Konklúziók  és  kutatási feladatok

Mi az, amit általános tanulságként  leszűrhetünk?

Mindenekelőtt azt, hogy a szexuálpedagógia a neveléstudomány egyik fontos ága, amelynek jelentőségét most kezdjük megérteni. Ennek alapján joggal feltételezzük, hogy az eddig elhanyagolt szexuálpedagógia elméleti és gyakorlati művelése igen kedvező lehetőségeket rejt magában egész köznevelésünk továbbfejlesztése szempontjából. Számos külföldi tapasztalat megerősíti ezt a feltételezést. Rendelkezésünkre állnak továbbá más tudományok igazolt adatai, eredményei.

A pedagógia hagyományos oktatás-központúságát világszerte kezdi felváltani a korszerű, nevelés-centrikus és tudás helyett  kompetencia-fejlesztő beállítottság.  A pedagógusok figyelme és ambiciója az ismeretközlés mellett és azon túl mindinkább a fiatalok személyiségének, attitűdjeinek és képességeinek fejlesztésére irányul. Ez megköveteli, hogy számításba vegyük mindazokat a tényezőket, amelyek a személyiség alakulásában szerepet játszanak. Az emberrel foglalkozó tudományok gyors fejlődése nyomán a személyiség fejlődéséről alkotott képünk megbízhatóbb és adekvátabb lett. A korábbi, kezdetleges, biologizáló vagy pszichologizáló felfogások – például az emberi nemiség ösztönkoncepciója – tarthatatlanná váltak, s olyan új és termékeny teóriák alakultak ki, mint a szerepelmélet, a kommunikációelmélet vagy a dinamikus pszichológia, a csoportdinamika  stb.

Mindezek alapján kezdjük megérteni a  nemi szerepek pervaziv jellegének pedagógiai jelentőségét. Ez önmagában is világossá teszi, hogy a nemi szerepviselkedés és az alapját képező pszichoszexuális  struktúra  valamilyen módon az egyénnek szinte minden megnyilvánulását befolyásolja. Ezért nevelési szempontból sem hagyható figyelmen kívül; alakítása nem kezelhető  harmad-negyedrangú pedagógiai feladatként.  Ha az intézményes nevelés több akar lenni puszta ismeretközlésnél, akkor törekednie kell a személyiség eme alapstrukturájának tervszerű alakítására. Éspedig a harmonikusan és sokoldalúan fejlett, egészséges személyiség eszményének megfelelően; a nemiség igenlése, szocializálása és individualizálása értelmében.

Mindennek egyik fő konklúziója, hogy ez a feladat nem oldható meg a hagyományos, repressziv, vagy pusztán biológiai felvilágosításokat és erkölcsi intelmeket adó nemi nevelés módszereivel.  A korszerű szexuális nevelés progressziv jellegű: segíteni és fejleszteni kívánja a szexuális viselkedés, a nemi szerep kulturált formáinak, pozitiv lehetőségeinek megvalósítását.  A nemiséggel kapcsolatos, tudományosan megalapozott ismeretek közlése, valamint a nevelés más eszközei, eljárásai és intézményes formái (pl. a koedukáció és a gyakoroltatás) révén igyekszik egészséges attitűdöket és szokásokat kialakítani a nemek  kapcsolataiban.

E  célok elérése feltételezi egyrészt a szexuálpedagógia  tudományos művelését és továbbfejlesztését, másrészt  a nevelők nevelését, felkészítését  a  progressziv nemi nevelés szemléletének és módszereinek elsajátítására.  A nevelők (pedagógusok és szülők)  felkészültségének biztosítása rendkívül összetett és folyamatos munkát igénylő feladat, amely szorosan összefügg az általános pedagógiai kultúra emelésével.  E könyvben e feladat legfontosabb részeiről volt szó, elsősorban a pedagógusok aspektusából, de a leírtak csak az első tájékozódást és  a  problémakörbe való bevezetést szolgálták. Nem tárgyalt olyan, tartalmi kérdéseket, amelyek ismerete pedig a  „szexuálpedagógiai minimum” szempontjából elengedhetetlenek, például a szexualitás anatómiai-fiziológiai alapjait, a terhességgel és szüléssel, a fogamzásgátlással, abortusszal, vagy a nemi úton terjedő betegségekkel  kapcsolatos  tudnivalókat  stb.  Az igényes olvasók jórészt rendelkeznek már az említett ismeretekkel, vagy azokat más forrásból  könnyen megszerezhetik.

Jó lett volna részletesen bemutatni például a pedagógusok szexuálpedagógiai képzéséhez illetve továbbképzéséhez szükséges, gyakorlati feladatokat  (csoportmunka, esetelemzések stb.)  is. Ezeket viszont az érdeklődők megtalálhatják pl. „Az iskolai szexuális nevelés – Németországban”  (Szilágyi V. (szerk.), 2004)  című könyvben.  A szexuálpedagógiának magyar viszonylatban bőven vannak tisztázásra és megoldásra váró problémái. Ezért a nevelők felkészítésével párhuzamosan  a  tudományos kutatómunka  megszervezéséről is  gondoskodni kell.  Elemzésre szorul a hazai nemi nevelés egész folyamata, a tanulók, a család és az iskola, valamint az egyéb intézmények (egészségügy, tömegszervezetek és a média) vonatkozásában.

Mindegyik tényező esetében először a kiindulási helyzetet kell pontosan felmérni, majd ennek alapján kidolgozni és végrehajtani a szükséges intézkedéseket, közben folyamatosan ellenőrizni a bekövetkezett változásokat (visszajelentés  és  korrekció).  Néhány  javaslat:

A  tanulókkal kapcsolatban

1.  Az egyes korosztályok szexuális  tudás-  és neveltségi szintjének felmérése.

2.  Nevelési programok és módszerek konkretizálása  korosztályonként; modellek kipróbálása.

3. Tananyagok és audiovizuális  segédeszközök  kidolgozása.

4. Szexuális  szerepjátékok és készségfejlesztő feladatok  kidolgozása  korosztályonként.

5.  Könnyen és bármikor (személyesen, telefonon vagy interneten) elérhető, tudományosan megalapozott, de közérthető szexuális tanácsadások biztosítása.

6.  Önképzőkör-jellegű  kiscsoportokban kortárs segítők felkészítése  (peer groups)

A  pedagógusok vonatkozásában

1.  Szexuális  alap-attitűdjeik, ismereteik  és kompetenciájuk  vizsgálata.

2.  Szexuálpedagógiai  képzésük és továbbképzésük kötelező és fakultativ programjainak, kurzusainak kidolgozása  a „szexuálpedagógiai minimum” kritériumainak megállapításával.

3.  A  szexuálpedagógiai  képzés és továbbképzés  ösztönzőinek, motivációjának  kidolgozása.

4.  Képesítés a szexuális problémák felismerésére, szükség esetén szakember  igénybevételére.

5.  A pedagógusok ellátása a szexuális neveléshez szükséges segédkönyvekkel, szintfelmérő és feladatlapokkal, szemléltető eszközökkel.

A család (szülők)  vonatkozásában

1.  A  nemi nevelés  családon belüli  tényezőinek  felmérése, különös tekintettel a szülők  szexuális alap-attitűdjeire  és nevelési attitűdjeire.

2.  Szükség esetén  szexuálpedagógiai  tanácsadás  szervezése, csoportmódszerek alkalmazása  („szülők iskolája”)  a kettős nevelés kiküszöbölése, a kooperáció fejlesztése érdekében.

Egyéb intézményekkel  és  a  médiával kapcsolatban

1.       A  különböző intézmények és  szervezetek  (egészségügy, ifjúsági és tömegszervezetek, média) szexuálpedagógiai hatásainak és lehetőségeinek  felmérése.

2.       Eljárások kidolgozása a vizsgált intézmények és szervezetek szexuális attitűdjeinek és befolyásának javítására, szexuális nevelési lehetőségeik kihasználására.

A kipróbált eljárások hatékonyságának mérése és értékelése  minden  említett  esetben.

Az itt körvonalazott kutatási irányokon és feladatokon belül számos részfeladat adódik, köztük sok olyan is, amelyet bármely, jó felkészültségű pedagógus eredményesen megoldhat.  Az említett kettős feltétel, vagyis a nevelők nevelése és a szexuálpedagógiai kutatómunka sikerei nyomán nemcsak a  szexuális  nevelés, hanem egész pedagógiánk is új fejlődési szakaszba juthat, „magasabb osztályba léphet”.