Európai szexológusok 10. kongresszusa 2010 május, Porto
Ez a kongresszus nemcsak olyan értelemben volt nemzetközi, hogy az európai szexológiai társaságok (kivéve a Magyar Szexológiai Társaságot) vettek benne részt, hanem azért is, mert más kontinensekről is sokan felkeresték. Előadással vagy poszterrel több mint 600 szexológus vett részt. A kongresszust a 25. évfordulóját ünneplő Portugál Klinikai Szexológia Társasága szervezte ezzel a jelmondattal: A szexológia múltja, jelene és jövője: a multidiszciplináris szexológia évszázadának ünneplése. A Társaság elnöke, Pedro Nobre köszöntőjében jelezte, hogy az előadók 32 országból érkeztek. A kongresszus programja 17 jelentős témakörre terjedt ki. Ezek a következők: 1. Történelem és szexualitás. Itt többek közt a szexológia elmúlt száz évéről, a Kinsey működése óta eltelt hat évtizedről és a Masters—Johnson szexuálterápiájának 40 évéről esett szó. 2. Elmélet és szexualitás. A szexuális viselkedés és működés főbb elméletei. 3. Alapvető kutatások a szexológiában. Új kutatási módszerek: idegi és hormonális vizsgálatok stb. 4. Szexuális jogok. A 11 pontba foglalt univerzális jogok alkalmazása. 5. A szexuális egészség; s ennek testi, lelki és nevelési vonatkozásai. 6. Szexuális pszichoterápia. Új fejlemények a párterápiában és a tanácsadásban. 7. Szexuális medicina a nőgyógyászatban, endokrinológiában, andrológiában stb. 8. Szexualitás és nevelés: szexológiai képzés és a szexuális nevelés új modelljei. 9. Társadalomtudományok és szexualitás. Szex és internet, pornográfia, prostitúció. 10. Szexuális úton terjedő fertőzések. Ezek okai, megelőzésük és gyógyításuk. 11. Szexuális orientációk: heteroszexualitás, homoszexualitás és biszexualitás. 12. Párkapcsolat és szexualitás. Intimitás és szerelem. Az erotika szerepe a kapcsolatokban. 13. Szexuális funkciózavarok: férfi és női zavarok okai, kezelésük és megelőzésük. 14. Parafiliák és szexuális erőszak: a szexuális addikciók okai, kezelése és megelőzése. 15. A nemi identitás zavarai. Hormonális és műtéti kezelése. A transzgenderizmus megelőzése. 16. Farmakologia: a szexuális funkciózavarok és parafiliák gyógyszeres kezelése. 17. Pszichiátria és szexuális egészség. A neurotikusok, depresszivek és szkizofrének szexuális zavarainak kezelése; az antipszichotikus gyógyszerek hatása.
Az absztraktokat, vagyis a referátumok és poszterek rövid kivonatait az európai szexológia Franciaországban szerkesztett folyóirata, a „Sexologies” májusi különszáma publikálta; ezt Erwin Haeberle professzor küldte meg nekem, s ennek alapján tudok beszámolni néhány fontosabb előadásról. A kongresszus referátumai öt kategóriába sorolhatók: az „arany medál” és a „mesterek” előadásai után az egyéb előadók, a workshopok és a szimpóziumok referátumai következnek. (Az utóbbiak a felsorolt, 17 témakör szerint csoportosítva.) Az absztraktok terjedelme erősen változó, inkább csak a vizsgált témákat sorolják fel, az eredményekről keveset mondanak; így jelentőségüket nehéz megítélni. De már a témaválasztás, a vizsgált problémák felsorolása is érdekes képet ad arról, hogy mivel foglalkoznak a mai szexológusok. A három „arany medálos” előadó közül A. Gomes, portugál pszichiáter a szexológia 1970 óta bekövetkezett „evolúcióját” elemezte. A szexuális funkciózavarok kezelése terén Masters és Johnson alapművének (Human Sexual Inadequacy) megjelenése hozta a legnagyobb változást : a szexuálterápia párterápia lett. A fejlődés újabb lépése volt, amikor 1983-ban R. Virag felismerte a papaverin értágító hatását, majd 1998-ban megjelent a sildenafil (Viagra) ami még inkább megkönnyítette a pénisz merevedését. Gomes szerint mindez háromféle terápiás megközelítést jelent. Első volt a párterápiás megközelítés, második az andrológia, a harmadik pedig a szexuál-medicina. (Bár az utóbbiak sem zárják ki a párterápia elsődlegességét.) Újabb, jelentős változásnak nevezi a „szexuális kisebbségek”előtérbe kerülését: 1973-ban törölték a homoszexualitást az amerikai Diagnosztikai Kézikönyvből (DSM), s hasonlóképpen átértékelődött több más „szexuális deviancia”; a szexuális parafiliák (perverziók) közül pedig csak az agresszivitással járókat tekintik patologikusnak, a többit nem. A másik aranymedálos előadó, a finn O.J. Kontula az európaiak szexuális viselkedésének változásait elemezte. Megállapítása szerint a finnek körében rendszeresen (1992, 1999 és 2007) gyüjtött, reprezentativ adatok más, európai felmérésekkel összehasonlítva furcsa trendeket mutatnak. Például jelentős különbségeket a férfiak és nők szexuális igényeiben,; a közösülések csökkenő gyakoriságát, de ugyanakkor a maszturbációk szaporodását, az utóbbi tíz évben pedig gyakoribb orgazmus-zavarokat. Ami még feltűnő, hogy a közvélemény szexuális attitüdjei ugyan liberálisabbá váltak, de a megbízhatatlanságot és hűtlenséget kevésbé tűrik. Sőt, Kontula szerint a romantiklus szerelem reneszánsza figyelhető meg. A harmadik aranymedálos előadó, Z. Zukerman izraeli orvos, a retardált ejakuláció multimodális kezeléséről számolt be. Klinikáján az utóbbi évtizedekben 52 olyan férfit kezeltek, akik a közösülés közben képtelenek voltak orgazmushoz és magömléshez jutni. Ennek okai között megtalálható volt pl. a maszturbáció kerülése, a szexellenes, vallásos beállítottság, a félelem a gyermeknemzéstől és a partnerek közötti rossz viszony. A kezelés az említett okok megszűntetésére irányult, éspedig párterápiával, relaxációs és „érzéki fókusz” gyakorlatokkal, kognitiv behavior terápiával.
A tíz „Master” előadó közül az angol J. Dean a szexuális medicina múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozott; W. Everaerd holland pszichológus a aszexuális emóciókkal. Kiemelkedően érdekesnek tűnik az amerikai John Gagnon előadása a Kinsey utáni szexológiai kutatásokról, amelyek nyomán sok minden átértékelődött. Egy francia orvos, F. Giuliano azt a kérdést vetette fel, hogy vajon organikus oka van-e az egész élet során fennálló korai magömléseknek? Feltételezése szerint igen, mert a gerincvelő egy pontjának ingerlése és az agy genetikus tényezői kiválthatják az ejakulációs reflexet. A francia A. Giami arról beszélt, hogy az egészségügyi gyakorlatban fennállhat az eroticizálódás veszélye. J.R. Heiman, a Kinsey Intézet munkatársa azt elemezte, milyen hatást gyakorolnak a hormonok a nők szexuális vágyaira. Kimutatta, hogy hormontartalmú szerektől nem várhatók nagy eredmények. E.O. Laumann, a chicagoi egyetem szociológusa három felmérés alapján elemezte az egyéni élet folyamán változó szexuális megnyilvánulásokat. A portugál P. Nobre a pszichoszexuális terápia múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt, s kimutatta, hogy a pszichológiai tényezőknek döntő szerepük van a szexuális működésben. A.P. Palha, az E.F.S. jelenlegi elnöke felhívta a figyelmet a Pszichiátriai Világszövetség kiadványára („Psychiatry and Sexual Health”, 2006), amely a szexuális funkciózavarok integrativ megközelítését javasolja; továbbá sürgette a pszichiáterek szexológiai képzését. R. Segraves amerikai szexológus a szexuális diszfunkciók diagnosztikai kritériumainak módosítását sürgette, különös tekintettel az észlelt zavar súlyosságára és tartósságára. L. Tiefer a női szexuális zavarokkal kapcsolatos gyógyszeripari visszaélésekről, a női szexualitás medikalizálásáról beszélt. Az ugyancsak amerikai B. Whipple pedig az ún. „G-zóna” kapcsán E. Gräfenberg életművét méltatta.
Az egyéb előadók mintegy félszáz előadása közül sajnos, csak néhány fér bele ebbe az ismertetésbe (s ezek kiválasztása teljesen szubjektiv). Érdekes, hogy a témák mintegy 20%-a a nők szexuális problémáiról szólt; J. Bitzer például azt vizsgálta, hogy a nemi vágyak csökkenése mennyiben biológiai vagy párkapcsolati eredetű. Mások a szorongás, a különböző érzelmek vagy a szociokulturális tényezők, továbbá a maszturbáció hiányának hatását vizsgálták. Több előadó foglalkozott a testi vagy értelmi fogyatékosok és egyéb, speciális igényűek (pl. krónikus betegek) szexuális jogaival és egészségével. Ugyancsak többen vizsgálták az internet-használat pozitiv vagy negativ szerepét a szexuális kultúra terjedése szempontjából Ennek kapcsán E. Haeberle ismertette szexológiai archivumának 12 nyelvű weblapját, amelyen a szexuális egészség kurzusai bárki számára hozzáférhetőek. O. Kontula az európai szexológisok képzési programjairól számolt be. Egy spanyol előadó, L. Montejo a szexuális szenvedélybetegek kezelését ismertette. Mások a szexuális izgalmi folyamatok idegrendszeri képalkotó eljárással (fMRI) történő elemzését mutatták be, vagy a figyelem változásait követték szexuális funkciózavarok esetén. Néhány előadó a szexuális nevelés helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit ismertette. Mindezek bővebb ismertetésére is van lehetőség, s ebben a kongresszuson részt vevő két magyar orvos is segítséget nyújthat.. A szexológiával foglalkozók számára mindenképpen hasznos lenne a kongresszus tanulságainak megbeszélése.
Szilágyi Vilmos dr.
|