Európai  szexológusok  10. kongresszusa

2010 május, Porto

 

Ez a kongresszus nemcsak olyan értelemben volt nemzetközi, hogy az európai szexológiai társaságok  (kivéve a Magyar Szexológiai Társaságot)  vettek benne részt, hanem azért is, mert más kontinensekről is sokan felkeresték.  Előadással vagy poszterrel több mint 600 szexológus vett részt. A kongresszust a 25. évfordulóját ünneplő  Portugál Klinikai Szexológia Társasága  szervezte ezzel a jelmondattal: A szexológia múltja, jelene és jövője:  a multidiszciplináris szexológia évszázadának ünneplése. A Társaság elnöke,  Pedro Nobre köszöntőjében jelezte, hogy az előadók 32 országból érkeztek.

A kongresszus programja 17 jelentős témakörre terjedt ki.  Ezek a következők:

1.  Történelem és szexualitás.  Itt többek közt a szexológia elmúlt száz évéről, a Kinsey működése óta eltelt hat évtizedről és  a Masters—Johnson szexuálterápiájának 40 évéről esett szó.

2.  Elmélet és szexualitás.  A szexuális viselkedés és működés  főbb elméletei. 

3.  Alapvető kutatások a szexológiában.  Új kutatási módszerek: idegi és hormonális vizsgálatok stb.

4.  Szexuális jogok.  A 11 pontba foglalt univerzális jogok alkalmazása.

5.  A  szexuális egészség; s ennek testi, lelki és nevelési vonatkozásai.

6.  Szexuális pszichoterápia.  Új fejlemények a  párterápiában és a tanácsadásban.

7.  Szexuális medicina  a nőgyógyászatban, endokrinológiában, andrológiában  stb.

8.  Szexualitás és nevelés:  szexológiai képzés és a szexuális nevelés új modelljei.

9.  Társadalomtudományok és szexualitás.  Szex és internet, pornográfia, prostitúció.

10. Szexuális úton terjedő fertőzések.   Ezek okai, megelőzésük és gyógyításuk.

11.  Szexuális orientációk:  heteroszexualitás, homoszexualitás és biszexualitás.

12.  Párkapcsolat és szexualitás.   Intimitás és szerelem. Az erotika szerepe a kapcsolatokban.

13.  Szexuális funkciózavarok:  férfi és női zavarok okai, kezelésük és megelőzésük.

14.  Parafiliák és szexuális erőszak:  a szexuális addikciók okai, kezelése és megelőzése.

15.  A  nemi identitás zavarai.  Hormonális és  műtéti kezelése. A transzgenderizmus megelőzése.

16.  Farmakologia:  a szexuális funkciózavarok és parafiliák gyógyszeres kezelése.

17.  Pszichiátria és szexuális egészség.  A neurotikusok, depresszivek és szkizofrének  szexuális zavarainak kezelése;  az antipszichotikus gyógyszerek hatása.

 

Az  absztraktokat, vagyis a referátumok és poszterek rövid kivonatait az európai szexológia Franciaországban szerkesztett folyóirata, a „Sexologies” májusi különszáma  publikálta;  ezt  Erwin Haeberle professzor küldte meg nekem, s ennek alapján tudok beszámolni néhány fontosabb előadásról. A  kongresszus referátumai öt kategóriába sorolhatók:  az „arany medál”  és a „mesterek” előadásai után az egyéb előadók, a workshopok és a  szimpóziumok referátumai következnek. (Az utóbbiak a felsorolt, 17 témakör szerint csoportosítva.) Az absztraktok terjedelme  erősen változó, inkább csak a vizsgált témákat sorolják fel, az eredményekről keveset mondanak;  így jelentőségüket nehéz megítélni.  De már a témaválasztás, a vizsgált problémák felsorolása is érdekes képet ad arról, hogy mivel foglalkoznak a mai szexológusok.

A három „arany medálos”  előadó közül A. Gomes, portugál pszichiáter a szexológia  1970  óta bekövetkezett „evolúcióját”  elemezte.  A szexuális funkciózavarok kezelése terén Masters és Johnson alapművének (Human Sexual Inadequacy) megjelenése  hozta a legnagyobb változást :  a szexuálterápia  párterápia  lett.  A fejlődés újabb lépése volt, amikor 1983-ban R. Virag  felismerte a  papaverin  értágító hatását, majd 1998-ban megjelent a sildenafil  (Viagra)  ami még inkább megkönnyítette a pénisz merevedését.  Gomes  szerint mindez háromféle terápiás megközelítést jelent. Első volt a párterápiás megközelítés, második az andrológia, a harmadik pedig a szexuál-medicina.  (Bár az utóbbiak sem zárják ki a párterápia elsődlegességét.)   Újabb, jelentős változásnak nevezi a „szexuális kisebbségek”előtérbe kerülését:  1973-ban törölték a homoszexualitást az amerikai Diagnosztikai Kézikönyvből  (DSM), s hasonlóképpen átértékelődött több más „szexuális deviancia”;  a szexuális parafiliák (perverziók)  közül pedig  csak az agresszivitással járókat tekintik patologikusnak, a többit nem.

A  másik aranymedálos előadó, a finn  O.J. Kontula  az európaiak szexuális viselkedésének változásait elemezte.  Megállapítása szerint a finnek körében  rendszeresen (1992, 1999 és 2007) gyüjtött, reprezentativ adatok más, európai felmérésekkel összehasonlítva  furcsa trendeket mutatnak.  Például jelentős különbségeket a férfiak és nők szexuális igényeiben,;  a közösülések csökkenő gyakoriságát, de ugyanakkor a maszturbációk szaporodását, az utóbbi tíz évben pedig gyakoribb orgazmus-zavarokat.  Ami még feltűnő, hogy a közvélemény szexuális attitüdjei ugyan liberálisabbá váltak, de a megbízhatatlanságot és hűtlenséget kevésbé tűrik.  Sőt, Kontula szerint a romantiklus szerelem reneszánsza figyelhető meg.

A harmadik aranymedálos előadó, Z. Zukerman  izraeli orvos, a  retardált ejakuláció multimodális kezeléséről  számolt be.  Klinikáján az utóbbi évtizedekben  52 olyan férfit kezeltek, akik a közösülés közben képtelenek voltak orgazmushoz és magömléshez jutni.  Ennek okai között megtalálható volt pl. a maszturbáció kerülése, a szexellenes, vallásos beállítottság, a félelem a gyermeknemzéstől és a partnerek közötti rossz viszony.  A kezelés az említett okok megszűntetésére irányult, éspedig párterápiával, relaxációs és „érzéki fókusz” gyakorlatokkal, kognitiv behavior terápiával.

 

A tíz „Master” előadó közül  az angol J. Dean  a szexuális medicina múltjával, jelenével és jövőjével  foglalkozott;  W. Everaerd holland pszichológus a aszexuális emóciókkal.  Kiemelkedően érdekesnek tűnik az amerikai John Gagnon előadása  a Kinsey utáni  szexológiai kutatásokról, amelyek nyomán sok minden átértékelődött.  Egy francia orvos, F. Giuliano azt a kérdést vetette fel, hogy vajon organikus oka van-e az egész élet során fennálló korai magömléseknek?  Feltételezése szerint igen, mert  a gerincvelő egy pontjának ingerlése és az agy genetikus tényezői kiválthatják az ejakulációs reflexet.  A francia  A. Giami  arról beszélt, hogy az egészségügyi gyakorlatban fennállhat az  eroticizálódás veszélye. J.R. Heiman, a Kinsey Intézet munkatársa  azt elemezte, milyen hatást gyakorolnak a hormonok a nők szexuális vágyaira.  Kimutatta, hogy hormontartalmú szerektől nem várhatók nagy eredmények.  E.O. Laumann, a chicagoi egyetem szociológusa  három felmérés alapján elemezte az  egyéni élet folyamán változó szexuális megnyilvánulásokat.  A portugál P. Nobre  a pszichoszexuális terápia múltjáról, jelenéről és jövőjéről  beszélt, s kimutatta, hogy a pszichológiai tényezőknek döntő szerepük van a szexuális működésben.   A.P. Palha, az E.F.S. jelenlegi elnöke  felhívta a figyelmet a Pszichiátriai Világszövetség  kiadványára („Psychiatry and Sexual Health”, 2006),  amely a szexuális funkciózavarok integrativ megközelítését javasolja;  továbbá sürgette a pszichiáterek szexológiai képzését.   R. Segraves amerikai szexológus a  szexuális diszfunkciók diagnosztikai kritériumainak módosítását sürgette, különös tekintettel az észlelt zavar súlyosságára és tartósságára.  L.  Tiefer  a  női szexuális zavarokkal  kapcsolatos gyógyszeripari visszaélésekről, a női szexualitás medikalizálásáról beszélt.  Az ugyancsak amerikai B. Whipple  pedig az ún. „G-zóna” kapcsán  E. Gräfenberg életművét méltatta.

 

Az egyéb előadók mintegy félszáz előadása közül sajnos, csak néhány fér bele ebbe az ismertetésbe (s ezek kiválasztása teljesen szubjektiv).  Érdekes, hogy a témák mintegy 20%-a a nők szexuális problémáiról szólt;  J. Bitzer például azt vizsgálta, hogy  a nemi vágyak csökkenése mennyiben biológiai vagy párkapcsolati eredetű.  Mások a szorongás, a különböző érzelmek vagy a szociokulturális tényezők, továbbá a maszturbáció hiányának hatását vizsgálták. Több előadó foglalkozott a testi vagy értelmi fogyatékosok és egyéb, speciális igényűek (pl. krónikus betegek) szexuális jogaival és egészségével.  Ugyancsak többen vizsgálták az internet-használat pozitiv vagy negativ szerepét a szexuális kultúra terjedése szempontjából   Ennek kapcsán E. Haeberle ismertette szexológiai archivumának 12 nyelvű weblapját, amelyen a szexuális egészség kurzusai bárki számára hozzáférhetőek.  O. Kontula az európai szexológisok képzési programjairól számolt be.  Egy spanyol előadó,  L. Montejo  a szexuális szenvedélybetegek kezelését ismertette. Mások  a szexuális izgalmi folyamatok idegrendszeri képalkotó eljárással (fMRI)  történő elemzését mutatták be, vagy a figyelem változásait követték szexuális funkciózavarok esetén.  Néhány előadó a szexuális nevelés helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit ismertette.

Mindezek bővebb ismertetésére is van lehetőség, s ebben a kongresszuson részt vevő két magyar orvos is segítséget nyújthat..  A  szexológiával foglalkozók számára mindenképpen hasznos lenne a kongresszus tanulságainak megbeszélése.

 

                                                                               Szilágyi Vilmos  dr.