|
Szilágyi Vilmos A 19. Szexológiai Világkongresszus 2009 június 21-25., Göteborg
A Szexuális Egészség Világszervezetének (WASH) legutóbbi világkongresszusa a svéd Göteborgban ülésezett, vagyis hazánkhoz viszonylag közel, de magyar résztvevője tudomásom szerint (sajnos!) nem volt. Igy magam is csak a kongresszus interneten elérhető adatai - elsősorban a legtöbb előadást röviden ismertető absztraktokból tudok tájékozódni és tájékoztatni az elhangzottakról. (Az angol nyelvű absztraktokat kigyűjtöttem, jórészt le is fordítottam és szívesen megosztom bárkivel, akit érdekel.) A kongresszus egyik érdekes jellemzője, hogy elég sok előadó foglalkozott a nők szexuális egészségével és problémáival: 14 erről szóló előadás hangzott el, míg a férfiak szexuális egészségének gondjait mindössze tíz előadó tárgyalta. Ezeket persze kiegészítették a mindkét nem szexuálterápiájával, s ennek különböző vonatkozásaival és helyi sajátosságaival foglalkozó előadások. Meglepően sok előadó jött a távoli világrészekből, például Délamerikából, Afrikából, vagy a Távol-Keletról., s ők részletesen beszámoltak a saját hazájuk szexuális kultúrájának állapotáról és egészségügyi helyzetéről. Létszámuk most már ellensúlyozta a nyugateurópai és északemerikai előadók számarányát. (Ami bizonyos értelemben a globalizálódási folyamat eredménye.) A kongresszus jelmondata: „A szexuális egészség és jogok – globális kihívás!” A Tudományos Bizottság főleg az alábbi szakágak részéről vár előadásokat: szexológiai kutatás, szexuálpedagógia, tanácsadás és terápia, szexuálmedicina, szexuál-antropológia és -szociológia. Kiemelt figyelemben részesülnek az alábbi témák: A szexuális partnere
és/vagy házastárs kiválasztásának és a A nemiszerv-csonkítások megelőzésének és kezelésének problematikája. Az emberi szexuális viselkedésnek,
tudományos vizsgálatának és jogi A szokásoknak megfelelően a kongresszus programja plenáris előadásokra,, szimpóziumokra és workshopokra tagolódott. A plenáris előadók között első helyen az „arany medálosok” szerepeltek, például a kb. 70 éve működő, amerikai Kinsey Intézettől Heiman, Júlia, aki A nők szexuális egészségének vizsgálatáról elmondta, hogy a tudomány még mindig nem vizsgálta ki eléggé a női szexualitás tényezőit, holott a nők szexuális és reproduktiv egészségi problémái nemcsak a saját, hanem a családjuk érzelmi légkörére is kihatnak. Folynak ugyan laboratóriumi (pszichofiziológiai és MRI) kutatások és kérdőíves, valamint interjús adatgyüjtések, de sokkal több ilyenre van szükség. Az amerikai Goldstein, Irwin, A víziótól a realitásig című előadásában az orvosi szexuálterápiában elért eredményeit ismertette, amelyekért arany medált kapott a Világszervezettől. Itt elsősorban az érrendszeri eredetű potenciazavarok kezeléséről volt szó. A harmadik, arany medállal kitűntetett előadó Matarazzo, Maria Helena volt, aki Brazilia címmel hazájának szexuális egészségügyi helyzetéről számolt be. Eszerint Braziliát, mint az ún. „bálnaországok” (Kina, India, Brazilia és Oroszország) egyikét, amelynek 190 millió lakosa van, hatalmas szociális különbségek jellemzik. Tropikus ország lévén, szinte mindig nyár van, s ez kihat a szexuális viselkedésre: Különösen a fiatalok nagyon impulzívak és hajlamosak nemi vágyaik parancsát követni. Amiből aztán sok probléma adódik. Az arany medállal jutalmazottakon kívül a plenáris ülések előadásai között szerepelt a John Money és a Magnus Hirschfeld működéséről megemlékező előadás . Az előzőt Anke, Erhardt, a német származású, de New Yorkban élő szexológus tartotta, Állandó küzdelem az univerzális szexuális jogokért címmel, az utóbbit pedig az „e-learning” kurzusairól és magyarul is megjelent könyvéből, tanulmányaiból jól ismert , Berlinben élő Haeberle, Erwin professzor, aki a szexológia történetét és jövendő kilátásait ismertette Berlintől Göteborgig és tovább címmel. Ő az, aki nemcsak meggyőző érvekkel hangoztatja, hanem tíz nyelven (köztük magyarul is), ingyenesen hozzáférhető és milliók által látogatott weblapjával sikeresen terjeszti is a szexuális egészség kultúráját. (Magyarra fordított tanfolyamai ezen a weblapon: www.szexualpszichologia.hu is olvashatók.) A plenáris üléseken többek közt még a következő előadások szerepeltek: A női diszpareunia és kezelése. Bergeron S., kanadai előadó. Az ázsiai nők szexuális egészsége. Huda Sigma, Banglades. Fata morgana: A férfiasság „kísértetei”
és a férfiak szexuális egészsége. A szeretet és szerelem neurobiológiája. Bartels, A., London. Az előadó szerint mindkettő nagyon fontos élmény, ezért fontos azt ezt közvetítő, biológiai mechanizmus. Ismerteti az állatok párzásáról szóló kutatásokat, amelyekből kiderült, hogy oxitocinnal, vagy a vazopresszin rendszer genetikus manipulációjával növelni, vagy csökkenteni lehet az állatok párkapcsolati vagy anyasági késztetését. Az emberi fMRI vizsgálatok szerint a romantikus és az anyai szeretet ugyanazokat az agyrégiókat mozgósítja, mint az állati kötődések esetén. Genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy egyetlen gén allélja megkettőzheti egy férfi válásának valószínűségét, vagy hogy a szeretethiánytól szenvedő gyermekekben csökkent annak a neurohormonnak a szintje, amely az állatokban a kötődést közvetíti. Vagyis a szeretetet egy biológiai mechanizmus közvetíti, amely az állatokban manipulálható, de esetleg az emberekben is. Az előadó hangsúlyozta, hogy ez még csak hipotézis, amely igazolásra vár és többféleképpen értelmezhető. Ugyancsak a plenáris ülés előadója volt Wallen Kim, aki Intim belefeledkezés: hormonok és nemi különbségek pornográf képekre reagálva címmel azt mutatta ki, hogy míg a férfiak először a megjelenő nők arcát nézik meg, addig a nők reagálása a szexuális ingerekre attól is függ, hogy a menstruális ciklusuk melyik szakaszában találkoznak először az ilyen ingerekkel. Néhány, a szexuális egészséggel és jogokkal foglalkozó előadást a WHO szponzorált. Az egyik előadó, a csilei Casas Lidia arról számolt be, hogy hazájában A tizenévesek szexualitásának tagadásától annak büntetéséig jutottak, s ez rendkívül megnehezíti a fiatalok intézményes szexuális nevelését. Egy indiai előadó (Khanna Renu) szerint náluk egy civil szervezet házasságra előkészítő és szexuális visszaéléseket megelőző, csoportos foglalkozásokat vezet fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Egy másik előadó, Greer Gil, a Nemzetközi Családtervezési Szövetség képviseletében A szexuális jogok koncepcióját elemezte, s tájékoztatott arról, hogy szervezetük 2008-ban külön Deklarációval hangsúlyozta azt az igényét, hogy e jogokat minden állam ismerje el és gondozza. Fogyatékosságok és szexualitás című előadásában Daryl Higgins ausztráliai orvos az Egyesült Nemzetek ide vonatkozó, 2008 óta érvényes Konvenciójára utalva kifejtette, hogy eddig inkább csak a fogyatékosok munkához és egészségügyi ellátáshoz fűződő jogaira figyeltek, viszont elhanyagolták a fogyatékosok szexuális jogait. Ez magyarázza a fogyatékosok (különösen a fiatalok) kiszolgáltatottságát a szexuális visszaéléseknek. A szexuális nevelés témakörében több plenáris előadásra került sor. Egy nigériai előadó (Esiet Adenike) kifejtette: Mit igér a szexuális nevelés a fejlődő országoknak. Kirby Douglas arról beszélt: Hogyan alkossunk egy jobb, átfogó szexuális nevelési programot. 85 ezzel kapcsolatos tanulmány tanulságait összegezve körvonalazta egy olyan szexuális nevelés jellemzőit, amely nemcsak a veszélyes viselkedés elkerülésére tanít, hanem a szexuális élmények minőségének növelésére is (pl. a partnerek közötti kommunikáció fejlesztésével stb.).A szexuális nevelés svéd egyesületének előadója (Olsson Hans) előadásában hangsúlyozta, hogy Az emberi jogok: a szexuális nevelés alapjai. A negyedik plenáris ülés témája: A szexuális egészségnevelés szerepe a HIV prevenciójában. Itt a Latin-Amerika című előadás, a HIV prevenció optimalizálása a veszélyeztetettek részére szexuális egészségneveléssel, valamint A szexuális egészségvédelem Pakisztánban című előadások főleg azt hangsúlyozták, hogy a HIV-fertőzés és a nemi úton terjedő betegségek leküzdését csak a széleskörű és intézményes, szexuális egészségnevelés biztosíthatja. Ugyanitt az újabb szexológiai kutatásokról is több előadás szólt. Ilyen volt pl. Hamer Dean (USA) előadása: Új elemek a genetikus szexológiában, vagy Blanchard Ray előadása: Parafiliák és a DSM- V. , vagyis a Diagnosztikai Kézikönyv 5. kiadásának részleges helyesbítése, pl. az ún. pedohebefil zavarok kapcsán, valamint az Interszexualitás és transgender kutatás című előadás. A szimpóziumok közül az elsőn két előadás hangzott el a nerevedési zavarok kezeléséről. Az egyik (Anis Tarek) a „metabolikus szindróma szerepét világította meg; a másik (Ghanem Hussein) a szokásos vizsgálatok „evidence-based” perspektíváját vázolta fel. Az amerikai szexuális nevelők, tanácsadók és terapeuták társaságának (AASECT) szimpóziuma a szexológusok szakmai minősítésével foglalkozott. Három előadó (Hani Miletski és mtársai) A szexológusok minősítésének kritikus szerepe címmel felvázolta, hogyan képezik a szexológusokat az USA-ban; különösen hangsúlyozták a szupervizió jelentőségét a már levizsgázottak további munkájában. A tanácsadók és terapeuták új lehetőségei a szexuálmedicinában c. előadás arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb együttműködésre van szükség a szexológusok és a szakorvosok között. Ugyancsak három előadója volt a Pszichoszexuális terápia és a három nagy világvallás című szimpóziumnak, amely lehetőséget kívánt adni a világvallások képviselőinek, hogy a szexuálterápia fő kérdéseiben egyetértésre jussanak. A szexuálmedicina nemzetközi szervezetének (ISSM) szimpóziuma olyan témákkal foglalkozott, mint az erekciózavarok farmakoterápiájának jövője; az ellenállások kezelése; vagy a szexualitás és a húgycső tünetei. Szó volt még a nők hiposzexuális vágyzavaráról és a a cirkumcizióról, mint a HIV-fertőzés megelőzési kísérletéről Afrikában. A francia Alain Giami vezetésével külön szimpózium foglalkozott a szexológusok helyzetével, éspedig a következő négy előadásban: 1. Szexológia és szexuális egészség a globslizáció és a helyi adottságok között. 2. Szexológia Peruben: diffúz helyzet. 3. A szexológia mai helyzete Braziliában: feszültségek és kompromisszumok. 4. A szexológia mint szakterület Quebecben. Az Európai Szexológusok Szövetségének (EFS) szimpóziumának első előadását az olasz Simonelli Chiara tartotta Férfi és női szexuális funkciózavarok címmel, majd Pacheco Palha (az EFS elnöke) A parkinson kór pszichopatológiája és a szexuális egészség címmel tartott előadást. Ezt követően Kevan R. Wylie (az EFS főtitkára) A szexuális zavaroktól szenvedő, idős férfiak segítéséről beszélt. Egy másik szimpózium a szexualitás és etika összefüggéseit elemezte. Témái: a SZEXUÁLIS VISELKEDÉS ÉS ATTITŰDÖK SZABÁLYOZÁSA A BÜNTETŐJOGBAN (Hermstad Knut) ; A nők testi jogai és a keresztény szexuáletika (Boasdottir Solveig Anna); és Szexuáletika: egészséges szexualitás? A fogalom normativ oldalának megkérdőjelezése (Paalanen Tommi). Újszerű és érdekes szimpózium foglalkozott a „Szerelem és szexualitás az interneten” témájával. Öt előadása közül az első a 2002-es svéd internet-vizsgálat folytatását mutatta be; a második azt: hogyan meztelenkednek tizenévesek egy svéd internet közösségben. A harmadik a cseh Anna Sevcikova arról számolt be, hogyan használják a fiatalok szexuális kapcsolatteremtésre az „Erotic Contact Site”-okat. Egy texasi előadó szerint az interneten partnert keresők 10-20%-a letagadja saját HIV-fertőzöttségét, s ezzel terjeszti a fertőzést. Végül a stockholmi egyetem pedagógiai tanszékének docense (Lotberg C.) számolt be a témával kapcsolatos felmérésükről a 12—15 éves fiatalok körében. (Ilyesmire hazánkban is szükség lenne!) Egy másik szimpózium fő témája: Hogyan rontják az egészségügyiek a nők szexuális funkcióit? Az előadók itt kimutatták, hogy az orvosok vagy kerülik és elhárítják a páciensek szexuális panaszait, vagy különböző gyógyszereket adnak nekik; esetleg szakvizsgálatra küldik őket. Egy másik előadó bemutatta a rák kezelésének hatását a nők szexuális funkcióira. Semmivel sem mutatott kedvezőbb képet a szexuális jogokkal foglalkozó szimpózium, amelyen pl. egy indiai előadó a parasztasszonyok reproduktiv jogainak erősítését sürgette és ennek akadályait vázolta; egy nigériai előadó pedig a szexuális egészséggel és jogokkal kapcsolatos hagyományos és előítéletek hatásait mutatta be. Egy cseh előadó(Hana Konecna) arra hívta fel a figyelmet, hogy a férfiak a családtervezés felelősségét a nőkre hárítják. A svéd szexológiai társaság (RFSU) szimpóziumának egyik előadója (Ullholm Pelle) szerint előnyös A férfiasság-elmélet bevezetése a tizenévesek szexuális nevelésébe. Fiúcsoportjaik vitáit vezetve sikerült a patriarchális szemléletet megváltoztatniuk. Egy másik előadójuk (Gave Christine) Vezérfonal a klitorális szexhez címmel elmondta, hogy mivel sok nő nincs tisztában a csikló ingerlésének jelentőségével, az RFSU kiadott és terjeszt egy tájékoztató füzetet a klitorális szex jelentőségéről. Külön szimpóziumok foglalkoztak a szexuális jogok közelkeleti (Törökország, Libanon) és Latin.Amerikai problémáival. Az utóbbi egyik előadásából úgy tűnik, hogy Kuba: a nemek egyenlőségétől a szexuális kisebbségeik jogai felé halad. Egy venezuelai pszichiáter A szexuális zavarok diagnosztikájának kézikönyvét ismertette, amit ők már 1992-ben kiadtak. Egy másik előadó (Hernandez Ruben) szerint a korszerű szexuális attitűdök kialakításában döntő szerepe lehet a jól kiválasztott filmeknek. A szexuális egészség törvényes biztosítása kapcsán több előadó foglalkozott a „szexmunka”, vagyis a prostitúció dekriminalizálásával és a prostituáltak védelmével. Ezzel kapcsolatban főleg újzélandi és kanadai tapasztalatokról számoltak be. Számunkra különösen figyelmet érdemel a Fiatal európaiak kartája a szexuális egészségről és jogokról. A szerzőknek szándékukban áll, hogy ezt a kartát minden európai nyelvre lefordítják és eljuttatják az államok döntéshozó testületeihez. Itt következett még két előadás a szexuális jogok – ezen belül különösen a nők szexuális jogainak - mai helyzetéről Nigériában és általában Afrikában. Külön szimpózium tárgyalta a Szexológiai Világszervezet 30 évi munkáját, a panel-vitákat és a szexuális emberi jogokért folytatott küzdelmet. Két előadó számolt be a nők nemi csonkításával kapcsolatos, a WHO által támogatott vizsgálatokról. Számos egyéb előadást és programot lehetne még megemlíteni, bár valószínűleg az eddigiek is érzékeltetik e szexológiai világkongresszus sokszínűségét és gazdagságát. Csak érdekességként említek meg befejezésül néhány marginálisabb, de azért figyelmet érdemlő témát. Ilyen például az az előadás, amely a homoszexuális, biszexuális és transgender (LGBT) kisebbségek szexuális egészségvédelméről szólt (svéd előadók), vagy az amelynek címe: Kihívások az LGBT keresztények és az egyházak számára az új évezredben. Érdemes felfigyelni svéd előadóknak arra a megállapítására, hogy A transszexuálisok nemének átalakítása növekvő mortalitással, pszichiátriai morbiditással jár. Számunkra pedig különösen érdekesek a skandináv országok szexológiai felméréseiről szóló beszámolók. Végül pedig egy sok vitát kiváltó témáról is volt előadás. Címe: Pótpartner, ügyfél és terapeuta: a komplex pótpartneri élmény szervezése. Ebből megtudhatjuk, hogy együttműködő saját partner hiányában egy jól képzett pótpartner sokat segíthet a szexuálterapeutának.
Szilágyi Vilmos dr.
|