Szilágyi Vilmos: Szexuális függőségek

Szilágyi Vilmos

Szexuális függőségek

(Olvasható a kolozsvári Kortárs c. folyóirat

2009/7. számában)

A nyugati országokban már évtizedek óta egyre komolyabb egyéni és társadalmi problémát jelentenek a különböző szenvedélybetegségek, az addikciók, amelyek kiszolgáltatott, függő helyzetbe hozzák gyakran nemcsak az egyént, hanem a partnerét és családját is. Közép-keleteurópában szintén kezd terjedni ez a jelenség, elsősorban a drogfüggőség formájában. De már régóta megtalálhatók a szexuális függőségek is, amelyek kevésbé feltűnőek, de éppoly veszélyesek lehetnek, mint a más fajta függőségek. Ezért indokolt a témával kapcsolatos tudományos megállapítások számbavétele és hasznosítása.

Mi az amit tudnunk kell a szexuális függőségekről? Egy modern szexológiai szótár (Pschyrembel Wörterbuch Sexualität, 2003, de Gruyter) többek közt ezeket írja erről:

„ A függőség (dependencia) ellenállhatatlan szükségletet, ráutaltságot jelent egy adott egyénre, viszonyra, helyzetre vagy dologra. A szexuális függőség szintén kiszolgáltatja az egyént egy partnernek, a szexuális kapcsolat sajátos formájának, vagy egy tényleges kapcsolat nélküli, képzeleten alapuló szexuális tevékenységnek. Bár minden szerelmi kapcsolatban megtalálható bizonyos fokú, kölcsönös függőség, amelynek jelentős szerepe van a kapcsolat fennmaradásában, de ez csak az egyoldalú függőség esetén vezet feszültségekhez, konfliktusokhoz és lelki zavarokhoz.. Igen könnyen keletkezik függőség az olyan kapcsolatokban, amelyekben a szexuális viselkedés különleges formái jelennek meg, vagy ha a függőségre hajlamos egyén infantilis jellemvonásokkal illetve értelmi fogyatékossággal rendelkezik.”

Helye az egyéb függőségek között

Ez az általános jellemzés további pontosításra szorul. Sokféle függőség van – például szociális, jogi vagy éppen drogfüggőség, sőt, szerencsejáték, tévé, internet vagy evési függőség stb. – s ezek között csak az egyik a szexuális függőség, amelyhez azonban gyakran egyéb függőségek is társulnak. Nem mindig könnyű ezeket elkülöníteni egymástól és megállapítani, hogy közülük melyik a legalapvetőbb. Felismerésüket pedig megnehezíti, hogy a legtöbb érintett egyén nehezen ismeri el, hogy szenvedélybeteg, tehát nem tud uralkodni kóros függőségein, nem tudja abbahagyni kényszeres jellegű viselkedését. Szexuális függőség esetén ez többnyire a saját és/vagy mások egészségét veszélyeztető károsodást, visszaélést jelenthet és sértheti az erkölcsi vagy jogi szabályokat is.

Egy újabb meghatározás (a DSM-III., vagyis az amerikai Pszichiátriai Társaság kézikönyve) szerint a szenvedélybetegség olyan viselkedés, amely egyrészt élvezetet kelt és átmenetileg megszabadít a belső feszültségektől, másrészt viszont együtt jár az önkontroll gyakori elvesztésével és a negativ következmények figyelmen kívül hagyásával. Ez természetesen a szexuális függőségekre is érvényes.

A helyzet szerencsére nem mindig súlyos. Gyakran az egyén maga sem veszi észre, hogy bizonyos „véletlenül” kialakult szokásai szexuális függőséget jelentenek. Például tapasztalja, hogy csak sajátos testalkatú, hajú, öltözékű, vagy viselkedésű partnerrel tud szexuális izgalomba jönni, bár ez erősen korlátozza a kapcsolati lehetőségeit. Ha aztán nagy nehezen talál ilyet, akkor bármire hajlandó a kedvéért, vagyis függő viszonyba kerül tőle, amivel partnere könnyen visszaélhet, ha ez a viszony kissé egyoldalú. Az ilyen esetek ugyan még csak súrolják az abnormalitás határát, de bőven adódnak bonyolultabb helyzetek is. Például a ko-dependencia olyan esetei, amikor valaki nem akar, vagy nem tud szabadulni egy szenvedélybeteg partnertől (mert szereti és segíteni akar neki, vagy mert fél tőle stb.). A szenvedélybetegségek könnyen átragadnak az egyik partnerről a másikra, ami alkohol, vagy egyéb drogdependencia esetén mindkét partnert tönkre teheti. Közös szexuális dependencia esetén azonban ki is egyenlítődhet.

Ez utóbbira jó, bár elég extrém példa a szado-mazochista szenvedélybetegség esete. Ilyenkor ugyanis a szadista és a mazochista partnerek megegyeznek egymás, kissé eltorzult szexuális igényeinek olyan módon történő kielégítésében, hogy az komoly testi sérüléssel ne járjon. A szadita tehát megalázó, megszégyenítő szavakkal, esetleg bizonyos testi fenyítésekkel is kínozhatja mazochista partnerét, aki ezt igényli és szexuálisan élvezi is. A szadista számára pedig maga a kínzás, a partnere fölötti, ideiglenes hatalom jelent szexuális élvezetet. Ennek sokféle oka lehet, túl messze vezetne erre itt kitérni. De így is látható, hogy a kétféle, sajátságosan eltorzult szexuális igény így kiegyenlítődhet. (Az ilyen igényekkel számolnak a magukat „dominá”-nak hirdető prostituáltak, akik fizetség fejében eljátsszák a szadista partner szerepét.)

De előfordul, hogy a közös szexuális függőség sem válik tartósan kiegyenlítetté, mert bár szexuálisan kölcsönösen kielégítik egymást, mégis hiányzik a bizalom és az elköteleződési készség egymás iránt (pl. félrelépések miatt); ugyanakkor szakítani sem tudnak egymással. Hasonló eset sok házasságban is előfordul. A pszichológiában ezt ambivalenciának, vagyis kettős, ellentmondásos érzelmi viszonyulásnak hívják, ami a szexuális függőség jele is lehet.

A függőség fokozatai

A szenvedélybetegségek súlyosabb fajtái nálunk szerencsére még ritkán fordulnak elő. Különböző stádiumaik, súlyossági fokozataik vannak, s elég viszonylagos, hogy mikortól kezdve nevezhetjük betegesen szexfüggőnek, dependensnek azt az egyént, aki nagyon kívánja és naponta többször gyakorolja -- pl. pornográf képek nézése közbeni maszturbáció formájában -- a szexet. Tizenéves vagy 20 év körül férfiaknál nem ritkák az ilyen periódusok, de többnyire nem rögzülnek. Maga az önkielégítés, mint tudjuk, önmagában egyáltalán nem káros vagy kóros formája a nemi életnek Személyiségfejlődési (s különösen pszichoszexuális fejlődési) zavarok esetén azonban az ilyen szexuális igények könnyen kényszeressé válnak, vagyis az egyén nem képes azokat korlátozni, kontrollálni. A kényszeres maszturbálás részben feleslegessé teszi, részben megnehezíti a szexuális kapcsolatlétesítést, ezért az illető hajlamossá válhat a pornográfia használatára, újabb és újabb szex-filmek nézegetésére, a Peep-Show-k látogatására és/vagy a prostituáltak szolgáltatásainak igénybe vételére.

Eleinte mindezt élvezi is, ugyanúgy, ahogy az alkohol vagy a különböző drogok kezdődő fogyasztását élvezik a még nem teljesen függők. A halmozott fogyasztás illetve szexuális viselkedés viszont előbb-utóbb megszokáshoz, s ezáltal az élvezet csökkenéséhez vezet, s ez az ingerek erősítésére és mindenáron való biztosítására ösztönzi az egyént. Ez már a szexuális függőség második szakasza, amikor könnyen sor kerülhet pl. exhibicionista (meztelenségét mutogató) jelenetekre, mások szexuális viselkedésének megfigyelésére (voyeurizmus), vagy „telefonszex” alkalmazására és egyéb, „erkölcstelen” viselkedésre.

A szexuális függőség harmadik és legsúlyosabb szakaszában a függőség már olyan erős, hogy az érintettek a törvénysértéstől sem riadnak vissza. A szexfüggő ilyenkor agresszivebbé válik, s hajlamos erőszakot, visszaélést elkövetni feszültségeinek csökkentése érdekében. Ez irányulhat a feleségére vagy partnerére (ha van neki), de akár a saját, vagy ismerős gyermekre is. Szerencsére ez a fokozat férfiaknál is elég ritka, és – a jogi szankciók mellett - mindenképpen komoly medikális és pszichoterápiás kezelést igényel. Amit megnehezít, hogy a szexfüggők ritkán igénylik, sőt, kerülik a gyógyító beavatkozást.

A szexuális szenvedélybetegek fő jellemzője, hogy kényszeresen hajszolnak bizonyos fajta – gyakran különleges - szexuális élményeket, s ennek érdekében sok mindent könnyen elhanyagolnak vagy feláldoznak. Az ún. "nimfomán" nők például egyre újabb szexuális partnereket keresnek, mintha semmi sem lenne elég nekik a szexből. Ám éppen azért van ilyen óriási „szexuális étvágyuk”, mert különböző okokból nehezen, vagy sehogy sem jutnak szexuális kielégüléshez, s abban reménykednek, hogy egy új partnerrel majd sikerülni fog. Náluk tehát a kielégülés, az orgazmus el nem érése, a valamilyen szinten kialakult szexuális izgalom "függőben maradása", a kielégületlenség kínzó érzése okoz szexuális függőséget. Az „erotomán" férfiak nagy szexuális éhségét viszont másféle okok váltják ki. Ők fiziológiailag kielégülnek ugyan, de „férfiasságukat” egyre újabb sikerekkel és magasabb teljesítményekkel akarják bizonyítani, tekintet nélkül a partnereik igényeire. (Ami persze ritkán megy némi fizikai vagy pszichikus erőszak nélkül.) Ennek egyik fajtája az ún. Don Juan-izmus, amelynek hátterében betegesen felfokozott hódítási vágyat és dominancia-törekvést találhatunk. A „nőfaló” igények hátterében gyakran húzódik meg valamilyen „csökkentértékűségi komplexus”; például a más területen elszenvedett kudarcokat a szexuális sikerekkel, hódításokkal igyekeznek kompenzálni - ezért ettől válnak függővé.

Szex-centrizmus és parafiliák

De mindkét nemnél bizonyos fokú dependenciát jelenthet a szex-centrizmus, vagyis egy olyan beállítottság, amely minden másnál fontosabbnak tartja a szexuális igények kielégítését, ezért figyelmét, érdeklődését és ideje nagy részét erre a területre összpontosítja. A szex-központúság hátránya többek között a különböző, fontos igények és feladatok elhanyagolása, ami sok kellemetlenséget okoz az érintetteknek, akik, ha erre rájönnek, igyekeznek változtatni rajta. Ehhez a változtatáshoz azonban elég nehéz szaksegítséget kapni, ezért sok helyütt már önsegítő csoportok alakultak, amelyek az elsőként Amerikában létrejött „Névtelen alkoholisták” önsegítő csoportjainak mintájára „névtelen szexaholistáknak, vagy „szex- és szerelemfüggőknek” nevezik magukat, és rendszeres összejöveteleiken megbeszélik az önsegítés lehetőségeit.

A szexuális függőség gyakran kötődik a régebben „perverzióknak”, újabban inkább „parafiliáknak” nevezett, szokatlan és sajátságos szexuális viselkedésmódokhoz, például a szexuális fetisizmus különböző formáihoz. A fétisek a természeti népek körében varázserejű tárgyakat, amuletteket jelentettek; a világvallásokban az ereklyék vették át ezt a szerepet. Tudományos kutatók alig száz éve vették észre, hogy a meztelenség látványának vagy ábrázolásának erotizáló hatásain túl egyesekre a legkülönbözőbb tárgyak és jelenségek is izgatóan hatnak, sőt, nélkülözhetetlenek a szexuális kielégüléshez. Ma már közismert, hogy például a nemi szervekre emlékeztető tárgyak, vagy a szeretkezések során keletkező hangokra emlékeztető zeneszámok szexuális izgalmat válthatnak ki. Szexuális függőséget azonban ez csak akkor jelent, ha valaki ezek nélkül nem is tud szexuális izgalomba jönni. Szexuális fétis lehet pl. egy bugyi vagy más, intim ruhadarab, testékszer, tetoválás, bizonyos testrészek (kezek, lábak, mellek stb.) különleges formája, egyes szexuális segédeszközök, afrodiziákumok, vibrátorok stb. De ide tartozik többek közt a fetisiszta transz-vesztizmus is, amelyben pl. egy férfi azért öltözik női ruhába, mert e ruhadaraboktól varázslatos, fétisszerű, szexuálisan izgató hatást remél.

A leggyakoribb szexuális fétisek közé tartozik az afrodiziákumok, vagyis a szexuális vágyat és teljesítményt növelő szerek kényszeres használata. Ez nemcsak a tényleges szexuális funkciózavarok esetén fordul elő, hanem a szexuális gátlások, a kudarctól való félelmek leküzdésére is sokféle formában használják. Az alkoholon kívül különböző növényi vagy állati eredetű szerek mellett ma már leginkább bizonyos gyógyszeripari termékeket, merevedésjavító és potencianövelő drogokat (Viagra, Cialis, Levitra stb.) szednek olyanok is, akiknél egyáltalán nem lenne indokolt. Egyes afrodiziákumok kifejezetten fétis-jellegűek, s azért okoznak szexuális függőséget, mert tudatlanságuk és előítéleteik folytán az érintettek azt hiszik, hogy szexuális kéjérzetük és kielégülésük csakis ezek birtoklása és használata révén lehetséges. Ez a hit néha az önszuggesztió erejével hat, s ilyen szempontból hasonlít a gyógyszerkísérletekben alkalmazott, hatóanyag nélküli tabletták (placebo) kedvező hatásához. Egyes „parti-drogokat” a fiatalok kifejezetten azért fogyasztanak, mert remélik, hogy ezek révén „módosított tudatállapotban” különleges szexuális élményekhez juthatnak. Ez pedig egyenes út a drogfüggőséggel kombinált szexuális függőséghez.

Az utóbbiak különleges esete leggyakoribb a prostituáltaknál. Akiknek viselkedése részben egyértelműen szexfüggő, hiszen egész egzisztenciájuk a szexuális szolgáltatásaikon alapul, bár ez elválaszthatatlan a pénz- és gyakran a drogfüggőségtől is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szexuális függőség tipikus példája a prostitúció, amely ma már nemcsak a nőknél, hanem férfiaknál is előfordul, akár „hivatásos” formában gyakorolják, akár titkos jövedelem-kiegészítésként. Hangsúlyozandó: nem azért válnak ők szexuálisan dependenssé, mert nagyon igénylik és élvezik a szexuális szolgáltatást (sőt, erre többnyire képtelenek!), hanem, mert az elvárt jövedelmet csak így tudják biztosítani. S nem kell ahhoz „hivatásos szex-munkásnak” lenni, hogy valaki szexuális függőségben éljen; ez egy házasságban is megtörténhet, amikor pl. valaki nem a saját érzelmei és igényei miatt, hanem csak „házastársi kötelessége” miatt elégíti ki partnere szexuális igényeit.

A cyberszex-függőség

Egyre több szó esik napjainkban az internet-függőségről; ez nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok körében is erősen terjed, s gyakran éppen a szexuális függőség egyik megnyilvánulása. Lényege, hogy a dependensek rendszeresen hosszú órákat töltenek el az interneten , többnyire éppen az erotikus illetve pornográf oldalakon, vagy a szexuális partnert kínáló programokon. A pornográf tartalmak nézegetése természetesen szexuális izgalmat kelt, meglódítja a fantáziát és némi öningerléssel kiegészítve. szexuális kielégülésekhez vezet. Az internet-pornográfia színes választéka rendkívül változatos szexuális ingereket biztosít, ezek mellett az esetleg meglevő, valóságos partner szexuális jelentősége háttérbe szorul és érdektelenné válik, ami aztán a partner elhanyagolásához és titokban tartott, új kapcsolatokhoz vezethet.. Ez az „internetes hűtlenség” esete. Egy hozzám segítségért forduló asszony elmondta, hogy férje otthon, sőt, a munkahelyén is gyakran internetezik, pornóképeket néz, az ún. „chat-szobákban” pedig nemcsak levelez idegen nőkkel, hanem újabban találkozgat is velük, futólagos szex-kalandok céljából. A férfi maga is elismerte, hogy nem tud ellenállni az internet-nyújtotta lehetőségeknek, s szeretne ettől megszabadulni, nemcsak a felesége miatt, hanem, mert már két munkahelyéről azért bocsátották el, mert munkaidő alatti, hosszas internetezését észrevették.

. Ehhez kapcsolódik a szexuális függőségek napjainkban feltűnő, újabb lehetősége, az úgynevezett „cybersex-függőség”, vagyis az internet révén létrehozott, olyan szexuális kapcsolat, amelynek résztvevői „online”, vagyis virtuálisan nemcsak levelezhetnek, hanem a névtelenségben maradva láthatják és hallhatják is egymást. Sőt, az erre a célra kidolgozott eszközök („szenzorok”, vibrátorok) és computer-programok révén arra is képesek, hogy egymást szexuális izgalomba hozzák és kielégítsék. Vagyis a tényleges testi kapcsolat nélkül, de egymás látva, hallva és fizikailag is érezve „teljes értékű” szexuális kielégülést nyújtanak egymásnak. Érthető, hogy a terjesztésében érdekeltek ezt a „biztonságos szex” egyik lehetőségeként propagálják, hiszen általa sem fertőzéstől, sem nem-kívánt terhességtől nem kell félni. Sőt, még a szokásos „félrelépésektől” sem, hiszen a résztvevők nem ismerik egymást, csak virtuálisan találkoznak. Ez méginkább úgy biztosítható, hogy a résztvevők egyike (többnyire a nő) „animált alak”, tehát nem valóságos személy, hanem computer-technikával létrehozott és beprogramozott, virtuális személy. Ugyan ez ma még elég költséges szórakozás, de a közeli jövőben elterjedhet.

Az egyik legtekintélyesebb szexológus, Erwin Haeberle professzor, a milliók által látogatott, 10 nyelven (köztük magyarul is!) olvasható weblap létrehozója azt írta erről egy tanulmányában, hogy az internettel az erotikus viselkedésnek egy teljesen újszerű formája alakul ki, amely egyre több embert csalogat. Hamarosan a tudománynak is foglalkoznia kell e témával, hogy azt minden lehetséges következményével együtt megértsük. Hiszen köze lehet a fokozódó elmagányosodáshoz, és kötődési képtelenséghez, vagy az általános értékválsághoz. Ami a tudományt, s azon belül elsősorban a szexológiát illeti, a nyugati világ szakemberei, kutatói közül egyre többen foglalkoznak a szexuális függőségekkel. Már 16 éve jelenik meg például az a szexológiai szakfolyóirat (Sexual Addiction & Compulsivity), amelynek közleményei a szexuális függőségek gyógyítását és megelőzését szolgálják. Sajnos, nálunk nehezen hozzáférhető, de a Szexológusok Európai Szövetségének prágai kongresszusán sikerült belőle szereznem. Az egyik cikk a „Szexaholizmus perspektíváiról” szól, s egy szexfüggő nő esetének elemzése alapján arra következtet, hogy a társadalmi viszonyok alakulása elősegíti a szexfüggőség atmoszférájának kialakulását, s így a „szexaholizmus” könnyen a közegészséget fenyegető járvánnyá válhat.

Egy amerikai pszichológusnő (K.R.Young) az elsők közt figyelt fel az interneten elérhető pornográf oldalak és virtuális kapcsolati lehetőségek kétes hatásaira. Vizsgálódásai során megállapította, hogy a 20. század végén már legalább 200 ezer amerikai kereste és használta rendszeresen a „cybersex”-et, vagyis az internet révén elérhető szexuális élményeket... Ide tartozik többek közt az irányítható „computer-bébik” manipulálása stb. Könyvének címe arra utal, hogy egyre többen és egyre jobban „belebonyolódnak az elektronikus világhálóba”, amely aztán időrabló hobbivá, sőt, szenvedélybetegséggé válhat. A szerző első közleményei nyomán rengeteg segítséget kérő levelet és telefonhívást kapott, ezért létrehozta az „Online Addikciók Központját”, amely mindenekelőtt az internetes szex-addikciókkal, a „digitális drogok” használóinak tudományos vizsgálatával és gyógykezelésével foglalkozik. Megállapította, hogy a virtuális szexet sokan vonzóbbnak találják, mint a tévézést, az olvasást vagy akár a sportot. Ezáltal ugyanis zavartalanul kifejezhetik, sőt, kielégíthetik addig titkolt, vagy elfojtott szexuális vágyaikat, hiányérzeteiket.

Úgy tűnik, hamarosan az elektronikus világháló lesz a szexuális kapcsolatlétesítések és a „félrelépések” első számú terepe. Young szerint a cybersex használat addikcióként nemcsak az egyéneket, hanem közvetve a házasságokat és családokat is veszélyezteti. Sőt, már „cyberszexuális forradalomról” beszél, az 1960-as és 70-es évek „szexuális forradalmának” újabb hullámáról, amely csendesebb és kontrollálatlanabb, mint az előző, s egyelőre beláthatatlan hatással lesz egész szexuális kultúránkra.

Mit tehetünk ellene?

Az említett szexuális függőségek előfordulási gyakoriságáról hazai viszonylatban nem rendelkezünk megbízható adatokkal, részben titkoltsága, tüneteinek és diagnózisának bizonytalansága, részben pedig a megalapozott szexológiai adatgyűjtések hiánya miatt. Mindenesetre valószínűsíthető, hogy nincs olyan társadalmi csoport, amelyre különösen jellemző lenne; tehát a társadalom bármely szintjén előfordulhat. Egy svéd internetes felmérés szerint 2002-ben az internetező férfiak kb. 6%-a bizonyult szexuálisan dependensnek. Azóta ez az arány valószínűleg növekedett, de fogalmunk sincs róla, hogy a pénzügyi és gazdasági világválság hogyan befolyásolta a szexfüggőség alakulását. De mindenképpen indokolt az a kérdés: milyen módon tudnánk az így felmerülő egyéni és társadalmi veszélyeket elhárítani?

Rendeletekkel, jogi eszközökkel ez nyilvánvalóan nem sikerülhet. A pornográfia-ipart sem az interneten, sem a tévében, sem a média más eszközeiben nem sikerülhet lényegesen korlátozni. Ugyanez vonatkozik a prostitúcióra, amely a nyugati világban szinte korlátozás nélkül „virágzik” és terjed (kivételt talán csak Svédország jelent). Sokan a vallásos tanoktól és az egyházaktól várják a szexuális függőségek kiküszöbölését, ám ezeket az újabb felmérések adatai szerint egyre kevesebben veszik komolyan, mert elavultnak és túlzottnak érzik a vallási követelményeket.

Mai ismereteink szerint a szexuális viselkedés egészségessé és kulturálttá tételének egyetlen hatásos módja a tudományosan megalapozott, átfogó és intézményes szexuális nevelés, a szexre is kiterjedő, preventiv egészségvédelem lenne. Sajnos, ezt még kevesen ismerték fel még a köznevelés és közegészségügy illetékes vezetői közül is. Ezért van az, hogy a megalapozott és átfogó, vagyis a vázlatos biológiai felvilágosításon túlmenő szexuális nevelés még mindig hiányzik nemcsak a magyar, de sok más ország iskoláiban és egyéb köznevelési fórumain is; annak ellenére, hogy korszerű szakirodalom és nevelési tapasztalatok is bőven állnak rendelkezésre. Érdemleges preventiv intézkedések hiányában így mindenkinek saját felelőssége alapján kell beszereznie a szükséges ismereteket és felkészültséget..

Szilágyi Vilmos dr.