, hogy a Szexológia Európai Szövetsége (EFS) komoly hibát vétett, amikor "Sexologies" nevű folyóiratát nemrég egy új kiadóra bízta, ahelyett, hogy közvetlenül online publikálta volna. Ez visszalépés volt a múltba az ígéretes jövő helyett. Jelenleg a kiadó betiltandó árakat kér az igen korlátolt hozzáférésért, s azt is megtiltja a szerzőknek, hogy saját szövegeiket ingyenesen elérhető weboldalakra tegyék. Az EFS folyóirata a globális elismerés felé törekvés helyett visszavonult az önmagára vállalt és csak önmagát kielégítő, provinciális bizonytalanságba. Igy ismeretlen és olvasatlan marad éppen ott, ahol a legtöbbet tehetné - a szegény európai országokban és általában Latin-Amerika, Afrika és Ázsia fejlődő országaiban, ahol a szexológia legnagyobb expanziója várható. Viszont, szemben a félénk EFS-szel, a nemrég alakult World Association of Chinese Sexologists (WACS) épp most mutat egy jövő-orientált példát azzal, hogy a "Chinese Sexuality Research" című folyóiratát közvetlenül online indította. (14)

A szabadon hozzáférhető, online könyvek és folyóiratok egyelőre csak részei a mi jövőnknek. A mai publikációs rendszer fölváltása egy átfogó, "szabadon hozzáférhető" rendszerrel valószínűleg évekig fog tartani. Fontosabb és könnyebb lesz megteremteni a szabad hozzáférést az aktuális tanulmányi kurzusokhoz, sőt, egész képzésekhez, amelyek bizonyítványt, diplomát és tudományos fokozatot jelentenek.

 

E-learning

 

Már említettem, hogy a Berkeley és a Yale egyetem professzorainak videóra vett, tudományos előadásai ma szabadon hozzáférhetőek az interneten. A Yale még azt is megmagyarázza,, hogy ez miért szolgálja hosszabb távú érdekeit: "Miközben sokáig alapelv volt, hogy az oktatást leginkább az oktatók, a hallgatók és a szervezet interakcióira kell építeni, a Yale szerint a vezető egyetemek lényegesen hozzájárulhatnak a tananyagok szélesebb körű eléréséhez az internet technológia alkalmazásával. A projekt céljai elősegítik az egyetem ama törekvését is, hogy növelje hírét és erősítse nemzetközi kapcsolatait." (15)

Természetesen nem új dolog az előadások filmre vétele a hallgatók számára. Jó 30 évvel ezelőtt, amikor San Franciscoban tanítottam az Institute for Advanced Study of Human Sexology nevű intézetben, már rutinosan filmeztük minden helyi vagy látogató professzor minden előadását. Ezeket aztán videóra tettük, így minden hallgató újra és újra tanulmányozhatta azt. A helyzet csak annyiban változott, hogy az ilyen videókat ma bárki ingyen elérheti az interneteen a Berkeley, Yale és más, hagyományos egyetemek jóvoltából.

Ezek a videók nyilván különböző előnyöket jelentemek:

1.      Viszonylag könnyen és olcsón előállíthatók.

2.      Akárhányszor újra megnézhetők.

3.      Lehetővé teszik a hallgatók által elmulasztott előadások megismerését.

 

Ám a videóknak bizonyos hátrányaik is vannak:

1.      Sok számítógép-tárhelyet kötnek le, és átvételük hosszú időt vehet igénybe.

2.      Nem frissíthetők, s ezért csak történelmi dokumentumok maradnak.

3.      A hallgatóknak még így is jegyzetelniük kell, ugyanúgy, mint a tanteremben.

 

Mindazonáltal ma sok egyetem készít előadás-videókat a náluk tanított szakokon. Ezeket a videókat gyakran összekapcsolják a különböző szerzők könyveiből vagy folyóirat-cikkeiből kimásolt anyagokkal, s aztán az egészet hozzáférhetővé teszik a saját, hivatalosan felvett hallgatóik számára. Ráadásul az internet-ajánlatot rendszerint összekapcsolják az oktatók és hallgatók közötti személyes interakciók bizonyos formáival, speciális kollégiumokkal és szemináriumokkal. Ezt a rendszert, amely összekeveri az internet-oktatást a hagyományos tanítási módszerekkel, "kevert tanulásnak" nevezik. Nyilvánvaló, hogy a copyright érdekében az ilyen csomagok internetes része nem lehet ingyen hozzáférhető, hanem csak az egyetem előre fizető hallgatóira korlátozódik. Ez akkor is így van, ha a csomagokat távoktatási programokban használják. Az esetleges copyright megszegéseket elkerülendő, az ilyen programok regisztrációs és részvételi díjat kérnek, mielőtt a kurzust hozzáférhetővé teszik a felhasználók számára.

Nem vitás, hogy ezek a fejlemények rendkívül megkönnyítik a tanítást és tanulást, s így valódi haladást jelentenek. Véleményem szerint azonban ez a fejlődés sokkal gyorsabb és szélesebb körű lehetne, mint ahogyan a legtöbb egyetem képzeli.

Mindenekelőtt a mai globális, információs társadalmunkban minden egyetemi oktatónak számolnia kell kollégáinak világméretű versengésével. Mint láttuk, az előadásokat könnyen össze lehet hasonlítani például a Berkeley és a Yale egyetem professzorainak előadásaival; a kurzusok anyagainak minőségét pedig egybe lehet vetni a M.I.T. által nyújtottakkal. De az olyan, ingyenes szolgálatok, mint a népszerű Science Daily is gondoskodnak az újabb kutatások állandó frissítéséről, beleértve a szexuális egészség kutatásait. (16) Ezen kívül bármely tananyag vagy ténymegállapítás önállóan vizsgálható és ellenőrizhető a hallgatók által a Google és más, hatalmas kereső-szolgálatok segítségével. Ám egyiktől sem kell félnie az elkötelezett oktatóknak. Ellenkezőleg: ezt kihívásnak fogják tekinteni és segítségnek saját teljesítményük javításához. Csakhogy ennek hátterében egy komolyabb probléma rejtőzik.

Mint említettem, a copyright miatt sok online kurzus előre fizető hallgatókra korlátozódik, s ez igaz a távoktatásban is. Ám ugyanakkor egyre több megbízható, tudományos információ váik ingyen elérhetővé az interneten, s ezek közül egyre több tárgyalja ugyanazt a területet, mint a fizetőkre korlátozott kurzusok. Sőt, sok ilyen ingyenes információ már didaktikailag strukturált és illusztrált a könnyebb megérthetőség kedvéért. Igy egyre nehezebbé válik a mai hozzáférési díjak igazolása a távoktatás bizonyos általános, bevezető kurzusain. Például: miért fizessen egy hallgató az alapvető információkért a nemi úton terjedő betegségekről, a fogamzásgátlásról vagy a meddőségről, ha ugyanezt ingyen elérheti a Harvard Medical School-nál, vagy tucatnyi más, tekintélyes forrásból. Végeredményben a hozzáférési díjak egyetlen érvényes igazolása nem lehet maga az információ, hanem csak az egyetem jó híre, képessége a szabadon hozzáférhető információk szelektálásáre, értékelésére és strukturálására a hallgatók számára, az oktatók segítsége és személyes figyelme, s legfőképpen jogosultsága a bizonyítványok, diplomák, vagy tudományos fokozatok kiosztására.

Ez visszatérít a korábban mondottakhoz. hogy ti. többé nem lehet információkat árusítani az interneten. Véleményem szerint ez az egyetemi szakok tartalmára is vonatkozik. Ha ezt a tartalmat érdemes megismerni, akkor érdemes megosztani, s ez azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb szabadon hozzáférhetővé kell válnia. Végül is, még ha egy szöveget a fizető olvasók kiválasztott csoportjára korlátoznak is, elég, ha egy akad köztük, aki lemásolja és rögtön tucatnyi, "felhatalmazás nélküli" barátjának továbbítja azt, akik aztán ugyanezt megtehetik. Az ilyen fajta pénzügyi kontroll tehát illúzió.

Mármost, hogyan érinti ez az egyetemet és annak tanárait? Ha nem tudják kikerülni a "szabad hozzáférés" követelményét, hogyan biztosíthatják az ismeretszerzésbe, munkába, felszerelésbe fektetett beruházásaik megtérülését? S főleg, mit jelent ez a szexológia számára?

Valójában ez a legüdvözlendőbb hír, amit valaha hallottunk! A "szabad hozzáférés" mozgalma nekünk, szexológusoknak a lehető legjobb alkalmat jelenti. Tehát csak fel kell használnunk ennek előnyeit.

 

 Az új, globális kontextus

 

Amit elsőként meg kell értenünk, az a következő: az internet globális médium. Ez közhelynek tűnik, mégis kevés egyetem érti meg igazán ezt az egyszerű megállapítást. Saját szerepüket sem értik meg ebben az új, globális kontextusban. Az egyetemek és tudományos szervezetek a tudás letéteményesei, s létezésük egyetlen értelme a tudás megőrzése és növelése kortársaik és a jövő nemzedékek érdekében. Ezért tartanak fenn könyvtárakat, adnak ki könyveket és folyóiratokat, s képezik a hallgatókat arra, hogy folytassák a tudás átadását a jövő nemzedékeknek.

Az internet ma felkészít, sőt, kényszerít bennünket, hogy ne csak a saját országunk új generációira figyeljünk, hanem az egész világra. A fejlődő országokban sok millió nagyon intelligens és motivált, potenciális hallgató él, akiknek mindeddig sohasem volt esélyük arra, hogy szakképzést vagy egyetemi képzést kapjanak. Sokuk túlságosan szegény ahhoz, hogy igénybe vegye a régiójában meglevő lehetőségeket, de többnyire nincsenek is a közelükben könyvtárak és magasabb képzést biztosító intézmények.

Azonban e fiatalok egyre inkább hozzáférnek az internethez. Azonkívül ma már léteznek "internet egyetemek" is, olyan intézmények, amelyek többnyire vagy kizárólag online nyújtanak képzést és képesítést. Néhányuknak csak egy központi irodájuk van, mások regionális központokkal is rendelkeznek. Mindenesetre ezek az egyetemek távoltatási programokat nyújtanak a rész-idős (levelező) hallgatóknak sok területen, a humán tárgyaktól és egészségügytől kezdve a közgazdaságig, a mérnöki, matematikai és statisztikai ismeretekig, valamint a jogtudományig. Két ilyen, ismertebb online intézmény az angol Open University és az amerikai University of Phoenix. (17)

Ugyanakkor ismerünk legalább 30 szexológiai képző programot, 20 országban, amelyek bizonyítványt, diplomát vagy tudományos fokozatot nyújtanak hallgatóiknak. (18) Néhány ilyen program távoktatást is biztosít. Ám minőségüket csak találgatni tudjuk. Nem tudjuk, hogy vajon ugyanazokat az alapismereteket tanítják-e, ismerik-e a legújabb kutatásokat, tükrözik-e a mai tudományos konszenzust, bátorítják-e a kritikai gondolkodást, ugyanazt a terminológiát használják-e, vagy megfelelnek-e ugyanazon tudományos standardoknak. Minthogy programjaikat saját hallgatóikra korlátozzák, a kívülálló számára lehetetlen e programok összehasonlítása.

Másrészt viszont maguk a hallgatók tehetnek összehasonlításokat, ha az interneten megnézik a különböző, jelentős szaktárgyi forrásokat. Ugyanez a tudományos szervezetek számára lehetővé teszi nemzetközi standardok kialakítását és fejlesztését. A szexológia terén kitűnő példát nyújt erre az Egészségügyi Világszervezet (WHO), amely már 1975-ben kiadta Ajánlásait az egészségügyiek szexológiai képzésére; 2001-ben pedig másokkal együttműködve létrehozott néhány részletesebb tanmenetet az ilyen képzésekre. (19) Újabban az European Society for Sexual Medicine (ESSM) karöltve a Szexológia Európai Szövetségével (EFS) kialakította a "Szexuális Medicina Tanmenetét" (20). Minsezek a dokumentumok ingyen elérhetőek az interneten. Valójában a szexuálterápiás képzés standardjainak kidolgozása régóta cél volt sok országban. A jövőben azt ilyen törekvéseket nemzetközi szinten kell koordinálni. Európa számára ez olyan feladat, amit az European Academy for Sexual Medicine (EASM) tűzött ki magának. (21)

 

Szexuális egészségnevelés világszerte

 

A szexuális medicina azonban csupán egyike a szexológia szakágainak. Véleményem szerint számunkra még fontosabb energiáinkat világszerte az általános szexuális egészségnevelésre fordítani. Ez persze sokkal nehezebb feladat, hiszen a szexuális egészség nem csak orvosi ügy. Hanem fontos szocio-kulturális, vagyis szociális és gazdasági, jogi, vallási, sőt, politikai vonatkozásokkal is rendelkezik. Ha ezek bármelyikével foglalkozunk, könnyen kerülhet a nevelő kisebb-nagyobb politikai harcokba. A szexuális egészség szószólóinak ezért olyan ideológiai bázisra van szükségük, amelynek alapelveit kollégáik is bárhol elfogadják. Ezeket az alapelveket egyértelműen kell megfogalmazni.

A Szexuális Egészség Világszervezete (WASH) ezért 1999-ben elfogadta a "Szexuális jogok Nyilatkozatát", s felhívást intézett a világhoz, hogy támogassák a szexuális egészség erősítésének "Millenniumi Deklarációját". (22) A szexuális jogok még sok országban hiányoznak, bár nélkülük a szexuális egészség világviszonylatban nem biztosítható. Ugyanakkor a WASH önmagára is kötelezettségeket helyezett: elfogadott egy "Etikai kódot" és egy sor "etikai vezérelvet" a szexológusok számára. (23) Ezzel követte sok más, tudományos és szakmai szervezet példáját, amelyeknek etikai kódjai összehasonlításul hozzáférhetőek. (24)

Mindezekkel a már létező ajánlatokkal és nyilatkozatokkal már rátérhetünk - és rá kell térnünk -- ezek gyakorlati alkalmazására. Néhány messzebbre látó szexológus hamar válaszolt a kihívásra. Igy nem tartott nagyon sokáig, hogy az első szexológiai publikációk ingyen elérhetővé váljanak az interneten. Tíz évvel ezelőtt a korábbi munkahelyem, az Institute for Advanced Study of Human Sexuality (IAHS) San Franciscoban megindította az "Electronic Journal of Human Sexuality"-t, amely doktori disszertációkat, kutatási beszámolókat és könyvismertetéseket tartalmazott. Ugyanígy az American Academy of Clinical Sexologists (AACS) elkezdte disszertációit online közölni. (25)

Ezek a példák arra késztettek, hogy saját weboldalaom is indítsak egy online szexológiai könyvtárat. Ám szemben azokkal, akik szövegeiket kép-oldal PDF formában közölték, aminekmletöltése hosszú ideig tart, kezdettől fogva minden oldalt gyorsan letölthető, HTML szöveg-formátumban közöltem, amely ugyan nehezebben hozható létre,de sokkal könnyebben olvasható. Ennek eredményeként online könyvtáram gyorsan népszerűvé vált sok országban, különösen amióta több nyelven tudtam közölni a szövegeket. Ma angol, német, spanyol és magyar nyelven olvasható az online könyvtáram. Ezek állandóan növekednek; csaknem havonta tudunk újabb címeket hozzáadni. Kétségtelen, hogy az egész projekt ma a legnagyobb, online szexológiai könyvtár a világon. (26) Ám legfontosabb és legkedvezőbb vonása az a tény, hogy közös munka eredménye. Azért létezik, mert minden kontinensről idealista kollégák adják a könyveket és írásokat, amelyek copyright-ja a sajátjuk. Sajnos, ma sokan észreveszik, hogy copyright-jukat odaadták egy kiadónak, s ezek megakadályozzák, hogy tanulmányaikat az interneten is publikálják. Mégis reménykedem online könyvtárunk állandó növekedésében, minthogy egyre több szerző visszanyerni munkája ellenőrzésének jogát.

Sok kollégám idealizmusa és lelkesedése egy másik projektet is lehetővé tett, amelynek még nagyobb globális jelentősége lehet, mint a könyvtárnak: ez a szexuális egészség "szabad hozzáférésű" tanfolyama. (27) Amikor öt éve elkezdtem az első online kurzusomat, nem volt követhető modellem. Egyszerűen megpróbáltam kitalálni, hogyan lehetne a gyakorlatba áttenni a WHO Ajánlásait a szexológiai képzésre. Eszembe jutott, hogy ennek egyik módja egy olyan formátum lenne, amely bárkinek, bárhol lehetővé tenné, méghozzá előkészületek nélkül az osztálytermi tanítást, lépésről lépésre kivetítve az anyagot egy vetitővászonra vagy fehér felületre. Ezért minden kurzust kis, illusztrált részekre tagoltam és logikus sorrendbe raktam. Ezek a modulok nemcsak belső és külső linkeket tartalmaznak más szövegekhez, hanem fotókat, rajzokat, grafikonokat, térképeket és statisztikákat is. Ennek folytán az oktatónak nincs szüksége diaképekre vagy írásvetítőkre, s nem kell írnia semmi a táblára. A fő megállapítások már eleve kiemelkednek a szövegből, így a hallgatónak nem kell jegyzetelnie. Egy-egy klikkelés az egérrel végigvezeti az oktatót és a hallgatót az egész anyagon. S minthogy a kurzusok különösen a fejlődő országok olvasói számára készültek, úgy döntöttem, hogy nem használok semmilyen technikai szerkezetet, amilyen a Flash és a JavaScript. A siker azonnal jelentkezett, mert weboldalam látogatóinak száma állandóan emelkedett. Nyilván, mer erős igényeket elégítettem ki.

A legkedvezőbb reagálás azonban ismét csak néhány önzetlen és tág látókörű kollégámtól érkezett. Spanyol, magyar és cseh anyanyelvűek kezdték fordítani a kurzusokat, ahogy azok megjelentek, s ezt bármilyen pénzügyi ellenszolgáltatás nélkül tették; egyszerűen, mert lelkesítette őket ez az új médium és megértették annak erejét. Négy éve, amikor bemutathattam kurzusaimat Beijing-ben (28), lelkes kínai kollégák is vállalták a fordítást, amely ma két változatban készül: egyszerűsítettben (amit a Népköztársaságban használnak) és hagyományosban (amit HongKongban, Taiwanon, Szingapurban és a "tengeren túli" kínaiaknál használnak). Ha figyelembe veszik a kínai internet-használók számának növekedését, megérthetik e fordítások rendkívüli nevelési értékét. Épp a múlt hónapban jelentette az amerikai sajtó, hogy Kína már túlszárnyalta az USA-t az internet használatában. (29) Mindenesetre 3 kontinens szexológusainak spontán, önkéntes közreműködése révén a többnyelvű, ingyenes, online szexuális egészség-tanfolyamunk mára a világ legnagyobb e-learning projektjévé vált, amelyet havonta milliók látogatnak, több mint 100 országból. Időközben az olyan platformok, mint a Wapedia éppen most adaptálták a kurzusokat mobil telefonokra (képekkel vagy anélkül), így téve azokat hozzáférhetővé egy egészen új, rendkívül nagy olvasótábor számára. (30) Sőt, azt hiszem, hogy 5-10 éven belül a tudományos információk továbbítása mobil telefonokon egyre fontosabbá válik, nemcsak a nyugati országokban, hanem Ázsiában is. Egyelőre azonban a legtöbb egyetem alig érdeklődik a jövő e fejleménye iránt. Nekünk, szexológusoknak viszont ez újabb esélyt jelent, s egy még kihívóbb, új frontot.

Azért említettem ezt a két új projektet, mert szerintem modelljei lehetnek annak, hogy szexológusként mit tehetünk és mit kell tennünk a jövőben. Az általam leírt együttműködés spontán reagálás volt egy konkrét projektre, amit bárki megnézhet, megérthet és közvetlenül használatba vehet. Ahogyan ez a kooperáció folytatódik és fejlődik, ugyanúgy fejlődik képességünk közös ügyünk segítésére.

 

Új lehetőségek

 

Saját weblapom példája arról tanuskodik, hogy a "szabad hozzáférés" össze tud hozni bennünket közös célunk követésére: szakterületünk fejlesztésére, a szexológia világméretű elfogadtatására. Az ingyenes internet-hozzáférés e cél elérését megkönnyítette, mert megnyitotta a kaput egy világméretű olvasótábor előtt a szegény és gazdag országokban egyaránt. Ma a potenciális hallgatók millióit tudjuk megtalálni és megszólítani; beleértve azt a rengeteg nőt és férfit, akiknek eddig sohasem vblt esélyük arra, hogy egészségnevelést kapjanak. Ugyanakkor megbízható tekintélyekként mutatkozhatunk be. Ám, hogy előnyünk legyen az új lehetőségekből, meg kell értenünk a "szabad hozzáférés" egyedülálló előnyeit:

1.      Egy "ingyen hozzáférhető" oldalnak, jellegénél fogva több olvasója van, mint egy korlátozottnak.

2.      Egy "ingyen hozzáférhető" oldal vonzza a kereskedelmi hirdetőket, mert nagy a forgalma.

3.      Egy ilyen oldal önmagában is hirdetés, ugyanis hirdeti az egyetem vagy szervezet szolgálatait, így teremt saját nevének globális ismertséget.

 

Mit jelent mindez a világméretű szexuális egészségnevelés számára? Mindenekelőtt azt, hogy a jövőben másként igyekszünk publikálni munkáinkat. Ha valóban globális olvasótáborra számítunk, akkor a legszélesebb körben elérhető médiumot kell választanunk. Ez gyakorlatilag azt jelenti:

1.      Szexológusként mostantól lehetőleg "ingyen hozzáférhető" oldalon kell publikálnunk.

2.      Épp ezért meg kell tartanunk copyright-unkat minden olyan szövegre, amelyért nem kapunk honoráriumot vagy royaltit. S főleg meg kell tartanunk elektronikus jogainkat.

3.      Nem kell új, "szabad hozzáférésű" platformokat teremtenünk; publikációinakt felajánlhatjuk a már meglévő, ingyenes oldalaknak. Ilyen oldalak találhatók a Szexuális Egészség Világszervezeténél (WASH), a Szexológia Európai Szövetségénél (EFS) és a szexológia más, regionális szervezeteinél, Afrikában, Ázsiában, Észak- és Délamerikában. Ezekben vannak nemzeti szexológiai szervezetek is, vagy intézetek és egyetemek, vagy az Archive for Sexology.

4.      A speciálisabb vonatkozású szövegeket a megfelelő, "szabadin hozzáférhető" folyóiratokban lehet publikálni.

5.      Nemcsak folyóirat-cikkeket, hanem e-learning kurzusokat is lehet online publikálni.

6.      Ennek érdekében a kurzusok csak eredeti anyagot tartalmazzanak, s ne olyat, amire egy külső forrásnak copyright-ja van.

7.      A kurzusok legyenek hozzáférhetők minden nagyobb nyelven.

8.      Persze itt sem kell újra feltalálnunk a kereket, de élhetünk a már létező ajánlatokkal. Például első lépésként egyszerűen lefordíthatunk egy-két kurzust több nyelvre a weblapom e-learning kurzusaiból. Az eredeti angol mellett már vannak német, spanyol, magyar, cseh és kínai fordítások. Nyilván mindnyájunk érdeke, hogy találjunk fordítókat oroszra, lengyelre, portugálra, franciára és olaszra, hogy csak a legnyilvánvalóbb választási lehetőségeket említsem.

 

Számomra kétségtelen, hogy ezek a lépések jelentősen elősegíthetik közös ügyünket, és a szexológia számára nagyobb, globális elismerést hozhatnak.

 

A "szabad hozzáférés" finanszírozása

 

Az ilyen ajánlatok egyesek számára radikálisnak és ésszerűtlennek tűnhetnek. Ijesztőnek tűnhet a szükséges többletmunka és többletköltség, s lehetetlennek tűnhet bármilyen bevételt elérni a kurzusokból. Vagyis úgy tűnhet, hogy nincs mód a szükséges befektetés valamelyes megtérülésére. Azonban, ahogy korábban a direkt online publikálást említve rámutattam, van néhány bevált módja a szabad hozzáférésű oldalak finanszírozásának. Sőt, az online kurzusok esetén van egy további, esetleg nagyon hasznot-hajtó módja is

El kell fogadnunk azt a tényt, hogy hosszabb távon senki sem képes információt eladni az interneten. A fizető olvasókra korlátozást ugyanis végül egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mivel ugyanaz vagy hasonló információ ingyen elérhető lesz online. Ám az is nyilvánvaló, hogy az egyetemek és tudományos szervezetek mindig jogosultak lesznek pénzt kérni hallgatóiktól, akár helyben laknak azok, akár távol. Vagyis a jövőben a hallgatók, akárhol vannak, elvárják ugyan, hogy szabadon hozzáférjenek az e-learning kurzusokhoz, viszont szívesen fizetnek tandíjat és más díjakat azért, hogy bizonyítványt, diplomát vagy tudományos fokozatot kapjanak.

Épp ez az a pont, ahol a "szabad hozzáférés" elve kifizetődik , különösen a távoktatásban. Az ingyenes szexológiai site-okat az érdeklődők milliói megtalálják, s köztük sokan potenciális tanulók. Minthogy éppen a távoktatás kurzusait olvashatják előre fizetés nélkül, az olvasók ismerik minőségüket és összehasonlíthatják azokat hasonló ajánlatokkal. Igy egy jó tréning program sokkal több tanulót vonzhat. Mindegyiküket meg lehet hívni, hogy jelentkezzen, regisztráltassa magát, vegye fel a kapcsolatot tanáraival és diáktársaival és tegye le vizsgáit - mindezt online és lehetőleg jelentős kedvezményekkel. Az oktató intézmény vagy szervezet végül még így is több pénzt szerezhet, mint bármely hagyományos oktatással. Tehát okosan felhasználva egy jó "ingyen hozzáférhető" oldal akár pénznyomó gép lehet.

Minthogy ugyanazok az ingyenes kurzusok képezik az alapját a különböző országok eltérő programjainak, nyilván versengés támas az egyetemek között a legjobb vagy legtöbb diák megnyerése érdekében. Itt több tényező játszhat szerepet: az egyetem neve és jó híre, tanárainak tudományos teljesítménye, a tandíj mértéke, a program időtartama, interaktiv komponenseinek minősége, az egyes hallgatókra fordított figyelem stb. A tényezők szerencsés kapcsolódása esetén egy korábban ismeretlen, kis főiskola bizonyos szakágakban nemzetközi ismertségre tehet szert, a ma világhírű iskolák viszont elmaradhatnak a versenyben. Mindenesetre azok az egyetemek, amelyek ragaszkodnak korlátozott programjaik fejlesztéséhez, tapasztalni fogják, hogy versenghetnek a szabad hozzáférésű kurzusokkal. Végül is a saját, fizető hallgatóik számára ők is szabadon hozzáférhetőek lesznek. Ezek összehasonlítanak minden internetes ajánlatot, de csak akkor fizetik tovább a tandíjat, ha a korlátozottan hozzáférhető kurzusaik jobbak a többinél.

Mint említettem, ma már egyre több "internetes egyetem" létezik. De minthogy ezek egyike sem nyújt olyan fajta szexuális egészségnevelést, amilyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánl, nekünk kell megragadni az alkalmat és kielégíteni a világviszonylatban rendkívül nagy igényeket.

Igen, minket most felszólítottak, hogy legyünk úttörők, lépjünk be az online oktatás új frontjába és hódítsuk meg annak hatalmas területeit. Eddig sok potenciális hallgatót kizártak a magasabb szintű oktatásból, beleértve a szexuális egészség oktatását. Hála az elektronikus forradalomnak, ők ma részesülhetnek munkánk eredményeiből. Ám, ha hezitálunk és nem merünk előre haladni, akkor széttörjük reményeiket, önmagunkat és a szexológia egészét pedig jelentéktelenségre kárhoztatjuk. Ehelyett ragadjuk meg ezt az egyedülálló történelmi pillanatot: az internet arra vár, hogy "szabad hozzáférést" biztosíthasson nekünk egy fényes jövőhöz.

 

  Utalások

 

1. YouTube: http://en.wikipedia.org/wiki/YouTube

 

2. UC Berkeley, video lectures:http://www.youtube.com/profile_videos?user=ucberkeley

Lásd még:http://www.freesciencelectures.com/

 

3. Brockhaus online: http://www.brockhaus.de/

 

4. Például: ICD (International Classification of Diseases) and Medical Terminology Dictionary 2006: http://icd9cm.chrisendres.com/

- Columbia Encyclopedia, Sixth Edition http://www.bartleby.com/65/

- MEDLINEplus: Medical Dictionary: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/mplusdictionary.html

- Merck Manual of Diagnosis and Therapy: http://www.merck.com/pubs/mmanual_home/contents.htm

- Wikipedia: http://www.wikipedia.org/

- Stats4Schools: http://www.stats4schools.gov.uk/
- E. J. Haeberle, Critical Dictionary of Sexology:
http://www.sexarchive.info/Entrance_Page/Critical_Dictionary/critical_dictionary.html
- Haeberle, Erwin J., Bullough, Vern L. and Bonnie Bullough, eds.: Human Sexuality: An Encyclopedia http://www.sexarchive.info/GESUND/ARCHIV/SEN/INDEX.HTM
- Francoeur, Robert T., ed.: International Encyclopedia of Sexuality:
http://www.sexarchive.info/IES/xmain.html
- Janssen, D. F.: Growing Up Sexually (A four-part survey of anthropological literature):

http://www.sexarchive.info/GESUND/ARCHIV/GUS/GUS_AFS.HTM

    

5. Aetna InteliHealth, in cooperation with Harvard Medical School: http://www.intelihealth.com/IH/
és MITOpenCourseWare: http://ocw.mit..edu/OcwWeb/web/home/home/index.htm

És:Open Yale Courses: http://open.yale.edu/courses/index.html

    

6. Harvard University Gazette Online, Feb. 13, 2008:

http://www.news.harvard.edu/gazette/2008/02.14/99-fasvote.html

 

7. u.ott.

 

8. u.ott

 

9. The BBB Declarations: http://wiki.icommons.org/index.php/The_BBB_Declarations

 

10. E. J. Haeberle, Introduction: Purpose and Use of this Curriculum:
http://www.sexarchive.info/Entrance_Page/Free_Online_Courses/free_online_courses.html#0

 

11. Harvard University Gazette Online, Feb. 13, 2008:

http://www.news.harvard.edu/gazette/2008/02.14/99-fasvote.html

 

12. Peter Suber, A Very Brief Introduction to Open Access: http://www.earlham.edu/~peters/fos/brief.htm

Néhány, az egészséggel foglalkozó, ingyenes online folyóirat:

  1. Science Daily (Sexual Health) http://www.sciencedaily.com/news/health_medicine/sexual_health/
  2. Scientific Journals International http://www.scientificjournals..org/
  3. Bulletin of the World Health Organization http://www.who.int/bulletin/en/
  4. Entre Nous: http://www.euro.who.int/entrenous
  5. Sexuality in Africa Magazine http://www.arsrc.org/resources/publications/sia.htm
  6. Issues In Child Abuse Accusations http://ipt-forensics.com/journal/index.htm
  7. Sexual Offender Treatment http://www.sexual-offender-treatment.org/
  8. The Electronic Journal of Human Sexuality http://www.ejhs.org/
  9. The International Journal of Transgenderism (only older issues freely available) http://www.symposion.com/ijt/
  10. Intersections - Gender, History & Culture in the Asian Context http://wwwsshe.murdoch.edu.au/intersections/default.htm
  11. The National Journal of Sexual Orientation Law http://sunsite.unc.edu/gaylaw/
  12. Public Library of Science (PLoS) http://www.plos.org/
  13. Sexual Intelligence http://www.sexed.org/sexintel..html
  14. Face to Face http://www.ssd.u-bordeaux2.fr/faf/uk/last_ed/index.htm
  15. Bandolier (Sexual Health) http://www.jr2.ox.ac.uk/bandolier/booth/booths/std.html
  16.    

13. Peter Suber, op. cit.

 

14. WACS: Chinese Sexuality Research: http://www.wacshome.com/huikan.htm

 

15. Open Yale Courses, Why is Yale sharing some of its undergraduate courses free worldwide? http://open.yale.edu/courses/about/index.html#q2

 

16. Science Daily: http://www.sciencedaily.com/releases/2008/03/080305120850.htm  and

- Science Daily (Sexual Health) http://www.sciencedaily.com/news/health_medicine/sexual_health/

 

17. The Open University: http://www3.open.ac.uk/about/ and
The University of Phoenix: http://www.phoenix.edu/

18. Sexological Training Programs: http://www.sexarchive.info/TRAIN/index.htm
 
19. World Health Organizations (WHO):
- Education and Treatment in Human Sexuality: The Training of Health Professionalshttp://www.sexarchive.info/GESUND/ARCHIV/WHOR.HTM
and
- Pan American Health Organization (PAHO), World Health Organization (WHO) and World Association of Sexology (WAS): Promotion of Sexual Health - Recommendations for Action:
http://www.sexarchive.info/GESUND/ARCHIV/PSH.HTM

20.European Society for Sexual Medicine (ESSM): Sexual Medicine Curriculum: http://www.essm.org/easm/sexual_med_curriculum.asp

21. John Pryor, "The challenge of developing European training standards in sexual medicine", in Sexual and Relationship Therapy, Volume 21, Issue 3 August 2006, pp. 273 - 279

22. World Association of Sexual Health (WAS):
- Declaration of Sexual Rights:
http://www.sexarchive.info/ECE6/html/sexual_rights_3.html and
- World Association of Sexual Health (WAS) Sexual Health for the Millennium Declaration:
http://www.worldsexology.org/doc/The-Sexual-Health-for-the-Millennium-Declaration.pdf

23. World Association of Sexual Health (WAS)
- Code of Ethics: http://www.sexarchive.info/GESUND/ARCHIV/WASC.HTM
és
- Guiding Ethical Principles: http://www.worldsexology.org/doc/Guiding-Ethical-Principles.pdf

24. Center for the Study of Ethics in the Professions at the Illinois Institute of Technology (IIT): Codes of Ethics Online: http://ethics.iit.edu/codes/coe.html
- Health Care Codes of Ethics
- Mental Health/ Counseling Codes of Ethics

25. The Institute for Advanced Study of Human Sexuality (IASHS):
-The Electronic Journal of Human Sexuality - Doctoral Dissertations, Research Papers, and Book Reviews: http://www.ejhs.org/
és

-          American Academy of Clinical Sexologists (AACS) Doctoral Dissertations:

-          http://www.esextherapy.com/dissertations.htm

 

26. Archive for Sexology - Online Libraries:

- English: http://www.sexarchive.info/Entrance_Page/Online_Library/online_library.html

- German: http://www.sexarchive.info/Home_DE/Startseite/Online_Bibliothek/online_bibliothek.html

- Spanish: http://www.sexarchive.info/GESUND/ARCHIV/SPANISCH/OLBOOKS.HTM

és http://www.sexarchive.info/GESUND/ARCHIV/SPANISCH/OLPAPS.HTM

- Hungarian:http://www.sexarchive.info/Magyarul/Nyito_oldal/Online_Koenyvtar/online_koenyvtar.html

 

27. Archive for Sexology: "Open Access Curriculum in Sexual Health":
http://www.sexarchive.info/Entrance_Page/Free_Online_Courses/free_online_courses.html

 

28. E. J. Haeberle, The Future of Sexology:http://www.sexarchive.info/GESUND/ARCHIV/BSpeech/index.htm

 

29. Forbes.com., March 4, 2008: China Surpasses US In Internet Use:

http://www.forbes.com/2006/03/31/china-internet-usage-cx_nwp_0403china.html

   

30. Wapedia - E. J. Haeberle - Open Access Curriculum in Sexual Health:

http://www.google.com/gwt/n?u=http://www.sexarchive.info/Entrance_Page/
E_Learning_Courses/e_learning_courses.htm

Részletekért a Wapedia-ról és a Wireless Application Protocol-ról (WAP) lásd itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Wikipedia:WAP_access