Vezérfonal
az intézményes szexuális
neveléshez

A „Magánéleti kultúra - korszeru életvezetés"
Alapítvány kiadványa

Saját, korábbi írásai és a Magyar Szexológiai
Szemlében megjelent SIECUS-program alapján

összeállitotta
dr. Szilágyi Vilmos

A Magyar Szexológiai Szemle 2000. évi különszáma
ISSN 1418-4664

Bevezetés

Szexuálpedagógia és szexuális nevelés
Viszonya a nevelés más ágaihoz
A szexuális nevelés típusai
Cél: a szexuálisan is egészséges felnott
Történeti visszapillantás
A helyzet felmérése
A korszeru nemi nevelés alapelvei
Az eredményesség feltételei
A szülok problémája
A „kettos nevelés” elhárítása
Beépülés a tantárgyakba

Az átfogó program struktúrája
  1. Emberi fejlodés
  2. Kapcsolatok
  3. Személyes készségek
  4. Szexuális viselkedés
  5. Szexuális egészség
  6. Társadalom és kultúra

A pszichoszexuális fejlodés vázlata
Pszichoszexuális fejlodés a tizenéves korban
A felnotté válás buktatói
A partnerkapcsolatok fejlodése
A petting és az elso közösülés
A párválasztási érettség kialakulása

A nemi nevelés megtervezése és módszerei
Eloadás és beszélgetés
Olvasmányok felhasználása

3. Nemi nevelés az óvodában
Alapfogalmak és témakörök

I. Emberi fejlodés
  1. témakör: A nemek anatómiája és fiziológiája
  2. témakör: Reproduktiv (gyermeknemzo) folyamatok
  3. témakör: Nemi érés, serdülés
  4. témakör: Testvázlat, testkép
  5. témakör: Szexuális identitás és beállítottság

II. Kapcsolatok
  1. témakör: A család
  2. témakör: Barátságok
  3. témakör: Szeretet, szerelem
  4. témakör: Randevúzás (együttjárás)
  5. témakör: Házasság: életre szóló elkötelezodés
  6. témakör: Szülové válás

III. Személyes készségek
  1. témakör: értékek
  2. témakör: Döntéshozatal
  3. témakör: Kommunikáció
  4. témakör: Önérvényesítés
  5. témakör: Egyezkedés
  6. témakör: Segítségkérés

IV. Szexuális viselkedés
  1. témakör: Szexualitás az élet során
  2. témakör: Maszturbáció
  3. témakör: Együttes szexuális viselkedés
  4. témakör: Szexuális absztinencia
  5. témakör: Emberi szexuális reagálás
  6. témakör Szexuális fantáziálás
  7. témakör: Szexuális zavarok

V. Szexuális egészség
  1. témakör: Fogamzásgátlás
  2. témakör: Muvi abortusz
  3. témakör: Nemi úton terjedo betegségek
  4. témakör: Szexuális visszaélések
  5. témakör: Reproduktiv egészség, nemzoképesség

VI. Társadalom és kultúra
  1. témakör: Szexualitás és társadalom
  2. témakör: Nemi szerepek
  3. témakör: Szexualitás és törvénykezés
  4. témakör: Szexualitás és vallás
  5. témakör: Különbözoségek a nemiség terén
  6. témakör: Szexualitás és a muvészetek
  7. témakör: Szexualitás és a média

Ajánlott irodalom

 

Bevezetés

 

Az elso, megválaszolandó kérdés: miért van szükség arra, hogy a sok egyéb oktatási-nevelési feladat mellett még szexuális neveléssel is foglalkozzunk? Hiszen - mondják sokan - erre sem idonk, sem elegendo felkészültségünk nincs; a szexbe pedig eddig is hamar belejöttek a fiatalok, miért kellene a figyelmüket még jobban erre irányítani? Nem arra kellene-e inkább bíztatni oket, hogy várják meg türelemmel, amíg érettebbek lesznek, s házasságot köthetnek?

Ezekre a régi és tipikus aggályokra olyan tények adják meg a választ, amelyek elott nem húnyhatunk szemet:

A mögöttünk levo évszázadban megfigyelt akceleráció folytán a fiatalok serdülése és nemi élete is jóval (3-5 évvel) elobb kezdodik, mint a század elején. Ma nemcsak a fiúk, hanem a lányok is átlag 16-17 éves korban veszítik el a szuzességüket, s éppen a szexuális nevelés hiánya vagy elégtelensége miatt a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedo betegségek ellen sem tudnak hatékonyan védekezni. Ezért van az, hogy pl. az elmúlt tíz évben 100 születésre átlag 80 muvi abortusz jutott, s ennek 10-20%-a a 19 évesnél fiatalabb lányoknál! Ami sokszorosan nagyobb arány, mint a fejlett nyugateurópai országokban. (Franciaországban pl. 100 születésre csak 13 mui abortusz jut, Hollandiában pedig mindössze 11 - s ezek közt jóformán nincs fiatalkorú!

Meglepo, de tény, hogy Amerikában nem sokkal jobb a helyzet, mint nálunk. Az 1998-as adatok szerint a 13 évesek 16%-a már közösült, s ez az arány 18 éves korra eléri a 71%-ot! Igaz, hogy kétharmaduk használ gumióvszert vagy fogamzásgátló tablettát, de 10-20%-uknál ugyanúgy bekövetkezik a nem kívánt terhesség, mint nálunk. Ezeknek viszont alig több, mint fele végzodik szüléssel, kb. 40%-a pedig muvi abortusszal. Ami a nemi úton terjedo betegségeket illeti, a közösüléseket elkezdo amerikai tizenévesek egynegyede szed össze valamilyen fertozést...

Ezekbol a tényekbol azonban többféle következtetést lehet levonni.A legegyszerubb, hogy ha ilyen veszélyekkel jár az ifjúkori nemi kapcsolat, akkor meg kell tiltani, el kell riasztani tole a fiatalokat és absztinenciára, önmegtartóztatásra kell nevelni oket. Az Egyesült Államokban ki is alakítottak ilyen, elrettentést célzó, iskolai tanterveket.

Ezek közös jellemzoi egy amerikai tanulmány (L.M. Kantor, 1996) szerint:

1. Fo stratégiájuk az elijesztés a házasság elotti szextol.

2. A fogamzásgátló módszerekrol hallgatnak. Ha mégis szóba kerül, túlzottan hangsúlyozzák a hibalehetoségeket, vagyis a megbízhatatlanságot.

3. A tanulók figyelmét kizárólag a nemi élet negativ következményeire hívják fel. A házasság elotti nemi élet lehetoségét vitára sem bocsátják.

4. Téves orvosi információkat adnak a muvi abortuszról, a nemi úton terjedo betegségekrol és a szexuális reagálás jellemzoirol.

5. A szexuális beállítottság változatait nem említik, vagy a homoszexualitást egyszeruen „egészségtelen dolognak” tartják.

6. A fogyatékosokról hallgatnak, vagy aszexuálisnak tuntetik fel oket.

7. Szexista eloítéletek nyilvánulnak meg a nemek anatómiai és fiziológiai jellemzésében, szexuális reagálásuk leírásában. A gyakorlatok során csak a hagyományos nemi szerepeket mutatják

8 A tantervet vallásos eloítéletek befolyásolják; a szexuális viselkedést csak egyetlen nézopontból vitatják meg.

9. Csak néhány családtípust említenek, s a nem hagyományos családokat hibásnak tartják.

Mindezt a szerzo egész sor példával illusztrálja. Tényekkel bizonyítja, hogy az ilyen, elrettento nevelést alkalmazó körzetekben nem csökkent a tizenévesek nem kívánt terhességeinek száma, tehát az ilyen programok nem hatékonyak. Ezzel szemben az átfogó és progresszív nemi nevelést alkalmazó iskolák körzeteiben jelentosen csökkent a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedo betegségek elofordulása.

A hazai helyzetre visszatérve; nálunk elsosorban a születésszám eros csökkenése és a muvi abortuszok magas száma hívta fel a figyelmet úgy 1970 körül a szexuális nevelés hiányából adódó problémákra. 1973-ban „népesedés-politikai kormányhatározat” született, amely eloírta a „családi életre nevelés” bevezetését az állami oktatás minden szintjén. Ez jó célkituzés lett volna, ám sajnos, elfelejtették felkésziteni a pedagógusokat erre a feladatra. A szétküldött brosúrák erre éppúgy nem voltak elegendoek, mint az ajánlott felvilágositó könyvek. Megjelent ugyan egy „Bevezetés a szexuálpedagógiába" (1973, Tankönyvkiadó) a tanárképzo foiskolák számára, amit több helyen fakultativ speciálkollégiumok formájában igyekeztek feldolgozni. Ezt azonban kevesen vették komolyan, s hamarosan le is vették a napirendrol.

Többnyire csak annyi maradt meg a szexuális és/vagy családi életre nevelésbol, hogy a tizenévesek osztályaiban idonként meghivtak egy orvost (ritkábban pszichológust, esetleg védonot), hogy tartson egy felvilágositó órát és válaszoljon a tanulók kérdéseire. Ezzel az iskola a maga részérol megoldottnak vélte a feladatot.

A rendszerváltás utáni évtizedben a helyzet nemhogy javult volna, inkább rosszabbodott, mert szabadon kezdett terjedni a pornográfia és a prostitúció. A „szexhullámmal” szemben pedig csak kapkodó és ellentmondásos intézkedésekre került sor. A tizenévesek egyre könnyebben hozzá jutottak a pornográf termékekhez, ami „szexuális felvilágosításuk” fo forrása lett, s vele együtt nott a felelotlen szabadosság és a patriarchális eloítéletek eluralkodásának veszélye. Az iskolákból ugyanakkor szinte teljesen kiszorult a szexuális nevelés, bár egyes magánkezdeményezések nyomán néhol próbálkoztak felvilágosítási kampányokkal; ezek azonban eros ellenállásba ütköztek. (Ilyenek voltak pl. a Czeizel Endre nevéhez fuzodo „családi életre nevelési” tanterv, amelyhez tankönyv is készült, vagy Bácskai Júlia „magánélettani" kurzusai, továbbá a Forrai Judit által szervezett „AIDS-megelozo” tanfolyamok, s végül a Most Van Holnap Alapítvány „tinédzser-ambulanciái” és tanácsadásai. Ezekrol bovebb információ a Magyar Szexológiai Szemlében található)

Mindezek a próbálkozások egyértelmuen mutatják az intézményes szexuális nevelés szükségességét és ugyanakkor megoldatlanságát. A gyermekvállalási kedv megdöbbento csökkenése, a népesség egészségromlása, az alkoholisták és a drogosok nagy száma önmagában is indokolja az egészségnevelés intenzivebbé tételét, s ezen belül a szexuális egészség megorzésére irányuló erofeszítéseket. Könyvünk ehhez kíván megbízható vezérfonalat adni a nevelok kezébe. Amerikai adatok szerint a szülok közel 90%-a igényelné gyermekei számára a korszeru szexuális nevelést, s azt mégis csak a gyermekek kb. 5%-a kapja meg. E különbség egyik fo oka, hogy nincs egyetértés a nevelési program tartalmát illetoen. Nincsenek államilag elfogadott irányelvek, igy a néhány érdeklodo pedagógus is csak esetleges és ötletszeru programokat állít össze. Az un. HIV/AIDS prevenciós programokat is csak a 14-18 éveseknek tartják, s a szexuális viselkedéssel az absztinencia ajánlásán kívül többnyire nem foglalkoznak. Hiányzik pl. az egyezkedési és asszertivitási (önérvényesítési) készség oktatása.

Természetesen nincs olyan szexuális nevelési program, amivel mindenki egyetért. Mégis, vannak bizonyos kulcsfogalmak és témák, amiket minden gyermeknek meg kellene ismernie az adott fejlettségi szinten. Az itt következo irányelvek megalapozhatják az átfogó szexuális nevelést, az óvodáskortól a felnottkorig .

 

Szexuálpedagógia és szexuális nevelés

A szexuálpedagógia a pedagógiának az a szakága, amely a szexuális vagy nemi nevelést tanulmányozza és fejleszti. Gyorsan fejlodo szaktudomány, amelynek saját elmélete, módszertana és gyakorlata van, de szorosan kapcsolódik a pedagógia más ágaihoz.

A szexuális vagy nemi nevelés a szexuális viselkedés, vagyis a nemi szerep befolyásolása, irányítása. Szélesebb értelemben a szándékolatlan hatások is beletartoznak, vagyis közvetve sok minden nevel, amirol senki sem gondolja, hogy nevelo hatású (bár gyakran csak negativ értelemben az). A tudatos nemi nevelés nem egyszeruen tájékoztatás, ismeretközlés, felvilágosítás, hanem egyben a szexuális attitüdök, készségek és szokások alakítása is.

A Szexuális Nevelés Amerikai Tanácsának (SIECUS) állásfoglalása alapján a szexuális szocializáció a nemi szereprol, kapcsolatokról és intimitásról szóló informálódás, az attitüdök és értékek alakításának élethosszig tartó folyamata. Magában foglalja a (pszicho)szexuális fejlodést, a reproduktiv egészséget, a nemi kapcsolatokat, a testképet és a különbözo nemi szerepeket. Nemcsak a szexualitás biológiai, hanem szociokultúrális és pszichológiai dimenzióira is irányul, kognitiv (informálódás), affektiv (érzelmek és attitüdök), valamint viselkedési (döntéshozatal, szokások) vonatkozásban egyaránt.

A szexuális nevelés célja elsodlegesen a szexuális egészség biztosítása. Ez utóbbit az Egészségügyi Világszervezet 1975-ben úgy határozta meg, mint „a nemi élet testi, érzelmi, intellektuális és szociális oldalainak olyan integrációját, amely pozitiven gazdagítja és fejleszti a személyiséget, a kommunikációt és a szerelmet... mindenkinek joga van szexuális felvilágosításra és arra, hogy a szexuális kapcsolatokat ne csak a nemzés, hanem az örömszerzés lehetoségeként fogadja el.” Más megfogalmazásban a nemi nevelés célja a szexuális kultúra átadása, elsajátíttatása, s ezzel az egyének harmónikus beilleszkedésének elosegítése, vagyis a szexuális szocializáció.

A modern szexuális kultúra nemcsak a szeretkezés technikájának, vagy a szexszel kapcsolatos veszélyek elhárításának készségszintu ismerete, hanem sokkal szélesebb ennél: a nemek korszeru viszonyának ismerete és elfogadása. Fo ismérve, hogy a nemeket nemcsak egyenjogúnak, hanem egyenrangúnak ismeri el, s minden téren a nemek esélyegyenloségére törekszik. (Fogyatékosok esetén ez a hátrányos helyzet ellensúlyozását, javítását jelenti.)

Viszonya a nevelés más ágaihoz

Minthogy nincs olyan nevelés, amely ne érintené valamennyire az egyén nemi szerepviselkedését, szexuális nevelés akkor is folyik, ha a legkevésbé sem gondolunk ezzel. Számolnunk kell tehát azzal a transzfer-hatással, amely a nevelés más területei felol érkezik. Ez lehet pozitiv vagy negativ, a nevelok szexuális beállítottságától függoen. A nevelés ágai vagy fajtái közül bármelyik hatással lehet a szexuális viselkedésre, még az értelmi nevelés vagy az esztétikai nevelés is. Szorosabb kapcsolat azonban inkább a jellemnevelés, az erkölcsi és világnézeti nevelés, az egészséges életmódra nevelés, valamint a szexuális nevelés között alakult ki.

A jellemnevelés, az erkölcsi felfogás és egyéni értékrend kialakítása természetesen nagyban kihat a szexuális és párkapcsolati viselkedésre. Részben közös céljaik indokolttá teszik szoros együttmuködésüket. Feleslegessé azonban egyik sem teszi a másikat, hiszen az erkölcsi nevelésnek nemcsak nemi erkölcsre kell nevelnie; a nemi nevelés pedig nemcsak erkölcsös viselkedésre nevel, hanem pl. készségeket és képességeket is fejleszt. Az alapveto világnézeti beállítottság önmagában nem határozza meg a szexuális viselkedést, mert abban sok más tényezo is szerepet játszik, bár természetesen nem mindegy, hogy ki mit tart értékesnek és követendonek.

Az egészséges életmódra nevelés szorosan kapcsolódik a nemi neveléshez, hiszen az egészséges életmódnak része az egészséges nemi élet, a harmónikus partnerkapcsolat. Ha tehát az egészségnevelést nem a korábbi felfogás szerint leszukítve, mint testnevelést értelmezzük, hanem az egészség korszeru fogalmából kiindulva, mint az optimális testi, lelki és szociális közérzet biztosítását tartjuk célnak, akkor a nemi nevelés tulajdonképpen része az egészséges életmódra nevelésnek. Ez azonban nem változtat azon, hogy a szexuális nevelés éppúgy külön felkészültséget igényel, mint a nevelés más oldalai és ágai (különösen, amig nincs módszeresen beépítve az egészséges életmódra nevelésbe).

Még szorosabb kapcsolatot feltételeztek eddig a nemi nevelés és az un. családi életre nevelés között, feltételezvén, ha az elobbi része az utóbbinak. Kiindulópontjuk az az elgondolás, hogy a házasélet, mint a nemi élet „jóváhagyott” módja, része a családi életnek. Ma már azonban nyilvánvaló, hogy nemi kapcsolatra nemcsak a házaséletben kerül sor.

Ha pedig ezt tudomásul vesszük, akkor semmi sem indokolja, hogy a nemi nevelés egyszeruen a családi életre nevelés része legyen. A nemi élet és a családalapítás két különbözo dolog. Ezért a nevelés mindkét, említett fajtája inkább a magánéletre, vagy a helyes életvezetésre nevelés része lehetne. (Ez pedig erosen rokon az egészséges életmódra neveléssel.)

Kétségtelen viszont, hogy elég sok átfedés van a nemi nevelés és a családi életre nevelés között. Pl. az utóbbi is törekedhet a harmónikus nemi élet képességének kialakítására. Ámde emellett sok egyébre is törekszik, ami túlmutat a nemi nevelésen, így pl. a háztartásvezetés, a gyermeknevelés vagy a betegápolás módszereinek átadására. A nemi nevelés bizonyos feladatai viszont a családi életre nevelésen mutatnak túl.

A szexuális nevelés típusai

Céljától és módszerétol függoen a nevelés igen különbözo lehet. A nemi nevelés típusai a nemiséggel kapcsolatos, alapveto beállítottságot fejezik ki. Ez a beállítottság lényegében háromfajta lehet: pozitiv, negativ vagy semleges. Ennek megfeleloen a nemi nevelésnek három alaptipusát ismerjük: 1. A fejleszto-segíto (progressziv), 2. a távoltartó-elnyomó (repressziv) és 3. a magára hagyó-közömbös (passziv) nevelést.

Mi jellemzi az egyes típusokat?

1. A fejleszto-segíto (progressziv) nevelés pozitiven értékeli a nemiséget, s ennek megfeleloen nem elnyomni, hanem fejleszteni kívánja az egyén nemi életét, mint közérzetének, egészségének fontos tényezojét.. Ez a felfogás eredetére nézve a reneszánszig és a felvilágosodás koráig nyúlik vissza. Jellemzoi: a koedukáció, a tervszeru nevelési ráhatások, törekvés a pozitiv nemi attitüdök és a kultúrált szexuális viselkedés kialakítására stb.

2. A távoltartó-elnyomó (repressziv) nevelés a nemiséggel kapcsolatos negativ beállítottságon alapul. Eredete egyrészt a vallások testellenes dualizmusára, másrészt a mechanisztikus, biologizáló emberképre, a nemiség pusztán biológiai szemléletére vezetheto_ vissza. Célja a „bunös nemi ösztön” elnyomása, fékentartása, a fiatalok megvédése a nemiség veszélyeitol. Eszközei: az izolálás (fiúk és lányok elkülönítése, a szexuális ingerek és információk minél teljesebb távoltartása), a nemi megnyilvánulások (pl. szexuális játékok, önkielégítés stb.) büntetése; negativ attitüdök, félelem és buntudat ébresztése a szexualitással kapcsolatban. Nem csoda, hogy az ilyen nevelés gyakran okoz általános szorongást és neurotikus zavarokat.

3. A magára hagyó-közömbös (passziv) nemi nevelés az elozo két tipussal szemben nem igyekszik aktivan befolyásolni a szexuális attitüdöket és viselkedést. Ez lehet elvekkel indokolt, tudatos semlegesség (pl. a nemiség „magánügy” elve alapján), de gyakran a bizonytalanság és ambivalencia kifejezoje. A látszólagos közömbösség mögött meghúzódhat egy negativ beállítottság, amelynek számára a nemiség tabu, s ezért képtelen vele foglalkozni. Ám az sincs kizárva, hogy alapjában pozitiv beállítottságot takar és a nemiség zavartalan kibontakozását célozza.

Ez utóbbinak egy változata csupán a nemiségre vonatkozó, tárgyilagos információkról gondoskodik és mindenfajta értékeléstol, ill. befolyásolástól tartózkodik. E közömbösség tulajdonképpen a neveloi felelosség elhárítását célozza. A „teljes semlegességet” egyébként még oktatógépekkel is nehéz lenne biztosítani, hiszen a nevelo_ lépten-nyomon elárulja magát, nem beszélve az ellenorizhetetlen forrásból (sajtó, filmek, pornográfia) származó hatásokról, amelyeket nem lehet kiküszöbölni.

A szexuális nevelésre vállalkozónak tehát mindenekelott saját szexuális alapbeállítottságát kell tisztáznia (s szükség esetén módosítania). A továbbiakat mindenesetre a progressziv nemi nevelésre vállalkozóknak szánjuk. Az ilyen nevelés négy alapveto célja:

1. Megbízható információk biztosítása az emberi nemiségrol, beleértve a növekedést és fejlodést, a fajfenntartást, a nemi szervek anatómiáját és fiziológiáját, a maszturbációt, a házasságot és családi életet, a szexuális reagálást, a terhességet és szülést, a fogamzásgátlást és abortuszt, a szexuális visszaéléseket, a HIV/AIDS-t és más, nemi úton terjedo bajokat.

2. A szexuális attitudök és értékrendek megismerésének lehetoségét biztosítani a fiataloknak, hogy kialakíthassák saját értékrendjüket, növeljék önbizalmukat, megértsék felelosségüket önmagukkal és másokkal szemben.

3. A kapcsolatlétesítés és fenntartás készségeinek fejlesztésében segíteni a fiatalokat, beleértve a kommunikáció, a döntéshozatal és önérvényesítés készségeit. Ezáltal elokészíteni a felnott nemi szerepek elsajátítását, s képessé tenni oket a kölcsönösen örömszerzo kapcsolatokra.

4. A felelosségteljes szexuális viselkedés gyakorlatának elosegítése, beleértve a tartózkodást az éretlen, tul korai nemi kapcsolatoktól, s a szexuális egészség védelmét a megfelelo óvszerek használatával. (Nem kívánt terhességek, nemi úton terjedo betegségek és szexuális visszaélések elkerülése.)

 

Cél: a szexuálisan is egészséges felnott

A korszeru szexuális nevelés eredményeként az egyén képes lesz

1. saját fejlodését illetoen:

Megbecsülni a saját testét. Tájékozódni a gyermeknemzés felol. Elfogadni, hogy a szexuális fejlodés része az egyéni fejlodésnek, de nem feltétlenül jár gyermeknemzéssel vagy közösülési tapasztalatokkal. Mindkét nemmel tiszteletteljes modorban együtt élni. Elfogadni saját szexuális beállítottságát és tiszteletben tartani másokét.

2 Kapcsolatok terén:

A családot a támogatás értékes forrásának tartani. A szeretetet és az intimitást megfelelo módon kifejezni. Értelmes és tartalmas kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. Elkerülni a kizsákmányoló, vagy manipulativ kapcsolatokat. Megérteni, hogyan befolyásolja a kultúrális örökség a családdal, emberi viszonylatokkal és erkölccsel kapcsolatos nézeteket.

11

3. Személyes készségek terén:

A saját értékrendet kialakítva annak megfeleloen élni. Felelosséget vállalni saját viselkedéséért. Hatékonyan önteni és kommunikálni a családdal, a kortársakkal és partnerekkel.

4. A szexu?lis viselked?s ter?n:

Egész életében szabadon tudja kifejezni és élvezni saját nemiségét, összhangban saját értékrendjével. Örülni tud a szexuális vágyaknak anélkül, hogy feltétlenül meg is valósítaná azokat. Különbséget tud tenni a fejleszt_ és az önmagára vagy másokra nézve káros szexuális viselkedések között. Úgy fejezi ki saját szexuális igényeit, hogy közben tiszteletben tartja mások jogait. Új ismeretek szerzése révén fejleszti saját szexuális képességeit. Olyan szexuális kapcsolatokat vállal, amelyek egyetértésen alapulnak, becsületesek, nem kizsákmányolók, de élvezetesek és nem fenyegetnek betegséggel vagy nem kívánt terhességgel.

5. A szexu?lis eg?szs?g ter?n:

A nem kívánt terhesség elkerülése érdekében hatékonyan alkalmazza a fogamzásgátlást.. Megelozi a szexuális visszaéléseket. Nem kívánt terhesség esetén saját értékrendjének megfeleloen jár el. Idoben igénybe veszi a terhesgondozást. Elkerüli a nemi úton terjedo fertozéseket és azok továbbadását. Egészségvédo szokásokat alakít ki; rendszeresen ellenorzi nemi szerveit és mellét, idoben felfigyel a potenciazavarokra stb.

6. A társadalom és kultúra terén:

Tiszteletben tartja az eltéro szexuális értékrendu embereket. Igyekszik felelosen befolyásolni a nemiséggel kapcsolatos jogalkotást. Mérlegeli a család, a kultúra, a vallás, a média hatását a szexualitással kapcsolatos gondolkozásra, érzésekre és viselkedésre. Kerüli az eloítéleteket és a bigottságot. Igyekszik másokat szexuális felvilágosításban részesíteni, vagyis terjeszti a szexuális kultúrát.

 

Történeti visszapillantás

A szexuálpedagógia, mint önálló tudományág a 20. század terméke; nemi nevelés azonban (ha nem is tudatosan) minden korban folyt. A tudományos megalapozás igénye kb. száz évvel ezelott merült fel komolyabban. Nagy szerepe volt ebben az un. szexuálreform mozgalomnak és a noi emancipációs törekvéseknek. A századelei nomozgalom (feminizmus) egyik legkiemelkedobb képviseloje a svéd Ellen Key, aki több könyvében foglalkozott a szexuális neveléssel, hangoztatva a koedukáció és a „szerelemre nevelés” jelentoségét.

Ekörül aztán nagy viták lángoltak fel, amelyekben eleinte a konzervativok szava volt a dönto. Az utóbbiak egyik legismertebb alakja Fr. W. Foerster német professzor volt, aki már 1907-ben könyvet írt („vallásos meggyozodéstol tüzes nyelven”) a nemi erkölcsrol és a szexuális nevelésrol (amit két évvel késobb magyarul is kiadtak).

Nagyjából ugyanebben az idoben történt, hogy Sigmund Freud bécsi pszichiáter több tanulmányával megalapozta a pszichoszexuális fejlodés elméletét, s az érdeklodés középpontjába állította a libidot, a szexuális ösztönenergiát. Freud ugyan inkább az általa kidolgozott, pszichoanalitikus terápiával foglalkozott, de követoi közül jónéhányan a nemi nevelésre is alkalmazni kezdték felismeréseit.. Közülük legismertebb Wilhelm Reich és az un. „szexpol" (szexuálpolitikai) mozgalom, amely a 20-as és 30-as években bontakozott ki és radikálisan korszerusíteni akarta a szexuális nevelést.

Sajnos, a nácizmus ezt a mozgalmat elsöpörte, s az európai szexuálpedagógia csak a 2. világháború után kezdett ujra magához térni. Ezen a téren Svédország járt az élen; a svéd iskolákban már az 50-es évek közepe óta kötelezo a nemi nevelés. A pedagógusok felkészítéséhez kézikönyveket adtak ki és tanfolyamokat tartottak. Kiadványaikat és módszereiket a 60-as években Németországban is átvették, s központi „ajánlásokat” adtak ki az iskolai nemi neveléshez.

Nálunk csak 1974-ben próbálkoztak eloször az iskolai szexuális felvilágosítással, ám ez - mint láttuk -eléggé meddo próbálkozás maradt. Szexuális felvilágosító könyvek ugyan már a 2. világháború elott is megjelentek nálunk; ezeket többnyire orvosok vagy papok írták, a represszív nemi nevelés szellemében. Ezt követoen csak a 60-as években kezdtek megjelenni a korszerubb felvilágosító könyvek. (Közülük legjelentosebb volt dr. Hirschler Imre: A nok védelmében c. könyve.)

Az utóbbi évtizedekben aztán több tucat ilyen könyv megjelent; a fiatalok körében végzett felmérések mégis meglepo tájékozatlanságról tanuskodtak. Végeredményben a tudományosan megalapozott, progressziv nemi nevelés jóformán még el sem kezdodött hazánkban; e téren több évtizedes lemaradást kell behoznunk.

Különösen problematikus és megoldatlan a veszélyeztetett fiatalok nemi nevelése. Természetesen a fogyatékosok is eleve veszélyeztetettek, de rajtuk kívül ide sorolhatjuk az olyan, halmozottan hátrányos helyzetu fiatalokat, mint a cigányok jelentos része, vagy az állami gondozottak, a lumpen környezetben élok, a menekültek vagy a drogosok.

Veszélyeztetettségüket nemcsak a sok károsító, traumatizáló tényezo növeli, hanem az is, hogy hajlamosak a számukra könnyen elérheto szexuális élményekben keresni kárpótlást és valamiféle kiútat. A problémák eloli menekülésnek ez a módja könnyen szenvedélybetegséggé válhat, ami már a nevelésen túlmeno, terápiás beavatkozást tesz szükségessé. Az elso lépés mindenképpen a helyzet ( s benne a szexuális neveltségi szint) minél pontosabb felmérése, s aztán egy ennek megfelelo nevelési- fejlesztési terv készítése, bizonyos minimumkövetelmények alapján.

A helyzet felmérése

Ennek során egyrészt a nemiséggel kapcsolatos ismereteket és véleményeket, másrészt a beállítottságot és szokásokat igyekszünk megállapítani. Mindez vizsgálható csoportos vagy egyéni beszélgetésekkel is, de a rögzítés és elemzo értékelés szempontjából az írásos feladatok, különösen a programozott feladatlapok és mérolapok látszanak legcélszerubbnek. A vizsgálandó ismeretek tartalmi elemzése alapján összeállított kérdések és feladatok lehetnek zártak vagy nyiltak, alternativak és többválasztásosak, továbbá kiegészítésesek vagy operativak. (Egy példa az utóbbiakra: „Állítsd egymással párhuzamba az éretlen és az érett szerelem fontosabb jellemzoit!”)

A pszichoszexuális neveltségi szint vizsgálatának lényege a beállítottság és a viselkedés tervszeru megfigyelése. Ennek 3 fázisa: 1. A megfigyelés elokészítése, 2. maga a megfigyelés, az adatok rögzítésével és 3. az adatok feldolgozása, elemzése, a következtetések levonásával. Az adatok rögzítését lehetoleg rejtetten, ne a megfigyeltek jelenlétében végezzük. Egyébként az eszköz nélküli megfigyelés is megzavarhatja a viselkedés spontaneitását, pusztán a megfigyeltség tudata révén. Az elokészítés során tisztázzuk: mit, miért és hogyan akarunk megfigyelni. A megfigyelteket aztán összehasonlíthatjuk az adott életkor átlagos fejlettségi szintjével, és/vagy a kituzött nevelési célokkal, követelményekkel. A viselkedés fontosabb mutatói:

1. A társas viselkedés általában, s foleg a másik nemmel kapcsolatban.

2. A nemiséggel kapcsolatos kifejezések és kérdések jellege

3. Részvétel és reagálás a szexuális témájú beszélgetésekben.

A serdülokortól kezdve megfigyelhetjük, van-e partnere, mennyire intim és szimmetrikus a kapcsolat, milyen hatással van rájuk stb. A spontán tevékenység produktumainak elemzése kiterjedhet a következokre:

1. Levelek (foleg az un. szerelmes levelek);

2. Naplójegyzetek (amibe szintén csak teljes bizalom alapján nyerhetünk betekintést)

3. Versek és más irodalmi vagy muvészeti próbálkozások;

4. Gyüjtemények.

A neveltségi szint vizsgálatát pl. átgondolt viselkedési feladatok vagy szerepjátékok megszervezésével tehetjük hatékonyabbá. Egy-egy kirívó esetet érdemes behatóbban elemezni, több vélemény beszerzésével.

 

A korszeru nemi nevelés alapelvei

Már nem S. Freud ösztönelméletébol indulunk ki, mert az ujabb tudományos felismerések alapján világossá vált, hogy az emberi viselkedés sohasem ösztönös, hanem mindíg tanult, még akkor is, ha spontán vagy tudattalan. Az ösztönös viselkedés ugyanis feltétlen reflexek láncolata, ami mindíg ugyanúgy zajlik le, ha egy inger kiváltja. Ez a biológiai programozottság az emberré válás hosszú periódusa alatt föllazult, redukálódott, plasztikussá, alakíthatóvá vált. Ez magyarázza az emberi szexuális viselkedés rendkivüli sokféleségét, körülményektol függését és egyéni jellegét.

Az ösztönredukció folytán az ember csak homályos szexuális késztetéssel születik, s bár ez a „nem-speciális alapszükséglet" elég intenziv, de ugyanakkor hajlékony és befolyásolható: sem iránya, sem megnyilvánulási formája nem eleve adott. (Már Freud is megállapította a csecsemorol, hogy az „polimorf perverz lény” - ami ugyan túlzás, de rávilágít arra, hogy sokféle szexuális beállítottság csírája, lehetosége megvan az újszülöttben.) Ebbol a szempontból az ember nemi élete erosen különbözik az állatokétól, mely sokkal kötöttebb, mert ösztönös - bár az emberszabású majmokon végzett kísérletek (F. Harlow, 1962) azt mutatták, hogy az ösztönredukció már náluk is érvényesül.

A szexualitás tanulási elmélete szerint a nemi ösztön nemcsak redukálódott, hanem humanizálódott is, hiszen képes alkalmazkodni az emberi együttélés szabályaihoz és kívánalmaihoz. Ez rengeteg új lehetoséget jelent, s módosítja és kibovíti a szexualitás funkcióit. Az eredeti reproduktiv (fajfenntartó) funkció fokozatosan háttérbe szorult; újabb vizsgálatok szerint kb. 4000 közösülésbol átlag csak egy jár utódnemzéssel.. A fogamzásgátlás fejlodése ugyanis lehetové tette a biológiai funkció háttérbe szorítását. Ehelyett bizonyos pszichológiai funkciók kerültek elotérbe. Mindenekelott az örömszerzo funkció, amely persze igen különbözo színvonalon érvényesülhet, s akkor a legteljesebb, ha a résztvevok szexuális kultúrája magas szintu és kapcsolatuk szerelmi jellegu. Aztán a kommunikativ funkció: a szeretkezés intim helyzetében az egyén többnyire leplezetlenül feltárja önmagát, verbálisan és metakommunikative közli érzelmeit és kivánságait.

Végül, de nem utolsó sorban a szexnek személyiségfejleszto funkciója is lehet, hiszen lehetové teszi egész sor képességének gyakorlását, fejleszti empátiáját és alkalmazkodó készségét, sikerélmények révén növeli önbizalmát és életkedvét stb. Mindez természetesen csak lehetoség, tehát nem eleve adott, sot, visszájára is fordulhat, s akkor negativ funkciók dominálnak. Épp ezért célunk a nemi élet pozitiv funkcióinak elosegítése, a szexuális képességek és a nemi szerep optimális kibontakoztatása.

A felnotté válás két alapfeladata: a pályaválasztás és a párválasztás sikeres megoldása. Ezek közül az utóbbira készít fel a progresszív nemi nevelés, a párválasztási érettség kialakításával. Ez a személyiség olyan fejlettségi állapota, amelynek egyik jellemzoje a stabil intimkapcsolat igénye, vagyis a párkereso törekvés. A másik az egyén képessége arra, hogy hozzáillo partnert találjon, s vele kölcsönösen kielégíto, intim testi és lelki kapcsolatban éljen.

A szexualitást igenlo és pozitiven értékelo alapbeállítottságon kívül, ill. abból kifolyólag fontos alapelv, hogy a szexuális viselkedés tanulható és tanítandó, s a nemi nevelés lényeges alkotórésze az egységes nevelési folyamatnak. A további alapelvek módszertani jelleguek:

1. A folyamatosság, bovítés és elmélyítés elve: a nemi nevelést a kisgyermekkortól kezdve, folyamatosan kell végezni, éspedig koncentrikusan bovülo körök, ill. spirálok mintájára, egyre szélesebb köruen és egyre magasabb fokon.

2. Az életkori, nemi és egyéni sajátosságok figyelembe vételének elve: a nemi nevelés módszereit mindíg alkalmaznunk kell a gyermekek említett sajátosságaihoz, fejlettségük szintjéhez.

3. Az aktiv elokészítés és immunizálás elve: ne várjuk passzivan a gyermekek kérdéseit vagy más megnyilatkozásait, hanem készítsük fel oket idoben a szexuális élményekre; ezáltal immunizáljuk _ket az esetleges káros hatások ellen. A „túl korai” szexuális felvilágosítás állítólagos veszélyei jelentéktelenek a túl késoi felvilágosítás káros következményeihez képest.

4. A felvilágosítás és jellemnevelés egységének elve: az ismeretközlés más módszerekkel együtt a jellemnevelést, a helyes attitüdök és szokások kialakítását szolgálja.

5. A személyes kapcsolat, a bizalom és oszinteség elve: a nemi nevelés csak úgy lehet hatékony, ha a kölcsönös bizalom és teljes oszinteség alapján történik; ehhez pedig általában közvetlen, személyes kapcsolat szükséges.

6. A közösség és a koedukáció elve: a progressziv nemi nevelés magától értetodoen közösségi nevelés és a nemek együttes nevelése. Ez nem zárja ki az esetenkénti egyéni (vagy nemek szerinti) foglalkozást.

7. A szakszeruség, tárgyilagosság és világosság elve: tudományos megalapozottsággal, elfogultságoktól és eloítéletektol mentesen, egyértelmuen és közérthetoen - tehát nem „virágnyelven” vagy orvosi muszavakkal - kell a nemi kérdéseket tárgyalni.

8. A személyes példamutatás, természetesség és kongruencia elve: minden fáradozás hiábavaló, ha nincs mögötte a nevelo személyes meggyozodése és példája; olyan embernek kell lennie, aki maga is tanításai szerint él, s ezt nem titkolja. Ez egészséges, pszichoszexuálisan is érett személyiséget feltételez.

9. A munkamegosztás és koordináció elve: a nemi nevelés a család, az iskola, az egészségügyi és egyéb intézmények, valamint a média feladata. A különbözo nevelési tényezok tennivalóit meg kell határozni és össze kell hangolni.

10. A felelosségre nevelés elve: a szexualitás tanulhatóságára és sokféleségére hivatkozva mindíg hangsúlyozzuk az önmagunkkal, partnerünkkel és a társadalommal szembeni felelosséget; mutassuk ki a felelotlen viselkedés következményeit.

Az eredményesség feltételei

Munkánk eredményességének feltételei elsosorban a nevelo személyiségével, a tantestület és a szülok felkészítésével, továbbá a nemi nevelés korrelációinak és integrációjának megszervezésével kapcsolatosak.

A személyiségtényezok közül legdöntobbek: a szexualitással és a szexuális neveléssel kapcsolatos beállítottság; a szexuális kultúra szintje és a tárgyi felkészültség. Fontos, hogy a nevelo pszichoszexuális fejlettsége érje el a felnottkornak megfelelo, egészséges átlagszínvonalat. (Lásd: párválasztási érettség!) A személyiség ilyen fejlettsége teszi lehetové, hogy a nevelo pozitiv értelemben vett modellé (mintává, példaképpé) váljon, akivel szívesen és könnyen azonosulnak a fiatalok. A Szexuális Nevelés Amerikai Tanácsa szerint a neveloket erre a feladatra külön ki kell képezni. Részt kell venniük egy olyan szexológiai képzésben, amely a szexuális nevelés elméletét és módszertanát is tárgyalja. E tárgyból lehetoség szerint egyetemi vagy foiskolai diplomát kell szerezniük; de minimum továbbképzo tanfolyamokat, intenziv kurzusokat kell elvégezniük.

Az intenziv egyéni vagy csoportos továbbképzés nálunk is követelmény. Nyilvánvaló, hogy nem minden nevelo alkalmas a szexuális nevelésre. Legnegativabb ilyen szempontból a nevelo hipokrizise, álszenteskedése, prüdériája, a szavai és magatartása közötti inkongruencia, diszharmónia. Mindezeken túl a nevelotol elvárható egy bizonyos szexuálpedagógiai minimum elsajátítása (amit jelen Vezérfonalunk tartalmaz). Fontos továbbá, hogy tisztázni tudja a nemi nevelés lehetoségeit saját szakterületén belül. Legyen tisztában a szexuálpedagógiai munkamegosztásban betöltött szerepével, s ne akarjon többet nyujtani, mint amennyit biztosan tud. (Ez a veszély különösen az egyéni tanácsadásban merül fel.)

A hatékonyság dönto tényezoje a nemi nevelésben is a nevelok egységes fellépése, szemlélete és értékrendszere. Ezt gyakran nem könnyu biztosítani. Nem elég hangsúlyozni, hogy „minden nevelo erkölcsi kötelessége a fiatalok felkészítése a családi életre”. Az évtizedeken át beidegzett attitudök ettol éppúgy nem fognak megváltozni, mint az utasításoktól. Ezért legeloször a közvetlen munkatársak szexuális beállítottságát, szemléletét igyekezzünk megismerni. Igy világossá válhat, hogy kiknél és milyen kérdésekben számíthatunk nagyobb ellenállásra vagy értetlenségre, és kik azok, akik segíthetnek nekünk ebben a munkában. Ennek alapján kidolgozhatjuk az elokészito munka stratégiáját:

1. Eleinte foleg azokkal foglalkozzunk a testületben, akiknek témánkra vonatkozó nézetei közel állnak a miénkhez. Beszélgetések során próbáljunk közös nevezore jutni a fontosabb szexuális attitudöket és normákat illetoen. Igy kialakíthatjuk azt a „pozitiv magot”, amire késobb támaszkodhatunk.

2. Használjuk fel a gyakran eloforduló alkalmakat (pl. nevelési értekezletek, fegyelmi ügyek stb.), hogy a nemi nevelés jelentoségérol és lehetoségeirol vitát provokáljunk és alakitsuk a munkatársak szemléletét.

3. Igyekezzünk felkelteni a szexuális nevelés iránti érdeklodést. Hangsúlyozzuk, hogy ennek révén egész nevelésünk hatékonyabbá válik. Az érdeklodés felkeltése nem lesz nehéz; az attitudök átalakítása annál inkább. Legalább egy évet, de esetleg többet is rá kell szánnunk az egységes szemlélet kialakítására. Ezt megkönnyítheti, ha önerobol továbbképzést szervezünk a testületben vagy a körzetben.

A szülok problémája

Külön problémát jelentenek a szülok, akiknek legnagyobb hozzájárulása a nemi neveléshez, ha nyugodt, érzelmileg stabil otthont nyujtanak gyermekeiknek. A szülo akkor is nevel, ha nem tud róla (éppúgy, mint a pedagógus); minden reagálása a szexszel kapcsolatban - pl. zavarba jövés, elterelés stb. - a nemi nevelés eszköze lehet. A család szerepe mindenképpen elsodleges, hiszen a szülo meg is tilthatja, hogy gyermeke részt vegyen az iskolai szexuális felvilágosításban (ha ennek szükségességérol nem sikerült ot meggyoznünk).

Ebbol következik, hogy a helyi közösséget be kell vonni a program kialakításába, figyelembe véve értékrendjének sajátosságait (ami azonban nem jelenthet komolyabb elvi engedményeket). Alapelvünk, hogy szexuális nevelésben minden gyermeknek és fiatalnak részesülnie kell, tekintet nélkül nemére, népi vagy vallási hovatartozására és esetleges fogyatékosságaira. Mindezekhez a programnak alkalmazkodnia kell.

Bár az emberek túlnyomó többsége helyesli és igényli az átfogó és progressziv nemi nevelést, egy kisebbség hevesen ellenzi azt, s kampányt folytat ellene. Az ellenkezés leküzdésének kulcsa a közösség megszervezése és bevonása a programtervezésbe - persze csak miután a tantestület és az iskolavezetés ebben már egyetért. A Szexuális Nevelés Amerikai Tanácsa kidolgozta a „Közösségi Védelem Tervét", aminek lényege, hogy több, mint száz, az egészségüggyel és a neveléssel valamilyen kapcsolatban álló szervezet, egyesület és alapítvány elfogadta az általuk készített (és a jelen Vezérfonalban minden fontosabb ponton ismertetett) nevelési tervet, és nyiltan kiállt mellette. Ehhez hasonló társulást nálunk is létre lehetne hozni.

Ezen kivül még néhány jó tanács Leslie M. Kantortól:

1.Viszonylag friss és megbizható adatokkal kell alátámasztani az átfogó szexuális nevelés szükségességét.

2. Ha vitára kerül sor, vagy egy csoport választja ki a tantervet, tisztázni kell, milyen hosszú lehet a vita, kik szavazhatnak stb.

3. Lehetoleg ne a médiában vitatkozzunk, bár a sajtóval együtt kell muködni; ám az ellenzok ugyanannyi idot és teret kapnak, s ez megtéveszto lehet.

4. Ismerjük fel, hogy nemcsak a tanterv milyenségérol van szó, hanem sokkal többrol, pl. a cenzúráról, a fajelméletrol és a szüloi kontrollról stb.

5. Ha nyilvános megbeszélésekre kerül sor, meg kell szervezni a támogatók jelenlétét. S ok viseljenek olyan kituzoket, mint pl. „Mondj igent a prevencióra!” vagy „Tanuljunk a szexualitásról!” Hívjunk meg támogatóként tekintélyes vezetoket és/vagy szervezeteket.

Mindezeken túl hasznos lehet, ha sokan aláírnak egy peticiót a szexuális nevelés bevezetése érdekében, és ha a helyi sajtó, rádió és tv is támogatólag foglalkozik a témával. Jó, ha van a témának egy önkéntes és ügyes „PR- menedzsere”, aki rendszeresen ellátja a médiát a bevezetést elosegíto hírekkel. Ám az egyik legfontosabb: felkutatni és összehozni a szexuális nevelés igényloit, s közös kezdeményezéseket szervezni velük. (Pl. közösen írni levelet az illetékeseknek vagy a sajtónak, esetleg közvéleménykutatást szervezni a tizenévesek körében stb.)

 

A „kettos nevelés” elhárítása

A gyermek nem kerül „tiszta lappal” az iskolába; egész sor szexuális attitudöt és ismeretet hoz magával, sot, a nemi szerep bizonyos viselkedési szokásait is. Ezért indokolt megismerni a családnak és környezetének ilyen irányú (tudatos vagy spontán) nevelo hatásait, s azokat lehetoleg összhangba hozni az iskolai (intézményi) nemi neveléssel. Ez nem mindig könnyu feladat. Egy német kutató (H. Grassel) szerint a szexuális befolyásolások mintegy 3/4 részben az un. „titkos neveloktol” származnak, vagyis nem tervszeru és pozitiv nevelo hatások. Ha hatékonyan akarunk nevelni, akkor ismernünk kell ezeket, felhasználásuk vagy ellensúlyozásuk érdekében.

A „kettos nevelés” veszélye abban áll, hogy a gyermek családi környezete és más „titkos nevelok” egészen korszerutlen szemléletet és súlyos szexuális gátlásokat (vagy ellenkezoleg: gátlástalanságot) ültethetnek el a gyermekben, amik aztán nagyon megnehezithetik, akadályozhatják munkánk hatékonyságát. Különösen így van ez, ha a szülo nyiltan és hangsúlyosan az átfogó és progressziv szexuális nevelés ellen foglal állást, s azt feleslegesnek vagy éppen károsnak tartja. Néha még az a kérdés is felmerül, hogy valójában kinek a feladata a szexuális felvilágosítás és nevelés: a szüloknek vagy az iskolának? Holott a válasz egyértelmu: mindazoknak, akiknek feladata a nevelés! Tehát a szüloknek is, meg az iskolának is, de az egészségügyi vagy ifjusági szervezeteknek is, s még hosszan lehetne sorolni. A kérdés inkább az, hogy ki alkalmasabb ez ido szerint a nemi nevelésre?

Ez attól függ, hogy ki rendelkezik érettebb személyiséggel, pozitivebb szexuális attitudökkel és nagyobb felkészültséggel. Egy jó pedagógus nyilván alkalmasabb, mint a szülok többsége, különösen, ha szexuálpedagógiai felkészültséget szerez egy tanfolyamon, s szót ért a szülokkel is, a kettos nevelés elkerülése érdekében.

Egyébként több okból sem indokolt, hogy a nemi nevelést csak a szülo végezze: 1. A szülok a tudattalan vágyak és féltékenységek elsodleges tárgyai, ezért szükség van egy semleges harmadikra. 2. A nevelés egyik célja éppen a szülokrol való „érzelmi leválás”, lelki önállósodás elosegítése. Köztudott, hogy a legtöbb szülonek jóval nehezebb oszintén beszélni saját gyermekével a szexrol, mint a pedagógusnak, aki tanórája keretébe ezt könnyen beépíti.

Szexuális „nevelo” hatások természetesen nemcsak a szülok, rokonok és ismerosök részérol érik a tanulókat, hanem méginkább a kortársak, barátok, partnerek, valamint a tömegkommunikáció (magazinok, filmek, tévé, rádió) részérol is. A sokféle nevelo hatást az iskola lenne hivatott koordinálni. Ennek egyik formája: a szülokkel való egyéni és csoportos kapcsolatfelvétel a szexuális nevelés megvitatására és összehangolására. A program bevezetése elott indokolt a szüloi értekezletek napirendjére tuzni ezt a témát, s véleményüket és hozzájárulásukat kérni. Ennek elmulasztása a pedagógust kellemetlen helyzetbe hozhatja a szülok utólagos tiltakozása miatt. Néhány szülo merev konzervativizmusa azonban nem ok arra, hogy lemondjunk a nemi nevelés tervének megvalósításáról, ha annak egyéb feltételei biztosíthatóak.

Beépülés a tantárgyakba

A szexualitás rendkivül komplex, sokrétu jelenség, így a nemi nevelésnek is sokoldalúnak kell lennie. Különösen saját tantárgyi keret hiányában magától értetodo, hogy különbözo vonatkozásait beépítjük a különbözo tantárgyakba. Másrészt pedig gondoskodunk a tanórán kívüli nevelési lehetoségek szexuálpedagógiai hasznosításáról is.

Mindkét vonal egyformán fontos, bár természetesen jobb lenne, ha olyan, kifejezetten szaktárgyi keret adna elsodlegesen teret a szexuális nevelésnek, mint az „életvezetési ismeretek”, a „magánélet-tan”, esetleg az „erkölcstan” vagy a „családi élet tana”. De még ebben az esetben is szükség lenne arra, hogy az egészséges szexuálpszichológiai szemlélet átjárja minden tantárgy oktatását és minden nevelo tevékenységet. A nemi nevelés ugyanis nem oldható meg egyetlen tantárgy keretében; a különbözo szakemberek koordinált együttmuködésére van szükség. A kérdés csak az, hogy kikre és milyen arányban?

A legfontosabb tantárgy ebbol a szempontból nyilván a pszichológia lehetne, ám, sajnos, ezt nem nagyon oktatják tizenéveseknek. Korábban az un. családi életre neveléssel kizárólag az osztályfonöki órák keretében lehetett foglalkozni, tanévenként néhány órában, ami persze semmire sem volt elég. Jól felkészült tanár ugyan évi 4--5 órában is sokat nyujthat, de korántsem elegendot. A nemiség egészségügyi vonatkozásait természetesen az „élovilág”, a „biológia" vagy az „egészségtan" tárgyakba lehet beépíteni. Ehhez a szaktanárokon kívül az iskolaorvos/gyermekorvos és a védono is segítséget adhat. De a testnevelési órák is igen sok felvilágosító--nevelo alkalmat rejtenek.

Az un. humán tárgyak közül különösen a történelem és az irodalom jöhet számításba a nemi nevelés szempontjából. A történelem ugyanis nem utolsó sorban a nemek viszonyának története, s az irodalomnak és a muvészeteknek is mindig ez volt az egyik fo témájuk. Minden ilyen tantárgy boven ad lehetoséget a nemiség társadalmi, erkölcsi vagy éppen pszichológiai kérdéseinek tárgyalására.

Hasonló a helyzet a tanórán kívüli tevékenységek során, például a napközi otthonokban, szakkörökben, klubokban, sportkörökben vagy a fogyatékosok otthonaiban. Ezek vezetoi majdnem tetszés szerinti idot fordíthatnak a nemi nevelésre - bár eddig még kevesen ismerték fel ennek jelentoségét, s a fölkészültségük sem megfelelo; nyilván oket is be kellene vonni a megfelelo továbbképzésbe. Ezért fontos lenne, hogy helyi szinten is legyen gazdája a nemi nevelésnek, aki megszervezi a továbbképzést és koordinálja a különbözo nevelési tényezoket.

Távlati feladat a nemi nevelés integrációja, ami azt jelenti, hogy egész szexuálpedagógiai tevékenységünket - a bölcsödétol és óvodától a középiskola befejezéséig - egységes koncepció alapján tervezzük és valósítjuk meg. Ennek elofeltétele, hogy minden résztvevo ismerje és fogadja el ezt az egységes koncepciót, s tudja, hogy milyen feladat jut neki és mire számíthat a többiek részérol. A koncepció lényege a (pszicho)szexuális fejlodés jelentoségének felismerése, s az ezzel kapcsolatos, tudományosan megalapozott ismeretek.

Az integráció feltételezi egy átfogó program meglétét és ismeretét. E program egyes pontjai más-más idopontban és egyre magasabb szinten válnak aktuálissá, az életkortól és a pszichoszexuális fejlodéstol függoen. Az alapokat azonban minél korábban kell lerakni - a nemi nevelés preventiv jellegének megfeleloen -, s aztán többszöri visszatérések során bovíteni.

Az átfogó program struktúrája

Egy átfogó programot különbözoképpen lehet struktúrálni. Egyik lehetoség a hagyományos tudományágak szerinti felosztás. A másik: bizonyos kulcsfogalmak és a hozzájuk kapcsolódó témakörök szerint csoportosítani az oktatási stratégiákat és osztálytevékenységeket.

Lássunk példát eloször az elsore:

I. A nemiség anatómiai-fiziológiai és egészségügyi kérdései

1. A férfi és no nemiszervei, testi különbségei

2. Testi változások a serdülokorban

3. A szexuális izgalom és kielégülés fiziológiája

4. Biológiai reprodukció: fogamzás, terhesség, szülés

5. Fogamzásgátlás, születésszabályozás

6. A nemi úton terjedo betegségek és az AIDS

II. A nemiség pszichológiai kérdései

A pszichoszexualitásról általában

1. A pszichoszexualitás fogalma és jelentosége

2. Nemi identitás és nemi szerep

3. Egyéni pszichoszexuális különbségek

A normális pszichoszexuális fejlodés

1. Az anya-gyermek kapcsolat és identifikáció

2. Pszichoszexuális fejlodés az óvodás és kisiskolás korban

3. A szexuális reakciókészség alakulása és a maszturbáció

4. A szülokrol való „érzelmi leválás"

5. A koedukáció, barátkozás és referenciacsoportok jelentosége

6. Fiúk és lányok viszonyának alakulása

7. Az ismerkedés és randevúzás problémái

8. A férfi- és noideál kialakulása és szerepe

9. A szerelmi képesség fejlodési fokozatai

10. A petting és az elso nemi aktus jelentosége

11. A párválasztási érettség kialakulása

A házasság és a válás pszichológiája

1. A házasság sikerének pszichés feltételei

2. Családtervezés és felkészülés a szüloi szerepre

3. Házastársi alkalmazkodás és konfliktusmegoldás

4. Házasságon kívüli kapcsolatok, elhidegülés, válás

Szexuális beállítottságok és szexuális funkciózavarok

1. A gyakoribb szexuális perverziók

2. A promiszkuitás és a prostitúció

3. A biszexualitás és a homoszexualitás

4. A gyakoribb szexuális funkciózavarok

III. A nemiség történelmi-társadalmi vonatkozásai

1. Nemi élet az _osközösségben. A szexuáltabuk megjelenése

2. A patriarchális monogámia kialakulása és jellemzoi

3. A párválasztás és a család jellege és szerepe a történelemben

4. A férfi és noi szerep történelmi változásai

5. A házasság és család mai válsága

6. Az ifjuság szexuális szubkultúrája

IV. A nemiség etikai és világnézeti kérdései

1. A szexualitás biologizáló és dualista szemlélete

2. A tradicionális, polgári-vallási szexuáletika

3. Huség és/vagy szexuális kizárólagosság

4. A manipulativ, kizsákmányoló nemi kapcsolat

5. A mai szexuáletika normatívái

V. A nemiség politikai és jogi kérdései

1. A demokratikus és diktatórikus rendszerek szexuálpolitikája

2. A nemi eroszak és a szexuális visszaélések

3. A prostitució és a nemi betegségek megítélése

4. A házasság és családi élet jogi szabályozása

5. Népesedéspolitikánk, szexuálpolitikánk alakulása

VI. A nemiség gazdasági vonatkozásai

1. A nemek munkamegosztása és jövedelmi viszonyai

2. A házasság és családalapítás gazdasági szempontjai

3. A válás gazdasági oldala

4. Üzletszeru szexuális kapcsolatok

A közel félszáz felsorolt témakör mindegyike jónéhány további témára bontható. Pedig felsorolásunk már csak azért sem teljes, mert nem említettük pl. a nemiség kultúrális és esztétikai (szépirodalmi és muvészeti) vonatkozásait. De már ebbol a vázlatos áttekintésbol is látható, hogy a nemi nevelés aligha oldható meg maradéktalanul egyetlen tantárgy keretében és egy-két év alatt.

A Szexuális Nevelés Amerikai Tanácsa az alábbi kulcsfogalmak és témakörök alapján csoportosította a szexuális nevelés programját:

1. Emberi fejlodés

A nemi szervek anatómiája és fiziológiája

Reproduktiv (gyermeknemzo) folyamatok

Pubertás - és a testkép alakulása

Szexuális identitás és orientáció

2. Kapcsolatok

Családok // Barátságok

Szerelem // Randevúzás

Házasság és elkötelezodés

Gyermekvállalás és -nevelés

3. Személyes készségek

Értékrend // Döntéshozatal

Kommunikáció

Önérvényesítés

Egyezkedés // Segítségkérés

4. Szexuális viselkedés

Szex az egész élet során

Maszturbáció // Fantázia

Közös szexuális viselkedés

Absztinencia // Szexuális reagálás

Szexuális diszfunkciók

5. Szexuális egészség

Fogamzásgátlás // Abortusz

Nemi úton terjedo betegségek

Szexuális visszaélések

Reproduktiv egészség

6. Társadalom és kultúra

Szexualitás és társadalom // Nemi szerepek

Szexualitás és jogalkotás // Szexualitás és vallás

Szexualitás és a muvészetek // Szexuális sokféleség

A szexualitás és a média

 

Az amerikai kollégák 5-18 éves kor között minden életkorra meghatározták az elsajátítandó ismereteket és viselkedésformákat. ok ezt „fejlodési üzenetnek” hívják, s hangsúlyozzák, hogy rugalmasan kell kezelni; a helyi tényezoktol függoen elofordulhat, hogy egy adott ismeret vagy viselkedés az általuk javasoltnál kicsit elobb, vagy késobb kerül sorra. A tananyagot négy szintre bontják: Az elso szint a „középso gyermekkor”, tehát az 5-8 éves kor, az iskolába kerülés körüli idoszak. A második szint a prepubertás, vagyis kb. a 9-12 éves kor. A harmadik szint a pubertás (kb. a 12-15 éves kor); a negyedik szint pedig az ifjukor (15-18 éves kor). A „fejlodési üzeneteket” magasabb szinten már nem ismétlik; tehát ha az egész program nem az 5-6 évesekkel, hanem csak késobb kezdodik, akkor pótlólag kell foglalkozni a korábbi szintek anyagával is.

Mielott azonban ismertetnénk ennek a programnak a részleteit, tekintsük át legalább vázlatosan az egyéni pszichoszexuális fejlodést és a fobb módszertani kérdéseket.

 

 

 

A pszichoszexuális fejlodés vázlata

Az ember pszichoszexuális fejlodése az újszülött korban kezdodik. Ekkor alakul ki ugyanis minden partnerkapcsolat ostípusa: az anya-gyermek kapcsolat. Ebben különleges érzelmi egymásra-hangoltság jön létre. A csecsemo eleinte nem tud különbséget tenni önmaga és a külvilág között; nincs éntudata, nincsenek gondolatai (csak érzelmei-indulatai). Az anya mimikája és gesztikulációja, hangja érzelmeket közvetit a gyermekhez, aki azokat önmaga érzelmeiként éli át. Ezek mindig valamilyen viselkedési szituációhoz kapcsolódnak, s a többszöri elofordulás nyomán mint affektiv viselkedési sémák, attitudök rögzodnek a gyermekben.

A pszichoszexuális fejlodés alapja a saját biológiai nemünkkel való azonosságunk felismerése és elfogadása. Ez a pszichoszexuális identitás. Már a beszéd kialakulásával egyidejuleg - tehát 2-3 éves korban - megfigyelheto, hogy kisfiúnak vagy kislánynak nevezik és tudják magukat. Természetesen csak a felnottek közlései és bánásmódja alapján, s anélkül, hogy fogalmuk lenne a testi különbségekrol. A gyermek mindig mások véleményének tükrében ismeri meg önmagát; olyan képet alakít ki magáról, amilyennek a környezete látja ot.

Ezért problémát okozhat, ha nem a saját nemének megfeleloen bánnak vele, s így inkább a másik nemmel azonosul. (Ennek kifejlett formáját transszexualizmusnak hívják.) Mai ismereteink szerint a téves szexuális azonosulás folyamata egy ideig - kb. 4--6 éves korig - még aránylag könnyen visszafordítható. Késobb azonban már alig kerülheto el a helytelen irányú továbbfejlodés. A kialakult pszichoszexuális identitás ugyanis az én-struktúrához tartozik, s vele együtt az egész személyiség magvát képezi.

A gyermek nagyfokú érzelmi függosége révén azonosul anyjával, vagyis érzelmileg ráhangolódik, átveszi emócióit és öntudatlanul utánozza magatartását. A szülo attitudjei, szokásai igy egyre inkább a gyermek attitudjeivé, szokásaivá válnak, beépülnek személyiségébe: a szüloi modell interiorizálódik. Ez a modell pedig kétféle lehet: az anya a noi, az apa a férfi modell képviseloje. Kedvezo esetben a kisgyermek mindkettojüktol sok mindent átvesz. Minél fejletlenebb, kialakulatlanabb a személyiség, annál többet tud azonosulás révén magába építeni. Késobb ugyanis a kialakult struktúra már kereteket szab a további azonosulásnak; egyre inkább feltétellé válik a struktúrának való megfelelés, vagyis a modell hasonlósága.

A szülok viselkedése azonban mindig valamilyen szerep megnyilvánulása, s a legtöbb szerepviselkedésben alapveto jelentoségu mozzanat a nemi szerep. A gyermek tehát az azonosulás révén a nemi szerepeket is interiorizálja. A szexuális identitás mellett éppen a nemi szerep elsajátítása képezi az egész pszichoszexuális fejlodés alapját. A nemi szerepek kultúrálisan determináltak. A szakirodalom megkülönbözteti a nemek társadalmi helyzetét, munkamegosztását kifejezo, szociológiai nemi szerepet („sex role") a viselkedés egyéni stilusjegyeiben megnyilvánuló, pszichológiai nemi szereptol („gender role").

A beszéd elsajátításával párhuzamosan kialakul az „én” vonatkoztatási rendszere, amelyben a testvázlatnak (a saját testrol alkotott képzeteknek) is fontos szerepe van. A testvázlat, a név és a nem - vagyis a pszichofiziológiai, a pszichoszociális és a pszichoszexuális identitás - képezi a vonatkoztatási rendszer magvát, amibol kifejlodhet a személyiség bonyolult struktúrája.

A szülok tudatosan is, de foleg akaratlanul, spontán interakcióik révén alakitják a gyermekben a nemi szerepet, a kisfiúhoz vagy kislányhoz „illo” magatartást. E folyamatban, vagyis a pszichoszexuális fejlodésben vannak imprinting-szeru szakaszok, amikor bizonyos hatások sokkal mélyebben bevésodnek és megrögzodnek. A nemi szerep kialakulásának imprinting korszaka a 2-3 éves kor, amely a szexuális beállítottság (orientáció) megalapozásának is kora.

3 éves korára a legtöbb gyermek már tudja, melyik nemhez tartozik, bár a nemek különbségét csak külsoségek alapján ismeri.

Pszichoszexuális fejlodés óvodás- és kisiskolás korban

A 4.-10. életév a pszichoszexuális identitás megszilárdulásának és a nemi szerep fokozatos kiépülésének idoszaka, amelyben a szexuális kíváncsiság, fantázia és játék egyre nagyobb szerepet kap. A tájékozódást a gyermek a leginkább elérheto, keze ügyébe eso dolgokon, és saját testén kezdi. Igy elobb-utóbb felfedezi saját erogén zónáit, testének szexuálisan izgatható részeit (foleg a száj és a nemi szervek környékét.).

S. Freud a gyermek pszichoszexuális fejlodésében orális (szájhoz kapcsolódó), anális (végbélnyíláshoz) és fallikus, ill. késobb genitális (nemi szervekhez kapcsolódó) fázisokat különböztetett meg. Ez a koncepció - különösen a fázisok merev, idobeni egymásutánisága - erosen vitatható.

Tény viszont, hogy az autoerotika legelso és leggyakoribb formája az ujjszopás. Rendszerint a csecsemokorban jelenik meg, s néhány évig tart.

Az anális autoerotika a kisgyermek tisztaságra szoktatása kapcsán szokott megjelenni. A kiválasztás folyamatainak szabályozása során a gyermek hamarosan rájön, hogy a széklet vagy a vizelet visszatartása, majd kiengedése kellemes izgalmat és élvezetet okozhat. A tisztaságra szoktatás helytelen módszerei azonban nemcsak a szülo és gyermek jó érzelmi viszonyát ronthatják el, hanem a pszichoszexuális fejlodést, sot, az egész jellemalakulást károsan befolyásolhatják. A gyermek ugyanis nem érzi eleve utálatosnak testi produktumait; eleinte pl. egész elfogulatlanul játszik székletével.

A gyermeki autoerotika legpregnánsabb formája a maszturbáció, vagyis a nemi szervek szándékos ingerlése. Gyakran már csecsemokorban kezdodik, s az sem túl ritka, hogy szinte megszakítás nélkül egészen a felnottkorig tart. Mégis, az óvodáskorban gyakoribb, mint a megelozo vagy következo néhány évben. Kiváltó tényezoi között a nemi szervek spontán izgalmi állapotai mellett a nem-tudatos „szüloi csábítást” kell megneveznünk; erre boven van lehetoség a gyermek fürdetésénél, törülgetésénél stb.

A gyermek öningerlo játékai ritkán járnak orgazmussal, de mindenképpen fejlesztik a szexuális reagálókészségét, így elonyösek. Veszély inkább a szülok helytelen reagálásában van, amelyek eros szexuális gátlásokat indukálhatnak a gyermekben, s megzavarhatják pszichoszexuális fejlodését. Az óvodáskorú gyermeknél olyan szexuális megnyilvánulások is jelentkeznek, amelyek társas viszonyt feltételeznek. Ilyen pl. a saját meztelenséggel kapcsolatos attitud, aminek két fo formája: a magamutogatás (exhibicionizmus) vágya és öröme, valamint a szégyenlosség (rejtozködés), amely az elobbinek túlkompenzálása vagy reakcióképzodménye. Mindketto jellegzetesen emberi, nem veleszületett, hanem tanulással szerzett viselkedési tendencia. A szégyenlosséget különösen könnyen megtanulja a gyermek, ha a szülok maguk is szégyenlosek, ha otthon is tilos a meztelenség.

A mások meztelenségére irányuló kíváncsiság kielégítésének két fo módja: mások megfigyelése és a szóbeli közlések útján beszerezheto információk. Kielégíto magyarázat hiányában a testi különbségek megfigyelése szorongást okozhat. A szülo zavarba jövése, titokzatoskodása vagy haragja, a kitérés, az elégtelen vagy hamis magyarázat elveheti a gyermek kedvét a kérdésektol. Ugyanez áll a gyermekek eredetére és születésére irányuló elso kérdésekre is, amelyek szintén a 4. életév körül jelentkeznek.

A heteroerotika fejlodésének legfontosabb területe a hasonló korú társakkal folytatott erotikus játék és kommunikáció. Ennek elofordulási aránya fokozatosan emelkedo tendenciát mutat. (Tehát nem igazolódott a S. Freud által feltételezett „latencia periódus”.) A résztvevok nincsenek mindig tudatában a játék szexuális jellegének. Legismertebb formájuk a „papás-mamás” és a „doktor játék”: lényegük a nemi szervek megtekintése vagy megérintése.

Eleinte minden gyermek elsosorban az anyjával azonosul. A nemi azonosságtudat kialakulása folytán aztán a fiúknak át kell állniuk az apára. Ám, ha a fiú azonosul az apjával, akkor azzal a nemi szereppel is azonosul, amit az apa az anyával szemben gyakorol. Igy a fiú az anyjával is „férfiként" próbál viselkedni. Ez a hozzá való érzelmi viszonyának gyakran kifejezetten erotikus színezetet ad: a fiú valósággal szerelmes lesz az anyjába, s féltékeny lesz az apjára. Ezt a drámai konfliktust nevezte Freud Ödipusz-konfliktusnak. Ma már úgy tunik ugyan, hogy ez nem általános lélektani törvényszeruség, de elofordulhat. A lényeg az, hogy a gyermeknek meg kell tanulnia a vele azonos nemu szülo nemi szerepét, de azt is, hogy lemondjon a nemi szereppel járó, felnottes kiváltságokról, s elfogadja saját, gyermekies nemi szerepét. Ennek óriási szocializációs jelentosége van.

A kisiskolás kor a pszichoszexuális fejlodésnek viszonylag nyugodtabb szakasza, bár változatlanul tovább folyik a nemi szerepek tanulása és gyakorlása (gyermekszerelmek, erotikus játékok, kíváncsiskodás), bovülnek a szexuális ismeretek és attitudök, növekszik a szexuális reagálókészség. Mindez elokészíti a következo évek, a pubertás nagy változásait.

Pszichoszexuális fejlodés a tizenéves korban

A tízéves gyermekek innen-onnan felszedett szexuális ismeretei érthetoen hiányosak vagy éppen zavarosak. Ez kedvezotlenül hat a kialakuló attitudökre, a nemi szerep motivációs struktúrájára. Beállítottságukat gyakran a bizonytalanság, szorongás, a negativ attitudök túlsúlya jellemzi.

Mindezek folytán egyénenként igen eltéro pszichoszexuális fejlettségi szinten érkeznek el a gyermekek a serdülokor küszöbére. A hormonrendszer muködésének fokozódása a prepubertásban egyre növekvo fiziológiás nyugtalanságot kelt, mintegy feszültség alá helyezi a már kialakult pszichoszexuális struktúrát.

A fiúknál gyakoribbá válik az erekció, a lányoknál a csikló és a mellbimbók duzzadása, a hüvely nedvesedése jelzi a pszichés vagy fizikai ingerekre bekövetkezo nemi izgalmat. A serdüléssel azonban a nemek között jelentos eltérés keletkezik a szexuális reagálókészség alakulásában.

Mig ugyanis a fiúknál az orgazmuskészség serdülokori megjelenése a spontán bekövetkezo pollúciók (=éjszakai magömlések) révén mintegy fiziológiailag biztosított, addig a lányoknál ilyen spontán mechanizmus hiányában az orgazmuskészség csak tanulással sajátítható el! Ez a tanulás lehet véletlenszeru is, de többnyire külso segítséggel megy végbe. Ez azonban sokáig késhet, s így az orgazmuskészség a lányoknál néha csak késon (vagy sohasem) alakul ki.

Másrészt különbség mutatkozik a szexuális aktivitás és kapacitás alakulása terén is. A férfiak szexuális aktivitása és potenciája 16-20 éves korban a legerosebb. A noknél viszont gyakran csak 28-30 éves korra alakul ki a nemi kapacitás maximuma, s ez sokáig nem mutat csökkeno tendenciát.. Igy, bár a no kicsit korábban érik testileg, mint a férfi, nemi vágya, szexuális igénye mégis késobb alakul ki, és nem spontán, magától, hanem többnyire a partnerkapcsolatokban. Ezért jelent eleinte gyakran problémát az ifjú partnereknek a szexuális igényeik összehangolása. Tény viszont, hogy megfelelo szexuális kultúra esetén az ilyen gondok könnyen megoldhatók lennének, mert a no az önkielégítés megtanulása vagy a petting révén idejekorán kialakíthatja saját orgazmuskészségét.

Az önkielégítés problémái

A serdülokor sajátos problémája a maszturbáció, amit a pszichoszexuális fejlodés fontos tényezojének tekinthetünk. Tizenéves korban a fiúk túlnyomó többsége (90-95%), de a lányoknak is jelentos hányada (40-60%) gyakorolja. Utóbbiak általában késobb kezdik és ritkábban gyakorolják; pedig tulajdonképpen nekik fontosabb lenne, mint a fiuknak, mert biztosítaná orgazmuskészségük kialakulását és erosítését.

A maszturbáció technikája ugyanis különösen alkalmas az orgazmus kiváltására; nem kell a partnerhez alkalmazkodni, elegendo elképzelni, bármilyen szituációban, amit az egyén a „legizgalmasabbnak” tart. Éppen ezek a vele járó szexuális fantáziák teszik a maszturbációt pszichoszexuálisan jelentossé. Ezek ugyanis rendszerint a heteroszexuális viselkedés képzeletbeli kipróbálásai és gyakorlásai, így fejlesztik a nemi szerepet, erosítik a pszichoszexuális identitást, s a szexuális reagálókészséget.

Nehézséget okozhat viszont az önkielégítést esetleg kíséro buntudat. Gyakran ez az oka a serdülokori kriziseknek, az iskolai teljesítmények leromlásának, a serdülo elmagányosodásának. Sajnos, még ma sem ritka az a régebben általános eloítélet, hogy az önkielégítés káros lehet (foleg, ha „túlzásba viszik”). Az állítólagos veszélyek hangoztatása azonban teljesen indokolatlan. Az önkielégítést ugyanis gyakorlatilag nem lehet túlzásba vinni, mert a szexuális ingerelhetoségnek fiziológiai határai vannak. Ezek elérésével az egyén átmenetileg képtelenné válik kielégülést hozó ingerlésre.

Tény, hogy a fiziológiai kapacitás mértéke egyénenként és életkor szerint is eltéro lehet, így adott esetben a naponta többszöri maszturbálás sem jelent „túlzásba vitelt”. Viszont problematikus, ha a tizenéves valamiért „leragad" az önkielégítés szokása mellett, s nem törekszik partnerkapcsolatokra. Ilyen esetben az önkielégítés akár pótcselekvés vagy szenvedélybetegség is lehet.

A szülokrol való „érzelmi leválás”

A sikeres partnerkapcsolatok elofeltételei között szerepel a gyermekkorra jellemzo szülokhöz-kötodés eros szálainak meglazítása, a tolük való érzelmi szeparáció, függetlenedés, illetve a kapcsolat felnottes jelleguvé alakítása. Olyan feladat ez, aminek sikeres megoldásától függ az egész további pszichoszexuális fejlodés. Az a tizenéves, aki nem tud érzelmileg leválni szüleirol, megreked az affektiv fejlodés alacsonyabb szintjén, nem igényli, vagy nem képes vállalni a másokkal való intim kapcsolatot, így nem törekszik komolyabban a partnertalálásra. („Nincs szabad vegyértéke".)

A szülokrol való érzelmi leválás, önállósulás megvalósításának többféle típusát ismerjük. Ezek a következok:

1. Természetes átnövés a felnottes, baráti viszonyba.

2. Kikényszerített önállósulás.

3. Túl korai önállósulás és

4. sikertelen önállósulás.

Nyilvánvaló, hogy a legszerencsésebb megoldás a fokozatos és viszonylag harmónikus átnövés a felnottesebb kapcsolattípusba. Az ilyen kapcsolat jellemzoje, hogy szimmetrikus, vagyis a szülo és gyermeke egyenjogúságán, egyenrangúságán alapul, kölcsönös tiszteletben tartást és kétoldalú alkalmazkodást feltételez - lényegében baráti jellegu kapcsolat.

Az ettol eltéro esetek különbözo veszélyekkel járnak, ahogyan azt a fogyatékosok különbözo típusainál gyakran tapasztaljuk. A fogyatékosság ugyanis többé-kevésbé megnehezíti az önállósulást, függo helyzetben tarthatja a fiatalt.

A felnotté válás buktatói

A serdülés kezdetén sok gyermeket felkészületlenül ér mindaz, amit a nemiséggel kapcsolatban tapasztal. Erre utal a nemek gyakran megfigyelheto elkülönülése is ebben a korszakban. Ez az elkülönülés és elbizonytalanodás azonban nem szükségszeru, s foleg nem kell válságjellegunek lennie. A kultúrantropológia tanusága szerint vannak társadalmak, amelyekben a serdülés, ill. felnottéválás viszonylag könnyen, válságjelenségek nélkül megy végbe. Tény viszont, hogy nálunk a testi akcelerációhoz sok serdülonél pszichikus retardáció kapcsolódik: a viselkedés nem áll összhangban a felnottes megjelenéssel.

A felnotté válás testi és lelki folyamatainak fáziskülönbsége sok veszély forrása. Ezek elhárításában nagy szerepe lehet - a nevelésen kívül - a barátságoknak. A serdülonek, aki az önállósulás útjára lépett, rendkívül sokat jelent a barátság: érzelmi támaszt és egyben azonosulási lehetoséget. A koedukáció feltételei között a nemek átmeneti elkülönülése nem számottevo, s a barátságok nemcsak azonos nemuek között alakulhatnak ki.

A másnemuekkel való barátság rendszerint az egymáshoz való érzelmi- szexuális közeledés kerete, a szerelem elso lépcsofoka. Kezdetben elofordul, hogy a vonzalom a plátói rajongás szintjén marad, ami ritkán válik igazi szerelemmé, mert ez még jellegzetesen aszimmetrikus érzelmi kapcsolódás: a serdülo nem is várja el komolyan, hogy viszonozzák. A rajongásban nagy szerepe van a fantáziának; valójában képzeletbeli próbacselekvés, amely elokészíti a serdülot különbözo partnerkapcsolati helyzetekre.

A pubertás kezdeti szakaszára jellemzo, hogy a másik nembéliek puszta jelenléte általános izgalmat vált ki. Késobb - s ebben a koedukációnak is nagy része van - a nemi izgalmat kiváltó tényezok köre mind szukebb lesz. Az általános differenciálódáson belül vannak életkori, nemek szerinti és egyéni különbségek. Mindez elsosorban a partnerkapcsolatok alakulásában követheto nyomon.

 

A partnerkapcsolatok fejlodése

A szerelmi élmény a felnottség, az érettség egyik fo kritériumának tunik a tizenévesek szemében; értheto, hogy törekszenek rá. Az azonos nemuek barátságai így fokozatosan veszítenek régebbi jelentoségükbol. A nemek egymáshoz való tényleges közeledése azonban többnyire csoportos helyzetben kezdodik, mert az azonos nemuek jelenléte növeli az önbizalmat és oldja a gátlásokat. Serdülokorban gyakoriak a csoportos randevúk is.

Az elso szerelem legnagyobbrészt 14-16 éves korban jelentkezik és ritkán tartós. Az ilyen korúak ugyanis még nem rendelkeznek a harmónikus szerelmi kapcsolathoz szükséges, lelki érettséggel. Személyiségük ebben az életkorban még elég labilis és változó. A tartós partnerkapcsolat komoly lélektani teljesítmény. Elofeltétele a felnottes nemi szerep elsajátítása. Ennek bevezetéseként a fiatalok eloször az ifjusági kultúra által eloírt nemi szereppel ismerkednek, ha partnerként érvényesülni akarnak. Alkalmazkodniuk kell tehát a viszonylag gyorsan változó ifjusági divathoz.

A partnerkapcsolat beválásának másik fo tényezoje a kölcsönösségen alapuló, egyenrangú, vagyis szimmetrikus kapcsolatokra való képesség. Ez bonyolult lelki mechanizmus, amelyben az empátiának is nagy szerepe van, mint az alkalmazkodás eszközének. Másik eszköze a problémák megbeszélése, az oszinte önfeltárás és a másik türelmes meghallgatása.

Partnerkapcsolatról akkor beszélhetünk, ha a partnerek már nem véletlenül, hanem szándékosan és többé-kevésbé rendszeresen találkoznak, közös programok és együttes élmények céljából. Az együttjárás egyik fo motívuma a szexualitás, de ezen kívül még sok más motívum is szerepet kaphat benne. Pszichoszexuális jelentosége abból adódik, hogy lehetoséget nyujt a nemi szerep gyakorlására, a különbözo viselkedésformák kipróbálására és továbbfejlesztésére. Ezzel végso soron a párválasztási érettség kialakulását szolgálja.

A randevúzásnak egyébként többféle funkciója lehet: Például sikerélményeket biztosít, így erosíti az önbizalmat. Mások a randevúzás tapasztalatszerzo jelentoségét hangsúlyozzák: növeli az egyén összehasonlítási alapját és személyi presztizsét, alakítja a partnerideált.

A partnerideál osmintája az ellenkezo nemu szülo. Kialakulása a kisgyermekkorban kezdodik; fontos állomása az Ödipusz konfliktus, de minden barátság vagy szerelem alakít rajta. A folyamat a serdülokorig jórészt tudattalan, s aztán is csak részben tudatosodik. Sokan még felnottkorban sem tudják megmagyarázni, miért részesítenek elonyben bizonyos típusú partnereket, vagy milyen partnert tartanak magukhoz illonek - és miért. Ebben közrejátszik, hogy a reális partnerideál önismeretet felt?telez. A tizenévesek többsége megreked a külsoségeknél (testalkat és csinosság stb.). Ez egyik fo oka a szerelmi csalódásoknak.

A szerelmi élmény érettsége

A tizenévesek szerelmi élményeire általában a nagy intenzitás és a rövid idotartam jellemzo. („Szalmaláng-jelleg”) A felnottéválással kapcsolatos szerelmi igény olyan eros, hogy könnyen lángra lobbannak, ha egy partnerjelölt kicsit is hasonlít a partnerideálhoz. Vagyis a szerelem érzése akkor jelenik meg, amikor az egyén felfedezni véli a partnerideáljára hasonlító, azt megtestesito partnert, s föllobban benne a remény, hogy megtalálta azt, akire leginkább szüksége van.

A szerelem pszichológiai lényege tehát a remény és a várakozás, majd az ennek nyomán kialakuló, eros érzelmi kötodés.

Ennek indokoltsága és megalapozottsága azonban erosen kérdéses, ha nincs realis önismereten alapuló, reális partnerideál, vagy hiányzik a partner mélyebb ismerete. A választást befolyásolja az anticipáló (elovételezo) szerelmi képzelodés. Elsosorban az az ismeros válhat képzeletbeli partnerré, aki 1. hasonlít a partnerideálhoz és 2. fontos szükségletek kielégítése várható tole.

A szükségletkielégítés képzeletbeli elovételezése azonban projekción, félreértésen, téves asszociáción is alapulhat. Közismert, hogy minél jobban vágyunk valamire, annál hajlamosabbak vagyunk felszínes hasonlóság alapján is elhinni, hogy megtaláltuk; a potenciális partnerbe „belelátjuk", projiciáljuk a kívánt tulajdonságokat. A tizenéves szerelme többnyire nem elég megalapozott, vagyis éretlen. Ennek fobb jellemzoi:

1. A projekció révén erosen idealizál és „vakká tesz" az imádott kedves valódi tulajdonságai iránt. („Rózsaszín szemüveg")

2. Többé-kevésbé aszimmetrikus, vagyis alá-fölérendeltségi viszonyt hoz létre, mert az érzelmileg még nem teljesen önállósult serdülo a szülohöz való érzelmi viszonyát viszi át szerelmére: kényeztetést vár, uralkodni akar.

3. Elsodlegesen a szexuális vonzalomban gyökerezik (bár ez gyakran nem tudatosodik). A szerelmi vágy különbözo komponensei nem integrálódnak, vagy más-más partnerre irányulnak.

4. Többnyire félszegség, bizalmatlanság jellemzi és állandó félelem a kapcsolat megszakadásától. Ez pedig a féltékenységre is hajlamossá tesz.

5. Az éretlen partnerek nehezen tudják elfogadni a köztük meglévo, személyi különbségeket. Ezért arra törekszenek, hogy a partnert saját magukhoz idomítsák; sokat akarnak kapni, de lehetoleg semmit sem adni. Nem éreznek felelosséget egymásért.

6. Nehezen tudnak spontánul és oszintén megnyilatkozni egymás elott. Ehelyett különféle taktikákat alkalmaznak a „hódítás" érdekében. A taktikázás többé-kevésbé tudatos szerepjátszás, a leghatásosabbnak vélt nemi szerep megjátszása. A kívánt cél elérésével a taktikázás feleslegessé válik, így a magatartás egy csapásra megváltozhat (nem kis csalódást okozva).

A szerelmi cél el nem érése viszont nagyobb „erobedobásra” ösztönöz és rendkívüli teljesítményekre tehet képessé (feltéve, hogy van némi remény a kívánt cél elérésére).

A fentiekbol egyértelmuen következtetni lehet az érett szerelmi képességre, amely idealizálás- és illúziómentes, szimmetrikus, egyenrangú, kölcsönösségen alapuló, nem taktikázó, egymás érdekeit és igényeit figyelembe vevo partnerkapcsolatokat tesz lehetové. Ezt leginkább a szülok ilyen jellegu kapcsolatának megfigyelése és követése segítheti elo; de mindenképpen tudatosan kell rá törekedni.

 

A petting és az elso közösülés

Bár a mai fiatalok sokkal hamarabb (átlag 16-18 éves korban) eljutnak a közösülésig, mint régebben, a serdülokori (13-16 évi) partnerkapcsolatok legnagyobb része csupán a szexuális elojátékok valamilyen formájáig jut el. Ezeket az angol „petting" (kb. símogatás, dédelgetés) szóval jelöljük. A szó jelentése felöleli a tényleges közösülés kivételével az erotikus kapcsolat minden formáját: az ölelkezés, a csókolózást, az erogén zónák ingerlését stb.

A petting merészebb formái általában csak fokozatosan jelennek meg a fiatalok viselkedésében. Rendszerint a fiúk kezdeményezik, s ok azok, akiknél a petting gyakrabban eredményez orgazmust. Ennek ellenére 15-20 éves korban a nok számára van nagyobb jelentosége, mert sokan így ismerik meg az orgazmust. A petting jelentosége abban áll, hogy elosegíti a partnerhez való alkalmazkodás elsajátítását, az intim viszony létrehozásának megtanulását. A petting tehát szocializáló tényezo, de egyben az egyéni erotika kialakulásának elomozdítója is.

A fiatalok többségénél elobb-utóbb házasság elotti közösülésre is sor kerül; a szuzesség megorzésére ma már a lányok közül is kevesen törekszenek. Az elso közösülés bevallott motívumai között a szerelem áll az elso helyen; a másodikon pedig a kíváncsiság szerepel. De sok egyéb motívum is elofordul, pl. a partner sürgetése, vagy félelem a partner elvesztésétol stb.

Az elso közösülés élménye különleges jelentoségu lehet a további pszichoszexuális fejlodés és partnerkapcsolatok szempontjából. Az élmény jellege és pozitiv vagy negativ hatása egyébként foleg a szexuális beállítottság és felkészültség (vagyis a pszichoszexuális fejlettségi szint) függvénye. Nagyon gyakori, hogy az elso közösülésben a nok nem elégülnek ki; részben, mert rendszerint túl rövid az elojáték is, meg az aktus is; de foleg, mert mindketten tele vannak aggodalommal, hogy sikerül-e, s nem lesz-e valamilyen káros következménye (pl. nem kívánt terhesség stb.).

Túl korainak mondható az elso közösülés, ha a partnerek felkészületlenek a testi veszélyek (nem kívánt terhesség, nemi betegség) kivédésére és a pszichoszociális következmények felmérésére és vállalására. Ez nem egyszeruen az életkoron múlik, hiszen a felnottkor sem jelent garanciát a felkészültségre; s nem is az érzelmeken, mert a szerelem önmagában senkit sem tesz felkészültté a nemi kapcsolatra.

A párválasztási érettség kialakulása

A tizenéves kori partnerkapcsolatok során az egyén érettebbé és integráltabbá válik, feldolgozza belso ellentmondásait, s ezáltal kongruenciája is erosödik. Jó esetben így alakul ki az ifjukorban a harmónikus intimkapcsolatok létrehozásának és fenntartásának képessége, vagyis a pszichoszexuális és a párválasztási érettség.

Ebben a rendszerint hosszú évekig tartó folyamatban az egyenloség, a kölcsönösség és oszinteség válik a partnerkapcsolatok alapelvévé. A folyamatot erosítik az együttes élmények, a közös érdekek, érdeklodés és tevékenység, az életstilus hasonlósága, a „mi ketten" tudatának és a kölcsönös szolidaritásnak a kialakulása. Elobb-utóbb fellép az együttélési, vagy éppen házasodási törekvés, aminek különbözo (érett vagy éretlen) motívumai lehetnek. Érett motivumok pl. a közös célok (otthonteremtés, gyermekvállalás stb.), vagy az egymás nagyobb segítésének igénye. Éretlen motivum pl. a szüloktol való szabadulás vágya, vagy a szexuális elérhetoség biztosítása önmagában. Egy német kutató (S. Schnabl) szerint „a házasságra való felkészülés muvészete annak a képességnek a kifejlesztésébol áll, hogy a szexuális viszonyt a partnerek mindenféle egyéb társas kapcsolatából adódó sajátosságokkal kössék össze”. Itt lényegében az érett szerelem képességérol van szó.

A párválasztási érettség nem lehet teljes az affektiv és a pszichoszociális érettség nélkül. Amiben olyan tényezok is szerepet kapnak, mint az önálló felelosségvállalás és döntés képessége, az önkontroll, az emberismeret és önismeret, az érzelmek kimutatásának képessége, vagy az optimizmus és a humorérzék.

A párválasztási érettség kialakulásának üteme és módja nemcsak egyénileg, hanem nemek szerint is eltéro. A házasodási és családalapítási törekvés a noknél többnyire korábban és intenzivebben jelentkezik. Másrészt viszont késobb alakul ki a szexuális igényük és orgazmuskészségük, emiatt nemileg kevésbé aktivak.

Ám a két fo tényezo: az emocionális vagy affektiv érettség, valamint a pszichoszexuális érettség mindkét nemnél azonos szabályszeruségek szerint alakul. Nem ritka viszont, hogy a párválasztási érettség csak több partnerkapcsolat során, vagy a házasságkötés utáni években, kisebb-nagyobb válságok árán tud csak kibontakozni.

A pszichoszexuális fejlodés zavarai

A fentiekben már érintettük a fejlodési zavarok bizonyos lehetoségeit. A nevelo feladata ezek megelozése, vagyis legalább felismerése és szakemberhez irányítása (ami nálunk még nehezen sikerül). Az egészséges fejlodést megzavarhatják pl. a következok:

1. Az életkorhoz viszonyítva túl korai vagy túl gyakori szexuális ingerek és élmények;

2. az abnormális (perverz, deviáns) vagy túl eros ingerek;

3 a fejleszto élmények hiánya, vagy túl késoi érkezése.

Alapveto jelentoséguek a családon belüli érzelmi viszonyok zavarai és a szülok szexuális beállítottsága, kultúráltsági foka. A köztük eloforduló szexuális zavarok a modellkövetés révén könnyen „átörökítodnek” a gyermekekre. (Egy frigid anyának gyakran a lánya is frigid stb.)

Sokféle zavar forrása lehet, ha a szülok megnehezítik gyermekük serdülokori érzelmi leválását, önállósulását, ha helytelenítik és korlátozzák szexuális érdeklodését, elzárva elole a szükséges információkat. A gyermek fejlodése során néha tudattalan és megoldatlanul maradt konfliktusokat kavar fel szüleiben, s indulatos reagálásuk a gyermek szexuális érdeklodésére éppen ezekre vezetheto vissza. De az is elofordulhat, hogy az elvált vagy özvegy szülo partnerpótlékként használja gyermekét, ami túl szoros érzelmi viszonyt hoz létre, melynek folytán egyikük sem tud „leválni" a másikról.

Mindenképpen traumatikus hatású, ha a szülo - vagy bárki más - visszaél a gyermek bizalmával és bevonja ot saját erotikus szükségleteinek kielégítésébe. Még rosszabb, ha ez eroszakkal és fenyegetéssel történik. Az ilyen visszaélések, sajnos, ritkán derülnek ki, s akkor sem mindig kapja meg a gyermek a szükséges védelmet és gyógykezelést. Igy nem tudja feldolgozni az átélteket, pszichoszexuális fejlodése teljesen leblokkolódik, vagy torz irányba (perverziók) alakul. A pedofil (=gyermekekkel szexuálisan visszaélo felnott) bunözoknél gyakran kiderül, hogy gyermekkorukban velük is visszaélések történtek.

A fogyatékosok többnyire különösen sérülékenyek a traumatizáló hatásokra. Ennek mértéke elsosorban a fogyatékosság jellegével függ össze. Az érzékszervi fogyatékosoknál és a mozgássérülteknél a szervi csökkent- értékuség tudata egyrészt nyomasztó lehet, másrészt kompenzálásra motivál. Ezért vagy eleve lemondanak a partnerrkapcsolatokról és serdülokortól kezdve beérik az önkielégítéssel, vagy túlzottan belevetik magukat az elérhetonek vélt, igénytelen kapcsolatokba, hogy „bizonyítsanak”.

Az egyéb testi fogyatékosok (pl. a kromoszóma rendellenességekben vagy az endokrinopátiában szenvedok) pszichoszexuális fejlodése nehezen leküzdheto korlátokba ütközik. Az értelmi fogyatékosoknál gyakoriak a kirobbanásszeru izgalmi állapotok; a gátlásosság gátlástalansággal váltakozhat. Mindez megnöveli az elcsábíthatóság és a szexuális bunözés veszélyét. Rájuk a pszichoszexuális infantilizmus jellemzo, amin a nemi érés, a serdülés is alig változtat. A nemi érés egyébként háromféleképpen térhet el a normálistól: 1. túlzott akceleráció, 2. eros retardáció, vagy 3. aszinkrónia jellemezheti. Utóbbi esetben a nemi érés egyes tünetei túl korán, mások pedig túl késon jelentkeznek. Egyébként ugyanez a háromféle zavar jellemzo az abnormális pszichoszexuális fejlodésre, függetlenül a nemi éréstol. Akinél ilyen zavarok valószínusége felmerül, azt szakemberhez kell irányítani.

 

 

 

A nemi nevelés megtervezése és módszerei

Ha sikerült megteremteni a progresszív nemi nevelés elofeltételeit önmagunkban, a munkatársak és szülok körében, akkor rátérhetünk a konkrét tennivalókra. A nemi nevelés fo kérdése: Mit kell a fiataloknak megtanulniuk, hogy mint nemi lények is éretté váljanak?

1. Programkészítés

A jó program készítésének elofeltétele, hogy világosan álljon elottünk, milyen ismereteket, készségeket (attitudöket) és szokásokat kívánunk kialakítani. Az ismeretekkel kapcsolatban érdemes átnézni az elozoekben felsorolt témaköröket, s az ezután következo, részletes kifejtésüket.

A programkészítés fontos tényezoje az életkori szintek ismerete, mind pszichoszexuális, mind egyéb vonatkozásban. A standard programok jó szolgálatot tehetnek ugyan, mint kiindulási, ill. viszonyítási pontok, de igazán „méretre szabott” programokat csak a helyi körülmények figyelembe vételével dolgozhatunk ki. Ezért jó, ha alkalmazzuk a már említett tudásszint- és attitudvizsgálatokat. A programkészítés elso fázisaként felfogható helyzetfelmérést követheti a nevelési terv felvázolása.

A nemi nevelés iskolai programjának gerincét a kulcsfogalmak vagy alapelvek és a témakörök adják, amelyek kisebb egységekre bonthatók. A témák jelentos része több tantárgy, ill. nevelo bevonását teszi szükségessé. A programkészítés általános menete a következo:

1. A problémák és szükségletek felmérése.

2.Célok megfogalmazása.

3. A témakörök és témák meghatározása az adott korosztálynak.

4. A módszerek és segédeszközök kiválasztása.

Szorosan kapcsolódik ehhez a konkrét tanítási tervek, óravázlatok kidolgozása is. Ezekhez felhasználható a továbbiakban ismertetett, életkori szintekre és „fejodési üzenetekre” bontott téma-terv, amit természetesen a helyi viszonyoknak megfeleloen bovíteni, szukíteni, konkretizálni kell.

 

41

Módszerek és segédeszközök

Módszertani szempontból kiemelkedoen fontos az érintettek aktivizálása, érdeklodésük és öntevékenységük szintjének emelése. Aktiv érdeklodést elsosorban személyes érdekeltség esetén várhatunk. A fiatal érezze, hogy „itt rólam is szó van", „ez engem is érint". Az esetleges érdektelenség aggasztó tünet, és az okok gondos kivizsgálását igényli.

A nemi nevelésben egyébként a nevelés minden fontosabb módszere alkalmazható. S mint általában a nevelés, ez is történhet egyénileg és csoportosan. Iskolai vagy intézményi helyzetben természetesen inkább az utóbbi jellemzo.

A koedukáció, mint módszertani probléma

A nemek szétválasztásának, elkülönítésének tendenciája, mint láttuk, a hagyományos, repressziv nevelés jellemzoje volt. A szexuáltabu tiltotta a szex nyilvános tárgyalását még egynemuek között is, de különösen másnemuek jelenlétében.. Ennek nyomai értheto módon foleg az idosebbek körében lelhetok fel.

A progressziv nemi nevelés alapelve a koedukáció, amely - egy munka- közösség jelentése szerint - „pozitiv tényezonek bizonyul. A tizenévesek megszabadulnak általa a nemiséggel és a másik nemmel kapcsolatos görcsös, gátlásosan vágyakozó beállítottságuktól és megtanulnak elfogulatlanul beszélni egymással a nemi életrol.” Hozzátehetjük, hogy még a látszólag csak az egyik nemet érinto kérdésekben (pl. menstruáció, vagy éjszakai magömlés) sem felesleges a koedukáció, mert elosegíti a másik nem jobb megértését.

A nemek szerinti fejlodési eltérések -amire egyesek hivatkoznak- nem nagyobbak, mint az egyéni különbségek; a koedukáció keretein belül meg lehet találni a módját mindezek figyelembe vételének. Ami persze nem zárja ki, hogy adott esetben, kivételesen ne lehessen nemenként külön beszélgetéseket is szervezni. Általában azonban arra kell rászoktatni a fiúkat és lányokat, hogy egymás társaságában is tudjanak megfelelo hangnemben, pirulás és nevetgélés nélkül, elfogulatlanul beszélni bármilyen szexuális problémáról.

 

Eloadás és beszélgetés

A jó eloadás surített ismeretközlést tesz lehetové, s alkalmas az érdeklodés felkeltésére. Nem mindegy azonban, hogy az eloadó milyen viszonyban van a fiatalokkal, s azok mernek-e kérdéseket feltenni neki. Elofordul ugyanis, hogy a felvilágosító eloadást külso eloadóra (többnyire orvosra) bízzák, akinek nincs kapcsolata a tanulókkal. Ez egyrészt könnyen „különlegessé” (orvosivá) teszi a témát, másrészt látszólag leveszi a felelosséget a pedagógus válláról.

A kérdések megválaszolásának elvei:

1. Legyünk türelmesek, ne vágjunk közbe és ne térjünk ki a kérdések elol. Sot, szükség esetén segítsünk a megfogalmazásban.

2. Válaszoljunk teljesen oszintén, mindenféle köntörfalazás nélkül. (Az erkölcsprédikációtól visszahúzódnak vagy kinevetnek.)

3. Beszéljünk egyszeruen , érthetoen, s a színvonalukhoz mérten.

Az oszinte kérdésekhez bizalmas légkör kell, a jó válaszokhoz pedig alapos felkészültség. Ha bizonytalanok vagyunk a válaszban, akkor halasszuk azt késobbre. (De ne felejtsük el!) Jól bevált módszer a kérdések elozetes begyüjtése. Elonye, hogy van idonk felkészülni a válaszra, esetleg konzultálni szakemberekkel stb.

A hangnem

A hagyományos nemi nevelésre az álszent hangnem és a „virágnyelv” volt jellemzo. Késobb az orvosi-biológiai szemléletnek jobban megfelelo, száraz, „tudományos” hangnem került elotérbe. Azonban sem a homályos, romantikus hasonlatok, sem a latin szakkifejezések nem alkalmasak a korszeru nemi nevelés céljainak elérésére.

A hangnem mindennél jobban kifejezi a nemiséggel kapcsolatos beállítottságunkat. Ez pedig akkor érett és egészséges, ha képesek vagyunk a nemiségrol jelentoségének megfeleloen, elfogulatlanul, de mégsem kimérten és tudományoskodva beszélni. Tehát nem képmutatóan és nem cinikusan, nem patétikusan és nem közömbösen, hanem oszintén, komolyan és felszabadultan. A hangunkból is érzodjön, hogy az intimkapcsolat nagy érték. Nem igaz, hogy csak trágár vagy tudományos kifejezéseket használhatunk. Mindenre van jó magyar szó; a nemi szerveket illetoen pl. himvesszo, herezacskó vagy hüvely, csikló stb.

Olvasmányok felhasználása

Az iskolai nemi nevelés térhódításával párhuzamosan erosödtek a szükséges ismeretek tankönyvszeu közlésére irányuló törekvések. Svédországban jelent meg az elso ilyen tankönyv, s ma már jó néhány országban vannak hasonló jellegu kiadványok. Nálunk az utóbbi években Czeizel Endre és Bácskai Júlia állított össze ilyen tankönyveket. Elobbi a „családi életre nevelést”, utóbbi a „magánélet tanát” fejtette ki, szakmailag igen korrektül, bár hiányosságoktól sem mentesen. Mindketto inkább a középiskolás korosztálynak szól, holott a szexuális nevelést jóval korábban kell kezdeni. A 15-20 évesekkel mindenképpen érdemes ezeket a könyveket elolvastatni és feldolgoztatni; a fiatalabbaknál viszont másra van szükség.

Sajnos, éppen az általános iskolás korosztálynak nem készült még megfelelo tankönyv vagy segédkönyv, bár jónéhány „szexuális felvilágosító” könyv oket is megcélozza. Ezekbol boségesen lehet szemelvényeket válogatni. Az óvodásoknak és az 1.-2. osztályosoknak pedig szerezzük meg a „Peti, Ida és Picuri" címu, svéd nyelvbol fordított, felvilágosító „képregényt”. Lehetoleg készítsük el az egyes korosztályok számára ajánlott könyvek listáját, s a jobbakat szerezzük be az iskola könyvtárába. Emellett rendszeresen érdeklodjünk, olvastak-e valamit a témával kapcsolatban, s mi a véleményük róla. Különleges probléma a pornográf irodalom; ilyen magazinokkal stb. elobb-utóbb a legtöbb gyermek találkozik. Hatásuk feldolgozásához, „helyretételéhez” a nevelo nagy segítséget nyujthat.

Audiovizuális eszközök

Bár a rádióban és tévében, a filmeken és videokazettákon elég sok szexuális minta kerül a fiatalok elé, a korszeru nemi nevelés audiovizuális lehetoségei még jóformán teljesen kihasználatlanok nálunk. Sürgos és nem túl költségigényes feladat lenne pl. tematikus diafilmek vagy videofilmek összeállítása a különbözo korosztályok részére. Egyes nyugati országokban már tucatjával vannak ilyenek forgalomban; egy sorozat pedig nemrég nálunk is készült, amit iskolásoknak szántak. S van már olyan CD-ROM is, amely a szexuális nevelést multimédiálisan segíti.

Mindenképpen kísérjük figyelemmel a tömegközlési eszközök musorait, a forgalomba kerülo filmeket és videokazettákat, s válasszuk ki közülük a szexuálpedagógiailag használhatókat, amelyeket aztán megbeszélünk a fiatalokkal.

Programozott oktatás

Az utóbbi évtizedben már történtek kísérletek ennek felhasználására a nemi nevelésben. Többen úgy vélik, hogy éppen a nemi nevelésben nagy jelentosége lehet, mert 1. lehetové teszi az egyéni különbségekhez való optimális alkalmazkodást és 2. tehermentesiti valamelyest a neveloket.

Kétségkívül új lehetoségeket nyithat e téren is a programozott oktatás. Ám bizonyosra veheto, hogy a legtökéletesebb oktatógépek sem pótolhatják a pedagógus és a tanulóközösség nevelo hatását. Ezek a lehetoségek egyébként sem könnyen elérhetoek; ezért jobb, ha bizonyos egyszerubb lineáris és elágazó programok, feladatlapok és munkafüzetek készítésével próbálkozunk.

A csoportmunka módszerei

A különbözo csoportmódszerek közül elsosorban a csoport-vita, eset-, ill. témamegbeszélés és a szerepjáték látszik alkalmazhatónak a nemi nevelésben. Elonyös, ha a vita alapja a csoport valamely közös élménye, amit megszerveztünk számukra. Ilyenkor már elozetesen szempontokat adhatunk a késobbi vitához (pl. egy film megtekintése kapcsán).

A csoportos szerepjáték lényege a beleélés kiválasztott nemi szerepekbe, s ezáltal azok gyakorlása csoporthelyzetben. Már az óvodások „papás-mamás” játéka ilyen, de késobb is ezernyi lehetoség adódik nemi szerepjátékokra, pl. az ismerkedés kultúrált formáinak, vagy a „kényes helyzetek” megoldásának gyakorlására. Eljátszathatjuk pl. a „Mondj nemet a partner szexuális közeledésére!” helyzetet, vagy a csábítás, esetleg a nemi eroszak-kísérlet kivédésének lehetoségeit.

Egyéni foglalkozás

Idonként erre is szükség lehet, ha a fiatal igényli, vagy a kialakult helyzet indokolttá teszi. Gyakran elegendo az egyéni problémák együttérzo végighallgatása és a megnyugtatás, a megoldási lehetoségek számbavétele. Fontos, hogy megfelelo helyet és elegendo idot tudjunk biztosítani a zavartalan beszélgetéshez, s bizalmasan kezeljük a hallottakat. Indokolt esetben pedig megfelelo szakemberhez irányíthatjuk a fiatalt.

 

3. Nemi nevelés az óvodában

A pszichoszexuális fejlodés áttekintése során láttuk, hogy az elso néhány életév meghatározó jelentoségu. Ebbol következik, hogy a tervszeru nemi nevelést is a legkorábbi életéekben kell kezdeni. Ez ugyan leginkább a családra tartozik a gyermek eros anyához-kötodése folytán, de már a bölcsödének is szerepe lehet benne. Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy már az óvodába lépo gyermek is rendelkezik a nemi identitás és szerep alapstruktúrájával.

Az óvodai nemi nevelés tehát semmiképpen sem túl korai, és szakszeruen végezve semmiképpen sem káros. Ellenkezoleg: alkalmas arra, hogy ebben a késobbi fejlodést erosen befolyásoló életszakaszban az egész pszichoszexuális fejlodésnek pozitiv irányt adjon és ellensúlyozza a családi nemi nevelés esetleges hibáit, hiányosságait. Hatékonyságának legfobb feltétele: meleg érzelmi kapcsolat kialakítása minden gyermekkel. Csak így érheto el, hogy a kisgyermek azonosulni tudjon az óvónovel, s ezáltal interiorizálja annak attitudjeit.

Egyes problematikus esetekben, pl., ha a gyermek feltunoen maszturbál az óvodában, vagy a másik nemhez tartozóként viselkedik, érdemes konzultálni nemcsak a szülovel, hanem az orvossal is. Ez szerencsére ritka. Gyakori viszont, hogy az óvodások spontán kérdései között megnyilvánul a szexuális kiváncsiság. Az ilyen kérdések két fo típusa: 1. Mi a különbség a fiúk és a lányok között? 2. Hogyan lesz a kisbaba? De kérdések hiányában is ürügyet lehet találni az ezekrol folytatott beszélgetésre.

A válasz sohasem legyen kitéro vagy félrevezeto (pl. gólyamese), hanem valósághu, de a gyermekek értelmi szintjének megfelelo. Vagyis kicsit leegyszerusíto és nem túl részletes. A kisbabák eredetét illetoen pl. beszélhetünk a szülok hasában termo „fél-magocskákról”, amelyek, ha találkoznak, elkezd noni a kisbaba az anyuka hasában; aztán, ha már nem fér el ott, akkor kibújik az anyuka lába között stb.

Az óvodáskor a szerepjátékok kora. Ez a játékszükséglet jó lehetoséget nyujt a nemi nevelésre. Pl. így eljátszhatják a szülok egymás közötti viszonyát, munkamegosztását stb., de még jobb, ha család-játékká bovítjük a „papás-mamást”, s eljátszatjuk a különbözo korú és nemu gyermekek családon belüli szerepeit is (vagy éppen a szerelmespárok szerepeit).

Alapfogalmak és témakörök

A továbbiakban a Szexuális Nevelés Amerikai Tanácsa (SIECUS) nevelési programját ismerhetjük meg, amely - mint láttuk - hat kulcsfogalom köré csoportosította a megtanítandó tananyagot. (Ezek: 1. Emberi fejlodés, 2. kapcsolatok, 3. személyes készségek, 4. szexuális viselkedés, 5. szexuális egészség és 6. társadalom és kultúra.) Mindegyikhez témakörök kapcsolódnak, amelyeket 5-18 éves kor között, négy életkori és fejlettségi szinten kell „fejlodési üzenetként” megbeszélni a tanulókkal. A szintek: 1. „középso gyermekkor” (5-8 év), 2. prepubertás (9-12 év), 3. pubertás (12-15 év) és 4. ifjukor (15-18 év).

Félreértések elkerülése végett: ez a program csak kiindulási alap lehet, amit rugalmasan kell kezelni. Pl. nem kell a tananyagot feltétlenül ebben a sorrendben tárgyalni (bár van logikája a sorrendnek); nem kell feltétlenül az 5-6 évesekkel kezdeni (bár jó, ha minél korábbi életkorban kezdünk), s nincs megadva, hogy egy-egy témakörre mennyi idot kell szánnunk - ez mind a helyi viszonyoktól függ. Kétségkívül jó lenne külön tantárgy (pl. „életvezetés”) keretében, heti rendszerességgel foglalkozni ezekkel az életfontosságú témákkal, de egyelore nyilván meg kell elégednünk az innen-onnan elcsípett idokkel.

Elore kell bocsátani azt is, hogy ez a program egyrészt csak jelzi, de nem fejti ki a megbeszélendo témákat; másrészt nem tartalmaz szemlélteto anyagokat, ellenorzo kérdéseket, feladatlapokat és hasonlókat sem. Ezekrol tehát magának a nevelonek kell gondoskodnia. Ugyanígy nem közöl kész óravázlatokat sem, bár elkészítésükhöz sok segítséget nyujt. Végeredményben a nevelo kreativitásán múlik, mennyiben tudja hasznosítani az itt ismertetett programot.

Megjegyzendo azonban, hogy ezt a „Vezérfonalat” kiadó Alapítvány a maga részérol szívesen segít bárkinek az itt vázolt szexuális nevelési program megvalósításában. (Címe: 1032 Budapest Kiscelli út 8. Tel.: 36-1-3889-600. Honlapja: www.szexualpszichologia.hu )

S most lássuk a programot.

I. Emberi fejlodés

Jellemzoje a testi, lelki, szociális és intellektuális fejlodés kölcsönhatása. Az ezekkel kapcsolatos ismeretek és készségek elsajátításával a gyermek képes lesz

megbecsülni és ápolni saját testét;

információkat szerezni a gyermeknemzésrol;

megérteni, hogy a szexuális fejlodés része az egyéni fejlodésnek,

s nem feltétlenül tartalmazza a közösülést és gyermeknemzést;

kölcsönös tisztelet alapján jó kapcsolatot tartani mindkét nemmel;

elfogadni saját szexuális beállítottságát és tiszteletben tartani másokét.

1. témakör: A nemek anatómiája és fiziológiája

Alaptétel: Az ember éppúgy képes önmagát reprodukálni, mint szexuális örömöket adni és kapni.

1. szint

Minden testrésznek megvan a helyes megnevezése és funkciója. Az ember nemi hovatartozását nemi berendezése és génjei határozzák meg. A fiúk és férfiak hímvesszovel, herezacskóval és herékkel rendelkeznek. A lányoknak és asszonyoknak csiklójuk, hüvelyük, méhük és petefészkeik vannak. Mindkét nembelieknek vannak olyan testrészeik, amelyek símogatása, ingerlése élvezetes.

2. szint

A külso és belso nemi szervek érése a serdülokorban következik be. Ilyenkor a fiúknál elkezdodnek a magömlések, lányoknál pedig a havi vérzések (menstruációk).

3. szint

A szexuális reagálás rendszere különbözik a reproduktiv rendszertol. A nemi szervek (és más testrészek) örömszerzésre is képesek (szexuális izgalom).

2. témakör: Reproduktiv (gyermeknemzo) folyamatok

Alaptétel: Minden egészséges felnott képes a gyermeknemzésre.

1. szint

A gyermeknemzéshez egy férfire és egy nore van szükség. Mindketten rendelkeznek nemzo szervekkel, ezek teszik lehetové a gyermeknemzést. Mindkét nembeliek testében különleges sejtek vannak, amelyek a nemzéshez szükségesek. Nem minden férfi és no akar gyermeket. Ha egy no megtermékenyül (terhes lesz), a magzat a hasában, méhében növekszik. A kisbabák általában a hüvelynek nevezett nyíláson át bújnak ki az anya testébol. A megszületett kisbabák az anyjuk mellébol tejet szopnak.

Nemi közösülésre úgy kerül sor, hogy a férfi a merev himvesszot a no hüvelyébe vezeti és mozgatja.

2. szint

A nemi közösülés élvezettel jár. Ennek során elofordulhat, hogy a no várandós lesz, teherbe esik. A spermium és petesejt egyesülését fogamzásnak nevezik. A magzat fejlodése a fogamzással kezdodik. A kisbaba nemét a spermium határozza meg. Lehetséges úgy közösülni, hogy az ne járjon fogamzással.

3. szint

Aki nem akar gyermeket, annak a közösülés során fogamzásgátlást kell alkalmaznia. A fogamzás legvalószínubb a noi havi ciklus közepe táján. A peteérést nehéz pontosan kiszámítani, mert bármikor bekövetkezhet. Ha egy lánynál elkezdodtek a havi vérzések, úgy már fogamzóképes. Ha egy fiú képes a magömlésre, akkor közösüléssel fogamzást is eloidézhet. A fogamzás és terhesség elso jele a havi vérzés elmaradása. A magzat 9 hónapig növekszik az anyaméhben, aztán megszületik.

3. témakör: Nemi érés, serdülés

Alaptétel: A serdülés átmenet a gyermekkorból a felnottkorba, s ezt bizonyos testi és lelki változások jellemzik.

1. szint

A test megváltozik, ahogyan a gyermek idosebbé válik. Gyermekük csak azoknak lehet, akik már elérték a serdülokort.

2. szint

A serdülés a különbözo embereknél kicsit eltéro életkorban kezdodik és végzodik. Legtöbb serdülokori változás hasonló a fiúknál és a lányoknál. A serdülést elkezdok gyakran kényelmetlenül érzik magukat testük gyors változásai miatt. A szexuális és nemzo rendszerek a serdülés alatt válnak éretté. A lányoknál elkezdodnek a peteérések és havi vérzések, a fiúknál pedig az ondótermelés és a magömlések. A serdülés során sokaknál megjelennek a szexuális izgalmak és a romantikus érzelmek.

3. szint

Egyeseknél a serdülés csak néhány éves késéssel bontakozik ki. A szexuális képességek szempontjából a fiúk általában gyorsabban fejlodnek, mint a lányok.

4. témakör: Testvázlat, testkép

Alaptétel: A testünkrol kialakult kép befolyásolja érzelmeinket és viselkedésünket.

1. szint

Az egyének teste különbözo méretu, alakú és színu. A különbözoségek tesznek bennünket érdekessé. Testünk külsejét legnagyobbrészt szüleinktol és nagyszüleinktol örököljük. Minden test egyedi és különös, beleértve a testi fogyatékosokét is. Az egészséges életmód javíthatja az ember külsejét és közérzetét. Mindenki büszke lehet testének egyéni sajátosságaira.

2. szint

Külso megjelenésünket az átöröklés, a környezet és az életmódbeli szokások határozzák meg. A legtöbb ember nem olyan szép, mint akik a mozikban láthatók. Az ember értéke nem a külsejétol függ!

3. szint

Testünk a serdülés során növekszik és megváltozik. A hímvesszo, vagy a mellek alakja és nagysága nem befolyásolja sem a nemzési, sem a szexuális képességeket. A test mérete és alakja viszont befolyásolhatja, hogy másoknak mennyire tetszik és hogyan viszonyulnak hozzá. A testi fogyatékosoknak ugyanolyan érzelmeik, szükségleteik és vágyaik vannak, mint a nem fogyatékosoknak.

4. szint (kivételesen fontos!)

A testi megjelenés csak az egyik oka két ember közötti vonzalomnak. Aki elfogadja a saját testét és jól érzi magát benne, az mások számára is rokonszenvesebb és vonzóbb lesz. A barátok vagy partnerek megválasztásában ne a tetszetos külso legyen a legfobb szempont!

5. témakör: Szexuális identitás és beállítottság

Alaptétel: Ahogyan a fiatalok növekednek és fejlodnek, úgy kezdenek érzelmileg és szexuálisan vonzódni egymáshoz.

1. szint

Mindenki fiúnak vagy lánynak születik; felnove pedig férfiakká és nokké válnak. Mindenki átéli a szeretet valamilyen formáját. A legtöbb férfi és no heteroszexuális beállítottságú, vagyis a másnemuekhez vonzódik. Egyes nok és férfiak homoszexuális beállítottságúak, vagyis azonos nemuekhez vonzódnak. Ezeket homokosoknak vagy melegeknek is nevezik.

2. szint

A szexuális beállítottság azt mutatja, hogy az egyén heteroszexuális, homoszexuális vagy biszexuális. Az utóbbiak férfiakhoz és nokhöz is vonzódnak. A szexuális beállítottság okait nem ismerjük pontosan. A homoszexuálisokat és biszexuálisokat gyakran megszégyenítik, csúfolják vagy emberi jogaikban korlátozzák. Holott szexuális vonzódásaikat kivéve ok is ugyanolyanok, mint a heteroszexuálisok. A homoszexuális nemi kapcsolatok éppolyan kielégítoek lehetnek, mint a heteroszexuális kapcsolatok. Akár családot is alapíthatnak, ha van saját gyermekük, vagy örökbe fogadnak egyet-kettot.

3. szint

A szexuális beállítottságot magyarázó elméletek részben genetikus és prenatális (születés elotti), részben szociokultúrális hatásokra és mindezek kölcsönhatására hivatkoznak. A homoszexuális párok szexuális viselkedése sok tekintetben hasonlít a heteroszexuálisokéra. Minden társadalomban az embereknek csupán néhány százaléka homoszexuális, de sokkal többen biszexuális beállítottságuak, bár az egyik nemhez erosebben vonzódnak.

II. Kapcsolatok

Lényege: A kapcsolatok középponti jelentoséguek egész életünkben. Az ezekkel összefüggo ismeretek és készségek elsajátitásával a tanuló képes

Megfelelo módon kifejezni a szeretetet és intimitást;

Jelentos kapcsolatokat kialakítani ?s fenntartani;

elkerülni a kihasználó vagy eroszakos kapcsolatokat;

felkészülten választani élettársat és életmódot.

1. témakör: A család

Alaptétel: Az emberek általában családban nonek fel, s legtöbben felnottként is az általuk alapított családban élnek.

1. szint

A család több, együtt élo emberbol áll, akik sokféleképpen törodnek egymással. Különbözo fajta családok vannak. A gyermekek élhetnek egy szülovel, két természetes szülovel, két ujra házasodott szülovel, nevelo szülokkel, nagyszülokkel stb. Minden családtagnak megvan a maga szerepe és egyéni igénye. Az egyes családok az idok során változnak. A családi élet szabályai segítik az együttélést és a gyermekek fejlodését. Ha kisbaba születik, vagy gyermeket fogadnak a családba, a családtagok élete több vonatkozásban megváltozik.

2. szint

A családtagoknak jogaik és kötelességeik vannak. A gyermekek jogait és kötelességeit általában a felnott családtagok (foleg a szülok) határozzák meg. A család egyik feladata a gyermeknevelés. A családtagok az idonkénti nézeteltérések ellenére is szeretik egymást. A beszélgetés igen fontos a családban. A fogyatékosok is alapíthatnak családot, vállalhatnak gyermeket. Az is családtag maradhat, aki elköltözik a családból. A családnak dönto szerepe van a személyiségfejlodésben.

3. szint

A családtagok jogai és kötelességei változnak, ahogy idosebbé válnak. A gyermekek függetlenedésük során felelosebbé válnak önmaguk és mások iránt. A tizenévesek kezdenek felkészülni saját családalapításukra. A szeretet, együttmuködés és kölcsönös tisztelet elengedhetetlen a család jó muködéséhez. Ehhez néha külso segítségre van szükség, mert problémákat okozhat, ha pl. a család szerkezete megváltozik. Szülok és gyermekek között könnyen támad konfliktus, különösen a serdülo- és ifjukorban.

Ilyenkor kezdodnek ugyanis a baráti és partnerkapcsolatok, s egyéb, családon kívüli elfoglaltságok. A szülo-gyermek kapcsolat a felnotté válás során megváltozik.

4. szint

Ha a család válságba kerül, a családtagoknak segíteniük kell egymást. A család egyik célja, hogy segítse tagjainak fejlodését. A közösségi szolgálatok és az egészségügyiek segíthetik a bajba jutott családot. A családi élet több vonatkozásban megváltozott a legutóbbi nemzedékek során.

2. témakör: Barátságok

Alaptétel: A barátságok egész életünkben fontosak.

1. szint

Mindenkinek sok barátja lehet. Különbözo típusú barátságok vannak. A barátok sok idot töltenek együtt, s jól megismerik egymást. A barátság becsületbeli dolog: néha ugyan összevesznek, de aztán kibékülnek és segítenek egymásnak. Fiúk és lányok is lehetnek egymás barátai.

2. szint

Legtöbb embernek szüksége van barátságra ahhoz, hogy jól érezze magát. A barátság elkezdéséhez, fenntartásához és befejezéséhez különbözo készségekre van szükség. Fontos, hogy jól válasszunk barátokat.

3. szint

A fiatalokra jó hatással lehetnek a mindkét nembeliekkel folytatott barátságok (ám ennek ellenkezoje is elofordul). A csoportos együttlétek lehetové teszik a tizenéveseknek, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak egymással.

3. témakör: Szeretet, szerelem

Alaptétel: A sokféle szeretet-kapcsolat egész életünk fontos része.

1. szint

A szeretet mély és meleg érzéseket jelent önmagunk és mások iránt. Magában foglalja a megbecsülést és felelosségérzetet. Sok fajtája van. Különbözoképpen fejezodik ki a szülok, családtagok, barátok vagy kedvenc háziállatok iránti szeretet.

2. szint

Bárkit sokféleképpen szerethetünk. Önmagunk elfogadása erosíti a szeretet-kapcsolatokat. Az ember képes szeretetet adni és elfogadni.

3. szint

A szeretet nem azonos a szexuális vonzalommal. A „szerelembe esés” érzései különböznek a régebbi kapcsolatokban érzett szeretettol. Az elso szerelem gyakran az élet legerosebb érzései közé tartozik. A szerelem fogalmát nehéz meghatározni. Néha nehéz eldönteni, hogy szerelmesek vagyunk-e. Sokan összetévesztik a szerelmet a féltékenységgel.

4. szint

Szeretni valakit az élet legnagyobb örömei közé tartozik. Az érett szerelemben közösek az értékek, kölcsönös az elkötelezodés és intimitás. A tartós kapcsolat során a szeretet gyakran növekszik.

4. témakör: Randevúzás (együttjárás)

Alaptétel: Lehetové teszi a barátság és intimitás élményének átélését.

1. szint

Ha két tizenéves vagy nem házas felnott a szabadidejét rendszeresen együtt tölti, akkor együttjárásról beszélünk. A tizenévesek egyre több idot töltenek barátaikkal és elkezdhetnek randevúzni is. Néha az egyedülálló szülok is randevúznak.

2. szint

A tizenéveseknek és a felnotteknek gyakran vannak romantikus (szerelmi) kapcsolataik. Mielott elköteleznénk magunkat egy kapcsolatban, elobb egy ideig barátkoznunk kell, hogy jól megismerjük egymást.

3. szint

Az együttjárás az együtt töltött szabadidot, együttes élményeket és a szociális készségek gyakorlását jelenti. A szülok általában megszabják, hogy gyermekük mikor kezdhet randevúzni (fiúk és lányok számára nem mindíg egyformán). Ha a párok sok idot töltenek együtt kettesben, akkor valószínubb, hogy szexuális kapcsolatba kerülnek. A randevúzási készség egyénileg változó, s célja is többféle lehet. Nem minden tizenéves vagy felnott randevúzik. A randevúk során felmerülo kiadásokat bármelyik partner fizetheti, vagy megosztozhatnak. A másik helyetti fizetés vagy ajándék nem jogosít fel semmilyen „szexuális szolgáltatásra".

4. szint

A randevúzás tapasztalatszerzési lehetoség a szerelmi kapcsolatok terén. A randevú-partnereknek nincs eloírt nemi szerepük, s nem várható el, hogy egymás minden igényét kielégítik. Kapcsolatuk minoségéért mindketten felelosek.

5. témakör: Házasság: életre szóló elkötelezodés

Alaptétel: Törvényes elkötelezettség, amelyben két ember összekapcsolja életét és rendszerint családot alapít.

1. szint

Két ember azért házasodik össze, mert szeretik egymást és együtt kívánnak élni. A legtöbb férfi és n_ megházasodik, de jónéhány egymást szereto pár házasságkötés nélkül él együtt. Gyermekük a házasoknak és nem-házasoknak egyaránt lehet. A házasok elválhatnak, ha nem akarnak tovább együtt élni. Ha a szülok elválnak, a gyermekek bármelyikükkel maradhatnak. A válás rendszerint sok nehézséget okoz a szüloknek és a gyermekeknek; ilyenkor új módon folytatják életüket.

2. szint

Országunkban az emberek általában maguk választják házastársukat. Bizonyos kultúrákban a szülok választják ki gyermekük házastársát. Rendszerint mindkét szülo dolgozni jár, még gyermekük megszületése után is (bár egy ideig bármelyikük otthon maradhat vele). A gyermekek nem felelosek szüleik válásáért, s ritkán tudják oket újra összebékíteni, bármennyire szeretnék. Jó, ha a gyermek megbeszéli válással kapcsolatos problémáit egy megbízható felnottel (nevelovel).

3. szint

Az egymásnak elkötelezett partnereknek dönteniük kell a szerepek és kötelezettségek megosztásáról. A házasságkötés vallási szertartással is történhet, nemcsak az anyakönyvvezeto elott. A házasságkötés nélkül együttélo párok ugyanolyan elkötelezettek lehetnek egymás iránt, mint a házasok. Szabadon eldönthetik, akarnak-e gyermeket. A tizenévesen kötött házasság felbomlása valószínubb, mint a késobb kötötteké. A válás során a családdal kapcsolatos döntéseket (gyermekelhelyezés, tartásdíj stb.) a pár, vagy a bíróság hozza. Egyes vallások tiltják a válást.

4. szint

A házastársi kapcsolatok változnak, különösen a gyermek(ek) születése után. A házasulóknak reálisan fel kell mérniük egymás igényeit és lehetoségeit, családi hátterét és kötöttségeit. Komolyabb konfliktusok esetén szaksegítséget vehetnek igénybe.

6. témakör: Szülové válás

Alaptétel: A szülové válás egyike az élet leggyümölcsözobb vállalkozásainak.

1. szint

A felnottek többsége szívesen vállal gyermeket. A szülové válás nagyszeru élmény, de sok munkával jár. A gyermeket vállaló szülok felelosek azok gondozásáért, neveléséért. Az örökbefogadó szülok éppúgy szeretik gyermekeiket, mint a természetes szülok.

2. szint

Nincs minden házaspárnak gyermeke, de azért ok is elégedetten élhetnek. Sok ismeret és készség szükséges ahhoz, hogy valaki jó szülo lehessen. A saját problémáikat rosszul megoldó felnottek ritkán lesznek jó szülok. A „jó szüloségrol” igen eltéro vélemények vannak. Nem mindegy, hogy kívánt vagy nem kívánt gyermekek születnek. A szüloi felelosség apákra és anyákra egyaránt érvényes.

3. szint

Nem könnyu összeegyeztetni a munkavállalást és a szüloi kötelességet. A különbözo korú gyermekeknek különbözo szüloi gondoskodásra van szükségük. A szüloi szerepek kultúránként változnak, de minden szülonek gondoskodnia kell gyermekérol. Tizenéves korban szüloségre vállalkozni felelotlen dolog, mert olyan problémákat hoz magával, amiket szüloi segítséggel is nehezen lehet megoldani.

 

III. Személyes készségek

Lényege: Az egészséges szexualitás bizonyos személyi és kapcsolati készségek kialakítását igényli. Ezek birtokában a tanuló képes

azonosulni választott értékeivel, s azok szerint élni;

felelosséget vállalni saját viselkedéséért;

határozott és megalapozott döntéseket hozni;

hatékonyan kommunikálni a családdal, társakkal, partnerrel.

1. témakör: értékek

Alaptétel: Viselkedésünket erkölcsi értékek vezérlik, célt és irányt adnak életünknek.

1. szint

Az értékek fontos dolgokkal kapcsolatos meggyozodések és eros érzelmek. Az egyének és családok értékei különbözoek.

2. szint

Az értékek segítenek eldönteni, hogyan viselkedjünk másokkal. A legtöbb szülo szeretné, ha gyermekei az övéhez hasonló értékeket fogadnának el. Az értékek közvetítése példaadás útján történik. A gyermekek a legtöbb értéket a szüleiktol és más családtagjaiktól, a kultúrális és vallási tanításokból, valamint társaiktól sajátítják el.

3. szint

Értékeit mindenki szabadon választhatja, miután az alternativákat és következményeket mérlegelte. Az értékek (meggyozodések) fontos részei életünknek. Aki saját értékrendje szerint él, általában jól érzi magát. Az ezzel ellentétesen viselkedoknek viszont buntudatuk lehet. A kapcsolatok általában erosebbek, ha a résztvevok értékrendje hasonló. Az otthon és másutt megismert értékek ellentétesek lehetnek egymással.

4. szint

Fontos figyelembe venni mások értékeinek és hiedelmeinek sokféleségét. Saját értékrendünk szerint viselkedni néha nem könnyu, de büszkeséggel tölthet el. Fontos ismerni az értékrendünkkel egyezo, vagy azzal ellentétes viselkedés következményeit.

2. témakör: Döntéshozatal

Alaptétel: A szexualitással kapcsolatban felelos döntéseket kell hozni, mert ezek rajtunk kívül másokat is érintenek.

1. szint

Mindenkinek döntéseket kell hozni. A gyermekek is sok döntést hozhatnak, pl. mivel játsszanak, kivel barátkozzanak stb. Minden döntésnek következményei vannak. A döntéshozatal képessége fejlesztheto. A gyermekek bizonyos döntéseikben a felnottek segítségét igénylik.

2. szint

A jó döntéshez figyelembe kell venni minden lehetséges következményt, s aztán a legkedvezobbet választani. Mindenki felelos döntéseinek következményeiért. Sok döntés másokat is érint. A barátok gyakran befolyásolják egymás döntéseit. Sokféleképpen dönthetünk: indulatból, vagy a barátainkat követve, elhalasztva a döntést, vagy másra hagyva azt stb.

3. szint

A jó döntés összhangban van az egyén értékrendjével, nem veszélyezteti az egészséget és a jogrendet. A szexualitással kapcsolatos döntéseket gyakran megnehezítik a szexuális vágyak, vagy a partner, ill. a társak befolyása. Az ilyen döntések befolyásolhatják egészségünket és terveinket. Az alkohol és más drogok akadályozzák a jó döntéshozatalt. Érdemes elore kijelölni a határokat, mielott szexuális kapcsolatba kerülünk.

3. témakör: Kommunikáció

Alaptétel: Lényege az ismeretek, érzések és attitudök közlése egymással.

1. szint

A közlésnek sokféle formája van: szóbeli, szavak nélküli, jelzésekkel történo és írásos. Ezek nélkülözhetetlenek az emberi kapcsolatokban.

2. szint

Elofordul, hogy két ember beszél egymással, mégsem értik meg egymást. Érzelmeinket gyakran szavak nélküli üzenetekkel közöljük. Sok nézeteltérésre a szegényes kommunikáció miatt kerül sor. De a jó közlés (beszédkészség) megtanulható.

3. szint

A szavaknak a helyzettol függoen különbözo jelentésük lehet. A kommunikáció javítható: a) jobb odafigyelés révén, b) szembenézés révén, c) a másik nézopontjának megértése révén, d) olyan, szavak nélküli üzenetek révén, mint a mosoly vagy a megérintés stb. Sokak számára kényelmetlen _oszintén beszélni a szexrol, pedig ez erosítheti a baráti vagy partnerkapcsolatot.

4. szint

A jó kommunikáció fontos feltétele a személyes és munkakapcsolatoknak. A megbeszélés nélkülözhetetlen biztosítéka az egyetértésnek a szexuális viselkedést illetoen.

4. témakör: Önérvényesítés

Alaptétel: Lényege saját érzelmek és igények közlése, közben tiszteletben tartva mások érdekeit és jogait.

1. szint

Mindenkinek vannak jogai, a gyermekeknek is. Akiben megbízunk, annak érdemes beszélni érzelmeinkrol és vágyainkról. A kérés az elso lépés vágyaink teljesülése felé. Néha olyasmit is meg kell tennünk, amihez nincs sok kedvünk.

2. szint

Az önérvényesítés azt jelenti, hogy merünk kérni valamit, vagy föltárjuk érzéseinket. Ez tanulható és fejlesztheto. Nem jelenthet agresszivitást, mert az sérti mások jogait. Nem biztosítja ugyan, hogy mindíg elérjük, amit akarunk, de erosíti helyzetünket.

3. szint

A multban a noket arra tanították, hogy ne legyenek önérvényesítok, ma viszont _ok is azok lehetnek. Mindenkinek joga van ellenvéleményt nyilvánítani, egy követelést visszautasítani, elvárni a tisztességes bánásmódot. Fontos, hogy a szexuális partnerek nyiltan beszéljenek az igényeikrol és a korlátaikról, érvényesítsék értékrendjüket.

4. szint

A sikeres felnottek személyes és munkakapcsolataikban egyaránt asszertivek. Az önérvényesítés elmulasztása haragot válthat ki és könnyen agresszívvé tesz a következo, hasonló alkalommal.

 

5. témakör: Egyezkedés

Alaptétel: Ez teszi lehetové a problémák, konfliktusok megoldását.

3. szint

Igényeink teljesülését buntudat, harag vagy megfélemlítés nélkül csak egyezkedés révén érhetjük el. Ehhez mindkét fél részérol adni és kapni szükséges. A jó egyezkedés erosíti a kapcsolatot. Sokféle technikája van. Olyan készségekre van szükség, mint a) a másik gondos megfigyelése, b) jó kifejezo készség, c) beleélés a másik helyzetébe, d) a lehetoségek tárgyilagos mérlegelése , e) kölcsönös egyetértésre törekvés.

4. szint

A randevúzó tizenéveseknek meg kell tanulniuk egyeztetni döntéseiket a szexuális viselkedésrol. Az egyezkedéshez el kell dönteni, mit fogadhatunk el, és miben nem alkuszunk meg.

6. témakör: Segítségkérés

Alaptétel: A problémákkal küzdok segítséget kaphatnak családjuktól vagy barátaiktól, esetleg egy szakembertol.

1. szint

A családtagok és barátok rendszerint segítenek egymásnak. Ha a szülok nem tudnak segíteni, megkérhetünk egy pedagógust, nevelési tanácsadót, vagy más, megbízható felnottet.

2. szint

Társaik is segíthetnek valakin, akinek problémája van. A segítségkérés jó döntés. Egyes családokban elofordulnak az alkohollal, a drogokkal, a pénzzel, az egészséggel, a visszaélésekkel és eroszakkal kapcsolatos problémák. Ilyenkor szaksegítségre van szükség.

3. szint

Gyakran nehéz bevallani, hogy segítségre szorulunk. A tizenéveseknek tudniuk kell, hová fordulhatnak segítségért. Vannak segíto szolgálatok a fiatalok számára, amelyek megbízhatóak, ingyenesek és szüloi jóváhagyás nélkül is felkereshetok. Vannak telefonos lelki segélyszolgálatok is; a legközelebbinek telefonszáma: . . . . . . . . .

4. szint

Néha szükség van szaksegítségre. Ennek igénybevétele nem a gyengeség jele. Elofordulhat az is, hogy egyedül kell megoldani problémánkat.

IV. Szexuális viselkedés

Az ezzel kapcsolatos ismeretek és készségek elsajátításával a fiatalok képesek lesznek

kifejezni és élvezni nemiségüket egész életük során;

szexuális igényeiket értékrendjüknek megfeleloen kifejezni;

különbséget tenni az egészséges és káros viselkedések között;

újabb információk szerzése révén fejleszteni szexuális képességeiket;

egyenrangú és felelosségteljes szexuális kapcsolatokat létesíteni.

1. témakör: Szexualitás az élet során

Alaptétel: A szexualitás az élet természetes és egészséges része.

1. szint

Bizonyos testrészek megérintése, símogatása kellemes. A legtöbb gyermek kíváncsi e testrészeire.

2. szint

Minden ember szexuális lény. A felnövo gyermekeket egyre jobban érdekli a szexualitás. Ezért jó, ha beszélgetnek a szexrol szüleikkel, vagy más, megbízható felnottel.

3. szint

Szexuális érzelmek, fantáziák és vágyak minden életkorban elofordulnak. A szexualitás akkor eredményes és hasznos, ha fejleszto hatású, nem eroszakolt módon fejezodik ki, s erosíti a jó közérzetet.

4. szint

A szexualitásnak sokféle - biológiai, pszichológiai, szociális, erkölcsi és kultúrális stb. - dimenziója van. A hagyományos nemi szerepek társadalmunkban is rugalmasabbá válnak. Az idosebbek is aktivak maradhatnak szexuálisan, s lehetnek szerelmi kapcsolataik.

2. témakör: Maszturbáció

Alaptétel: Az önkielégítés a nemi élet egyik természetes módja.

1. szint

A saját nemiszerv élvezetes ingerlését önkielégítésnek, maszturbációnak nevezik. Sok fiú és lány maszturbál, de nem mindenki. Az önkielégítést nem illik nyilvános helyen csinálni.

2. szint

A maszturbáció gyakran a szexuális élvezet átélésének elso formája. Serdülokorban sokan kezdenek maszturbálni., s ez nem okoz sem testi, sem lelki károsodást (bár egyes családok és vallások elítélik).

3. szint

Az önkielégítések gyakorisága egyénenként változó. Szinte mindenki maszturbál életének valamely idoszakában. Elonye, hogy kielégülést biztosít a teherbeesés vagy a nemi úton terjedo betegségek veszélye nélkül. Még ma is sok negativ eloítélet él az önkielégítésrol, ám ezek alaptalanok. Esetleges aggályainkat beszéljük meg egy okos felnottel vagy szakemberrel.

4. szint

Lányok számára az önkielégítés megtanulása azért elonyös, mert kialakítja és fejleszti orgazmuskészségüket. Fiúknál fontos, hogy ne szokják meg az elsietett (1-2 perces) maszturbációt, mert az korai magömléshez vezethet a párkapcsolatban.

3. témakör: Együttes szexuális viselkedés

Alaptétel: Együttlét során a szexualitás különbözoképpen nyilvánulhat meg, s nem mindegy, hogyan és milyen szinten történik.

1. szint

A felnottek gyakran ölelkeznek, csókolóznak egymással, hogy kimutassák szeretetüket és közösen élvezzék a szexet.

2. szint

A párok különbözo módokon szerezhetnek örömet egymásnak a szexben. A szexuális kapcsolat nemcsak közösülésbol áll.

3. szint

Az együttlétek során a partnerek kölcsönösen adnak és kapnak szexuális élvezetet. A szex sokkal kielégítobb egy szerelmi kapcsolatban. A kapcsolatot erosíti, ha a párok megbeszélik, hogy a szex milyen formáját kedvelik vagy ellenzik. Mindenkinek jogában áll visszautasítani valamely szexuális viselkedést. A fogyatékosok is képesek a szexre, s ugyanúgy igénylik a szerelmet és a testi intimitást.

4. szint

Az együttes szexuális viselkedés sokféle lehet: csókolózás, símogatás, masszázs, együttes fürdés, orális vagy anális ingerlés és közösülés stb. A petting elkerülhetové teszi a nem kívánt terhességet és a nemi úton terjedo betegségeket. Saját szexuális élvezetéért mindenki maga felelos.

4. témakör: Szexuális absztinencia

Alaptétel: A közösüléstol való tartózkodás a leghatékonyabb módja a fogamzásgátlásnak és betegségmegelozésnek.

2. szint

A közösülés a legtöbb felnott számára kellemes elfoglaltság, amely azonban veszélyekkel is járhat. A gyermekek még nem alkalmasak erre.

3. szint

A fiatal tizenévesek még nem elég érettek a közösülésre. Érzelmeiket azonban enélkül is kifejezhetik. A közösüléstol való tartózkodás a legbiztosabb módja a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek megelozésének. A randevúzó tizenéveseknek meg kell beszélniük partnerükkel, meddig mehetnek el a szexben. A közösülés nem bizonyítéka a felnottségnek (érettségnek).

4. szint

A felnottek többsége megtiltaná az iskoláskorúak közösülését; a legtöbb vallás pedig csak a házasságban tartja azt elfogadhatónak. Önmegtartóztató idoszakok sok felnott életében is elofordulnak, s ezek nem károsak.

5. témakör: Emberi szexuális reagálás

Alaptétel: A férfi és no részben hasonlóan, részben eltéroen reagál a szexuális ingerlésre; ennek figyelmen kívül hagyása problémát okozhat.

1. szint

A férfi és noi test inkább hasonló, mint különbözo. Fiúk és lányok egyaránt élvezhetik testük símogatását.

2. szint

A fiúk és lányok tizenéves korukban válnak képesebbé a szexuális ingerlés élvezetére (f_leg, ha azt egy kedvelt partnertol kapják).

3. szint

Az orgazmus a szexuális izgalom és élvezet csúcspontja: kielégülés. Sok mindentol lehet szexuális izgalomba jönni: gondolatoktól, fantáziaképektol, érzésektol, látványtól, hangoktól, érintésektol stb. A szexuális izgalom a férfiaknál merevedéssel, a noknél a hüvely nedvesedésével jár. Serdülo fiúknál gyakoriak az éjszakai magömlések.

4. szint

A szexuális reagálás élménye egyénenként különbözo, s az élet folyamán is változik. A noknek általában több idore és/vagy a csikló ingerlésére van szükségük az orgazmus eléréséhez. A közösülés során a legtöbb pár nem egyszerre elégül ki; ez csak a nagyon összeszokottaknál fordul elo.

6. témakör Szexuális fantáziálás

Alaptétel: A szexuális fantáziák természetesek.

3. szint

Sokaknál elofordulnak erotikus gondolatok és fantáziák. Lehet fantáziálni az egyedüllét során, de a partnerrel együtt is.

4. szint

Szexuális fantáziájuk élénkítéséhez sokan pornográf képeket, filmeket vagy írásokat használnak. Ezek káros dolgokat is tartalmazhatnak. A bárkire ártalmas vagy veszélyes fantáziákat nem szabad megvalósítani.

7. témakör: Szexuális zavarok

Alaptétel: Elofordulhat a szexualitás kifejezosére vagy élvezetére való képtelenség, férfinél és nonél egyaránt.

3. szint

A szexualitással kapcsolatos beállítottság befolyásolja a szexuális képességeket. Egyeseknek szexuális problémáik, zavaraik vannak.

4. szint

Többféle szexuális zavar lehetséges, pl. a vágy hiánya, a merevedés gyengesége, a túl gyors vagy nehezen elérheto orgazmus stb. Egyénileg változó, hogy ki mit tart szexuális zavarnak. Okaik lehetnek lelki eredetuek (kudarcok, depresszió, kapcsolati problémák), vagy testiek (kimerültség, betegségek stb.) A legtöbb szexuális zavar gyógyítható a szexuálterápiára kiképezett szakemberek által. De gyakran már a problémák oszinte megbeszélése révén maguk a partnerek is meg tudják oldani azokat.

 

V. Szexuális egészség

Az ezzel kapcsolatos ismeretek elsajátításával képessé válunk

hatékonyan alkalmazni a fogamzásgátlást;

megelozni a szexuális visszaéléseket;

a nem kívánt terhességet értékrendünknek megfeleloen kezelni;

gyakorolni az egészségmegorzo szexu?lis viselkedést.

1. témakör: Fogamzásgátlás

Alaptétel: Lehetové teszi a nem kívánt terhesség megelozését.

1. szint

Minden gyermeknek kívánt gyermeknek kell lennie.

A felnottek eldönthetik, akarnak-e gyermeket, és hányat.

2. szint

Aki nem akar gyermeket, az a közösülésnél fogamzásgátlást alkalmazhat. Egyes vallások ezt nem fogadják el. A gyermekvállalást befolyásolhatják az egyéni igények és értékrendek, a hagyományok, az anyagi helyzet stb.

3. szint

A fogamzásgátlásnak többféle módja van. Szabadon lehet vásárolni gumióvszert (kondomot). Másfélét az orvossal kell feliratni (pl. az un. antibébi tablettákat stb.). Mindegyiknek vannak elonyei és hátrányai. A partnerrel - sot, lehetoleg a szülovel is! - mindíg elore meg kell beszélni a fogamzásgátlást. Ha erre nincs mód, úgy mindenki egyénileg felelos a védekezésért. A kondom nemcsak a fogamzásgátlásra, hanem a nemi úton terjedo betegségek megelozésére is alkalmas.

4. szint

Akinek vallása tiltja a fogamzásgátlást, az vagy tartózkodik a közösüléstol, ha nem akar gyermeket, vagy olyan bizonytalan módszereket alkalmaz, mint a megszakított közösülés vagy a naptármódszer. A megbízható fogamzásgátlás véletlen elmaradása esetén a no igénybe veheti 3 napon belül az un. sürgosségi fogamzásgátlást a szakrendeloben.

2. témakör: Muvi abortusz

Alaptétel: Ha egy no nem akarja megtartani terhességét, lehetosége van a terhesség legális megszakítására az elso 3 hónapban.

1. szint

Elofordul, hogy egy no akkor lesz terhes, ha még nem készült föl a gyermekvállalásra, de valamiért elmulasztotta a védekezést.

2. szint

Nem kívánt terhesség esetén a no vagy megszüli és felneveli, esetleg örökbe adja gyermekét, vagy megszakíttatja terhességét. A muvi abortuszt hazánkban a magzatvédo törvény szabályozza. A vélemények errol megoszlanak: egyesek szerint megengedhetetlen az abortusz, mások szerint a noknek joguk van hozzá. Az engedélyezett és orvos által végzett abortusz biztonságos és nem jár a meddoség veszélyével.

3. szint

A muvi abortusz megítélése a világnézeten, a kultúrális és családi értékrenden alapul. Ezért sokszor nehéz eldönteni vállalását, amibe a leendo apának is beleszólása van, s csak a terhesség elso 12 hetében jöhet szóba. (Késobb csak akkor, ha az anya élete veszélyben van.) Nem kívánt terhesség esetén a tizenéves beszélje meg a teendoket szüleivel és/vagy neveloivel, orvosával.

4. szint

A muvi abortusz nem fogamzásgátlási módszer! A döntésbe a leendo apának is lehet beleszólása, hiszen együttesen felelosek a fogamzásért.

 

3. témakör: Nemi úton terjedo betegségek

Alaptétel: Mindezek elkerülhetok hatékony egyéni megelozéssel.

1. szint

Ezeket a betegségeket kis, egysejtu élolények, baktériumok vagy virusok okozzák. Gyermekeknek nem kell félniük az ilyen betegségektol, hiszen nincsenek szexuális kapcsolataik.

2. szint

Sokféle nemi úton terjedo betegség van, pl. a vérbaj (szifilisz), gonorrhea (tripper, kanko), a klamidia, a genitális herpesz stb. Közösülés útján terjed a HIV-fertozés is, aminek következménye a ma még gyógyíthatatlan AIDS (szerzett immunhiány okozta betegség).

3. szint

A meggondolatlanul közösülo tizenévesek könnyen megfertozodnek valamilyen nemi betegséggel vagy a HIV-vel, amely közösen használt drog-injekciós tuk révén is terjed. A legtöbb nemi betegség heteken belül jelentkezik, ám a HIV-fertozés gyakran csak évek mulva okoz tüneteket. A legtöbb nemi betegség biztonságosan megelozheto, pl. kondom-használattal, vagy a közösüléstol való tartózkodással. A szexuális partnernél ellenoriztatni kell, nem szedett-e fel valamilyen fertozést. Ha igen, a partnereket is gyógykezeltetni kell, az újabb fertozések veszélye miatt.

Ezekrol további információ szerezheto: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . (cím megnevezése).

4. témakör: Szexuális visszaélések

Alaptétel: Minden szexuális visszaélés megelozheto vagy leállítható.

1. szint

Teste mindenkinek saját tulajdona, s azt bárki csak az o engedélyével érintheti meg; ez alól kivétel a szülo, vagy az orvos. A szexuális visszaélés: ha egy idosebb vagy erosebb egyén jogosulatlanul nézegeti vagy megérinti a gyermek nemi szervét. A visszaélo gyakran titoktartást követel a gyermektol, mégis azonnal szólni kell a szülonek, vagy más, megbízható felnottnek. Ha egy idegen ajándékokkal stb. megpróbál rávenni egy gyermeket, hogy menjen el vele, azonnal ott kell hagyni. Fiúkkal és lányokkal egyaránt történhet visszaélés.

2. szint

A szexuális visszaélés elég gyakori, bár sokan nem szeretnek róla beszélni. Legtöbbször a gyermek rokona vagy ismerose követi el. Az ilyen gyermekeknek szaksegítségre van szükségük.

3. szint

A szexuális eroszak buncselekmény. Történhet testi vagy lelki eroszakkal, lényege a kényszerítés valamilyen szexuális kapcsolatra. A megeroszakolt sohasem felelos a történtekért; el kell döntenie, jelenti-e a történteket a rendorségen. A megeroszakolás ellen úgy védekezhetünk, hogy kerüljük a veszélyes helyzeteket, az alkohol és drogfogyasztást, valamint önvédelmi technikákat tanulunk. A szexuális zaklatás lényege a nem kívánt, tolakodó szexuális közeledés, ami szintén büntetendo cselekmény. Eroszak egy partnerkapcsolatban, sot, házasságban is elofordulhat. Az áldozatnak azonnali segítségre és gyógykezelésre van szüksége.

Minderrol további információt ad: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. szint

A nemi eroszak kivizsgálása nem könnyu élmény az áldozatnak. A legtöbb szexuális visszaélovel gyermekkorában szintén visszaéltek.

5. témakör: Reproduktiv egészség, nemzoképesség

Alaptétel: Férfiaknak és noknek ápolniuk kell nemzo szerveiket, így biztosítva saját és jövendo gyermekeik egészségét.

 

1. szint

Egyéb testrészekhez hasonlóan a nemi szervek is gondozást igényelnek. A terhes nonek különösen óvnia kell egészségét, megfelelo gyakorlatokkal, étkezéssel és orvosi felügyelettel. A dohányzás, az alkohol vagy más drog fogyasztása károsíthatja a magzatot.

2. szint

Az alkohol és a drogok a nemzoképességet is károsíthatják. A veleszületett hibák egész életre szóló problémákat okozhatnak.

3. szint

Ha egy lány melle már kifejlodött, havonta önvizsgálattal ellenorizze annak állapotát. Ugyanígy ellenorizze a fiú a nemiszervét. Gyermeknemzés szándéka elott vizsgáltassák ki magukat, mert az esetleges fertozést átvihetik leendo gyermekükre. Ajánlatos a genetikai tanácsadás igénybe vétele is. Tizenéves terheseknek különleges orvosi gondozás szükséges. A gyermekszülés természetes folyamat, amibe az apa is besegíthet. A meddoség ma már legtöbb esetben gyógyítható.

 

VI. Társadalom és kultúra

A vonatkozó ismeretek elsajátitásával képessé válunk

türelmet gyakorolni az eltéro szexuális értékrendüekkel szemben;

szavazatunkkal befolyásolni a szexualitással kapcsolatos törvényhozást;

felmérni a családi, kultúrális, tömegközlési és egyéb befolyások

hatását a szexuális attitudökre és szokásokra;

elomozditani mindenki jogát a korszeru szexuális felvilágosításra;

kerülni az eloítéletes és bigott viselkedést;

elutasítani az egyes néprétegek szexualitásával kapcsolatos

fenntartásokat, sztereotipiákat;

részt venni a szexuális kult?ra terjesztésében.

1. témakör: Szexualitás és társadalom

Alaptétel: A társadalom befolyásolja az emberek szexuális nézeteit és szokásait.

3. szint

Minden kultúrának megvannak a maga szexuális normái és tabui. Pluralista társadalomban az egyéni véleménykülönbségek érvényesülhetnek. Minthogy a vélemények gyakran ellentmondóak, érdemes ezeket elemezni és kialakítani saját viselkedésünk irányelveit. Sokszor iratlan normák szabályozzák a tizenévesek szexuális viselkedését.

4. szint

Fontos megérteni a szexualitással kapcsolatos nézetek sokféleségét. A kölcsönösen elfogadható viselkedés érdekében indokolt megbeszélni szexuális értékrendünket barátainkkal és partnerünkkel.

2. témakör: Nemi szerepek

Alaptétel: A kultúra közvetiti, hogy mi noies és mi férfias.

1. szint

Fiúk és lányok, férfiak és nok ugyanazt a munkát végezhetik (otthon is). Az anya és apa szüloi szerepe egyaránt fontos. A fiúk és lányok döntoen hasonlóak, sokan mégis másféle viselkedést várnak tolük.

2. szint

Egyes családokban és kultúrákban a szexuális viselkedést „kettos erkölcs szerint ítélik meg. A fiúktól és lányoktól sokan „nemükre jellemzo” viselkedést várnak. Pedig a tehetség, az ero, a jövokép és egyéb jellemzok inkább az egyéniségtol, mint a nemtol függnek. A nok gyakrabban vannak hátrányos helyzetben, mint a férfiak. Vannak törvények és szabályok, amelyek védik a nok és a férfiak jogait.

3. szint

Az igazán férfias és noies viselkedést sokféleképpen lehet elképzelni. A nemi szerep hagyományos sémáinak elfogadása korlátozhatja az egyén életlehetoségeit. Mindkét nembeli fiataloknak hasonló esélyeket kell biztosítani. Egyenlo munkáért egyenlo bér jár a noknek is. A szexuális közeledést a lányok is kezdeményezhetik. A „kettos erkölcs” ma már idejétmúlt és indokolatlan.

4. szint

Saj?t nemi szerep?t mindenki maga hat?rozhatja meg. A hagyom?nyos szerepek k?l?nb?z_ probl?m?kat okozhatnak. A szexu?lis zaklat?s egyar?nt k?ros?tja a n_ket ?s a f?rfiakat. A n_i egyenjog?s?got t?rv?ny ?rja el_, m?gsem mind?g ?rv?nyes?l.

3. témakör: Szexualitás és törvénykezés

Alaptétel: Bizonyos törvények szabályozzák a szexuális és reproduktiv jogokat.

3. szint

A polgári törvénykönyv meghatározza, mihez van joga az egyénnek a nemi kapcsolatok és a gyermeknemzés terén. Ezek a törvények a társadalommal együtt változnak. (Pl. a prostitúcióról, vagy a magzatvédelemrol szóló törvény.) Az incesztus („vérfertozés”) büntetendo cselekmény. Az eroszakot és a kiskorúakkal létesített nemi kapcsolatot a törvény bünteti. Az önkéntes homoszexuális kapcsolat viszont felnottek között nem büntetendo.

4. szint

Országonként eltéroen itéli meg a jog a szexuális kapcsolatok feltételeit (életkor, házas vagy nem házas az illeto_ stb.) és az olyan jelenségeket, mint a prostitúció, a pornográfia, a csoportszex és hasonlók. Hazánkban is változó a helyzet ezen a téren. Az új, un. „reproduktiv technológiák" (mesterséges megtermékenyités, béranyaság stb.) is sok problémát okoznak.

 

4. témakör: Szexualitás és vallás

Alaptétel: A szexualitással kapcsolatos vallásos nézetek sokak szexuális attitudjeit ?s viselkedését befolyásolják.

1. szint

A különbözo vallások részben hasonló, részben eltéro értékrendet közvetitenek a szexualitással kapcsolatban, de mindegyik eloírja, hogyan kell viselkedni (és hogyan nem szabad).

2. szint

Több vallás szerint közösülésre csak házasságban kerülhet sor (leginkább gyermeknemzés céljából). A gyakorlatban ezt ma már kevesen fogadják el.

3.. szint

A szexuális attitudök és viselkedés kultúrálisan meghatározott. A vallásosság fontos szerepet játszhat a szexuális viselkedésben. Konfliktus támadhat a tizenévesek és olyan felnottek között, akik egy hagyományos vallási felfogáshoz ragaszkodnak.

4. szint

Egyes vallások ma már elismerik a szexualitás érték- és örömszerzo jellegét. Elofordul, hogy már a homoszexuális beállítottságot sem kifogásolják. Az igen különbözo vallási hátteru partnerek azonban több nehézséggel küzdenek a szexuális összehangolódás terén.

5. témakör: Különbözoségek a nemiség terén

Alaptétel: Társadalmunkban a szexuális attitudök és viselkedés sokféle, s ezt el kell fogadnunk.

1. szint

Bár mindenkinek joga van egyenlo bánásmódra, az átlagtól különbözoket gyakran egyenlotlenül, negativan kezelik. A különbözoségek megbeszélése segíti egymás jobb megértését.

2. szint

Néha hátrányos megkülönböztetés támad olyan szexuális tényezok miatt, mint a nem, a sajátos szexuális kultúra, a szexuális beállítottság vagy a fogyatékosság. Az ilyen megkülönböztetés negativ következményekkel jár mind az egyénre, mind a csoportra és társadalomra nézve, mert csökkenti az önbizalmat és teljesítményt.

3.-4. szint

A különbözoségrol alkotott vélemények gyakran felülvizsgálatra szorulnak. Jogunk van felszólalni, ha hátrányos megkülönböztetést tapasztalunk. Nem könnyu felülemelkedni saját eloítéleteinken. A munkahelyek számára elonyös, ha különbözo hátteru alkalmazottaik vannak.

6. témakör: Szexualitás és a muvészetek

Alaptétel: Az erotikus jelenetek mindennapiak a muvészetekben.

3. szint

A zene, a képzomuvészetek, a dráma és az irodalom egészét áthatja az erotika, vagyis a kifinomult szexualitás.

4. szint

A szexualitás ábrázolása a muvészetben koronként változik. A muvészet erotikus jelenetei segíthetnek megérteni a szexualitást, elsajátítani a szexuális kultúrát. Egyesek viszont ezt obszcénnek (szemérmetlennek) tartják és helytelenítik.

7. témakör: Szexualitás és a média

Alaptétel: A média erosen befolyásolja a szexuális értékrendet és viselkedést.

1. szint

Bizonyos tévémusorok, filmek, könyvek, magazinok vagy rádiómusorok nem ajánlatosak gyermekek számára, mert félrevezetik oket.

2. szint

A szüloknek joguk van eldönteni, mit nézhetnek vagy hallgathatnak meg gyermekeik. A média gyakran túl szép vagy túl sötét képet nyujt a férfiasságról és noiességrol, a szerelemrol és házasságról stb. Ezért ezeket ajánlatos megbeszélni egy megbízható felnottel.

3. szint

Az idosebbek felelossége, hogy ellensúlyozzák a média negativ hatásait, segítsenek helyesen értékelni a látottakat és hallottakat.

Ajánlott irodalom

Neveloknek:

Bácskai Júlia: Magánélettan, 1-2. 1998 Raabe Klett K.

Buda Béla: A szexualitás lélektana. 1997, MAPET, Végeken Alapitv.

Buda Béla: Szexuális viselkedés. Jelenségek és zavarok. 1994 Animula K.

Buda B.-Szilágyi V.:Párválasztás. A partnerkapcsolatok pszichológiája. 1988, Gondolat

Czeizel Endre: Felkészülés a családi életre. 1996, Corvina K.

Forrai Judit: Szexuális felvilágositás és nevelés, AIDS-megelozés. 1992, Holistic K.

Szilágyi Vilmos: Bevezetés a szexuálpedagógiába. 1973, Tankönyvkiadó

Szilágyi Vilmos: Szexuális szocializáció. Nemi nevel?s a családban. 1997, Medicina K.

Szilágyi Vilmos: Szexuális életünk dilemmái. 2002, Hungarovox K.

Fiataloknak:

Fagerström, G.- Hansson,G.: Peti, Ida és Picuri. 1978, M?ra K. (5-10 éveseknek)

Ranschburg Jeno: A no és a férfi. é.n. Typofot K.

Starke, K.: Te meg én - mi ketten. Az ifjukori partnerkapcsolatok. 1988, Móra K.

Szilágyi Vilmos: A pszichológus válaszol, szerelemrol, szexrol 1984, Gondolat K.

Szilágyi Vilmos: Hogyan éljek? Az életvezetés ABC-je. 1989, Content K.

Szilágyi Vilmos: Intimkapcsolat kézikönyve. 1994, a szerzo kiadása.